Menj csak...

333 16 5
                                    

Mikor Vanessa kilépett a kórház ajtajából, meglátta Mattet, aki ott várta őt. Vanessa nagyon szégyellte magát. Pedig nem volt miért. Teljes 18 órát húzott le a kórházban és karikák voltak a szeme alatt, nem volt rajta smink és zsíros volt a haja. Tágra nyílt szemekkel, megtorpanva nézett rá a fiúra, aki kedvesen mosolygott.
-Indulhatunk?,-kérdezte Matt.
-Jesszusom!!!!-hogy jutott eszedbe ide jönni? Nem így beszéltük meg!- dühöngött a lány.
-Én csak látni akartalak. Haza viszlek és el készülsz!
-oké...
Az irányt Vanessa lakásához vették. Vanessa lakásában mindig rend volt, mert nem volt ideje sem kuplerájt csinálni. Lucky hizelegve köszöntötte Mattet. A fiú le ült Vanessa addig el ment hajat mosni meg tusolni. De egyszer csak nem folyt a víz. Nem tudta mihez kezdjen teljességében habos hosszú barna hajával. Matt addig nézte a hűtőre mágneselt fényképeket. A fényképek mellet volt egy állami figyelmeztetés, hogy az adott kerületben el lesz zárva a víz és nem lesz áram délután 3tól este 7ig. Matt nevetett az órájára pillantva. A lány mérgesen jött ki a fürdőszobából két nagy palack vizet felkapott a kezébe és vissza ment.

Mikorra sikerült a hajat mosnia, megszaritani már nem tudta. Matt felajánlotta az ötletet, hogy maradjanak otthon, mert így Vanessa megfázhat. Jó ötletnek tűnt így rendeltek ételt meg édességet és el kezdtek beszélgetni.
-Miért lettél orvos?
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy azért mert segíteni akarok az embereken. Persze, ez is a része, de szeretnék idővel majd jó fizetést. ,-felelte Vanessa. És mi a helyzet veled?
-Hát én viszont szeretek az embereken segíteni. De leginkább az a motiváció hajt, hogy a lányok nagyon szeretik az egyenruhásokat,-nevetett Matt.- ahhoz képest még most sincs barátnőm.
-Mi ennek az oka? Mert ahogy látom, önbizalomban nincs hiány!
-Az ok az, hogy szinte nincs szabad időm ilyesmivel foglalkozni.
Elfogyasztották a vacsorát, ami most spagetti volt húsgombócokkal a tetején. Közben kellemesen szórakoztak. Repült az idő és ez volt a baj. Matt soha nem tudta előre mikor hívják vissza az osztagba és ez nagyon zavarta.
Meséltek egymás múltjáról, az exekről, barátortól. Bármi került szóba, ők könnyen megtalálták a közös hangot. Mígnem...
Matt telefonja megszólalt. Ismeretlen szám hívta. Mikor befejezte a beszélgetést az illetővel, komor arcal mondta:
-Mennem kell, sajnálom.
-Semmi baj,- hazudtosan mosolygott Vanessa
-Van itt lépcső fel a tetőre?
-Persze, de miért? -csodálkozott a lány.
-Felviszel, kérlek!
-Okééé...
Mikor felértek, Mattet ott várta egy helikopter.
"Alfa1-es, jöjjön Kérem! !!" Szólalt meg a hang a pilóta fülkéből.
-Vanessa, addig nem mehetek el, amíg nem tudom, hogy újra találkozunk-e. Hajlandó lennél?
A lány annyira meg volt lepődve...habozott..
-Vanessa, mond, mi a válasz? ? Sietnem kell!
-Jaa..jó, oké, persze!
Vanessa kerek szemekkel nézte, ahogy a helikopter felszáll és eltűnik a sötét égen.
Hetek teltek el úgy, hogy nem beszéltek. A lány kétszer próbálta hívni, de mindig ki volt kapcsolva. Vanessa már le mondott arról, hogy újra lássa, de a szíve mélyén akkor is hiányolta a fiút. Fájt a gondolat is, hogy Matt is olyan mint a többi. Gyáva, nem merte beismerni, hogy Vanessa nem az esete, ezért csendben eltűnt.

Mikor Vanessa látta, hogy Matt hívta kétszer megdöbbent. Ügyeleten volt és nem hallotta a csörgést. Hezitált, hogy Hívja-e vissza vagy inkább mégsem. El vonult egy csendes kórterembe és bámulta némán a képernyőt.
Hirtelen el kezdett csörögni..Matt az...Vanessa felugrott a székről. Nézett körbefele. Nem tudta mit csináljon. Már majdnem letette Matt, de ekkor Vanessa fel vette és próbált higgadtan beszélni.
-Igen, tessék?-szólalt meg ridegen.
-Szia, hívtalak már.
-Láttam...Mond, mi az?
-Tartozol még egy találkával.
Titokban Vanessa nagyon örült de nem mutatta ki.
-Tudom, aakor mikor és hol?
-Legyen egy mozi?
-Benne vagyok.
-Holnap érted megyek este 8 körül, úgy jó?
-Igen,-nevetett Vanessa.

A lány egész éjjel dolgozott, így aludni csak nappal tudott. Nagyon fáradt volt, de ez nem vette el a kedvét a találkától.
Kialudta magát és el kezdett készülődni. Fekete pamut ceruza szoknyát és egy bordó pamut felsőt viselt. Kényelmes de egyben nagyon csinosan állt rajta. Enyhe ajakfényt és egy laza sminket készített. Már csak Matt hiányzott. Kicsit késett, de a lényeg, hogy megérmezett.
Matt nem volt az a kigyurt állat, de nagyon formás és kidolgozott alakja volt. Válla széles volt és izmos. Egy sötét kék ing volt rajta ami ideálisan ki emelte alakját és egy farmer, fekete dzsekit viselt. Mikor oda értek a moziba vettek egy hatalmas pattogatott kukorica csomagot és kólát. A filmből már fél óra le ment de Matt többet néztem a gyönyörű lányt mellette, mint az akció filmet. Vanessa magán érezte Matt tekintetét és hevesebben dobogott a szíve, félt rá nézni.
Újra csörgött Matt telefonja, miután először nem vette fel. Ismeretlen szám... A rövid telefonbeszélgetés után újra el kellett mennie.
-Nézd végig nyugodtan a filmet...Remélem látlak még.
-Oké.-Vanessa rá sem nézett ezek a szavak után.
Matt gyorsan elhagyta a mozitermet. De Vanessaban forrt minden és utána ment.
-Most meg hova mész? -Kiáltotta utána
-Nem beszélhetek róla. Ne haragudj, kérlek.
-Megint eltűnsz? És ha kedved tartja újra felkeresel?
-ez nem a kedvemen múlik, Vanessa hidd el.
-Valaki majd biztos hisz neked, de az nem én leszek. Ez lenne legközelebb is? Hmm?
Matt hallgatott.
-Válaszolj, -kiáltotta Vanessa
-Nem tudhatom előre sajnos.
-Értem...hát én ebből a titkolózásból nem kérek.
-Ne, kerlek!!!
-Ne, semmi baj. Menj csak...
És Matt el ment. Vanessa csalódottan állt az utcán a fiú távozását nézve. Utána haza indult egy kis konyseppet eresztett ki de azt is gyorsan le törölte.

Hosszú út. Donde viven las historias. Descúbrelo ahora