Hosszú út.

A változás szele.

Hideg, havas reggelre ébredt Boston. Szombat volt de Vanessat akkor is várta munkahelye. El kezdődött a napi rutinja. Rendbe szedte magát s aztán elindult. A város a fehér hótakaró alatt nagyon szürkének tűnt.  De mindent feldobott az épp elmúlt  Karácsony  még megmaradt  hangulata. Vanessa kedvenc helye a lakása mellet lévő kis kávézó volt többek között azért is mert nagyon meleg kis hely volt tele ismerős arcokkal.
Mikor oda ért a kórházba, rögtön egy sürgős esetben kellett aszisztalnia és utána is volt egy műtétje.  Nem az  első olyan napja volt, hogy egyedül ebedelt, de ezekben a pillanatokban nagyon magányosnak érezte magát,pedig más napokon körül veszik a jó barátok. Tudta, hogy a nap további részében már nincs semmilyen feladat ami rá várt volna így haza is mehetett volna, de a tudat hogy otthon nem várja senki ott tartotta őt a kórházban hátha szükség lesz rá. 

Miközben ebédelt arra lett figyelmes, hogy behoztak egy sebesültet. Rögvest oda rohant és kérdezte hogy mi történt miközben megprobalta el látni a beteget. A két mentős mögött ott jött két jól öltözött fickó is.
-dr Stevens vagyok,- nyujtotta a kezét a két ferfinak,- maguk hozzátartozók? Mi történt?
-Hello-Rodger vagyok. Hogy hozzátartozó az enyhe túlzás.  Pont a vidámparkban voltunk mikor megprobalta a fickó el lopni egy hölgy táskáját és hajtott tovább a robogóval.  Ezt nem hagyhattuk ezért egy játék pisztollyal arcon lőttünk és így le esett a járműről. 
  Rodger társa, Matt, hangosan nevetett:
-Jó buli volt, mondta Matt.
-Sajnos uram ez egyáltalán nem vicces.  Az első segély nagyon jól megkapta a helyszínen önöktől ezért gondolom, jól tudja mennyire súlyos lehet egy comb törés és a borda törés is.

Matt elkomolyodva nézte Vanessa sötétbarna szemeit, amit a doktornő nagyon is észre vett. 
-Uram, figyel maga egyáltalán?  Ebből rendőrségi ügy lehet. Megvadolhato testisértésért.
De Matt úgy viselkedett, mint akit el varázsoltak. Nem tudta levenni a szemét Vanessárol. Észre sem vette, hogy Rodger már rég a recepciónál áll és őt várja. Vanessa el indult el látni a sérültet. Mikor ki jött az ápoló szobából észre vette, hogy a két fickó már a rendőrség embereivel beszél, letették a vallomásaikat a történtekkel kapcsolatban. 

  Mikor Matt meglátta Vanessat, az volt az első gondolata, hogy nekik még találkozni kell ezért oda ment hozzá és megprobalta el hívni egy randira.
-dr Stevens, hogy szolithatom?
-dr Stevens,-mondta Vanessa enyhe szarkazmussal a hangjában. 
Matt enyhe mosolyra lenditette száját és így szólt:
-Rendben!  Nos, az a helyzet, hogy nekem meg kell önt ismernem.
-Ez a munkahelyem Matt. Erre nincs lehetőségem jelenleg.  Kérem, engedje, hogy a munkámat végezzem. 
  Matt hirtelen erős félelmet érzett hogy elutasítást kap ezért be dobta a módszert aminek egy orvos sem tudna ellen állni.
-De dr Stevens Kérem.  Lássa el a sebem, meg sérültem.-Kiáltott fel gyorsan mutatva kezével az oldalára és mosolygott.
-Hát persze. -nevetett Vanessa az ujjával megbökve a pontot ahova a srác mutatott. De miután megtette, erős fajdalmak íródtak le Matt arcán ami miatt hitt a fiúnak.  Matt felhuzta a pólóját és látszott a rosszul ellátott seb.
-Kérem Matt, fáradjon a kórterembe,-mutatott a mellettük lévő ajtóra.