Hosszú út.

Bizonytalanság

A bizonytalanság talán az egyik legnagyobb oka annak,ha két ember, aki szereti egymást nincsenek együtt.Amikor a fejbe belemászó gondolatok erősebbek, mint a vonzalom egymás iránt. Ugyan ez történt Vanessa és Matt között is. A csók,ami megtörni készűlt a jeget a két szerelmes között nem volt elég ahoz,hogy Vanessa félelmét is megtörje. És ezt Matt tudta jól. A csók után Vanessa csak menekült bár ez nagyon nehéz volt a szigeten. Önmagának is nehezére esett bevallani,mennyire szereti a katonát,aki ellopta összes gondolatát. 

Matt minden erejével azon volt,hogy meggyőzze Vanessát-nem lesz baj,rá bizhatja magát,de minden erőfeszités hiábavaló volt. 

Egyik nap Vanessanak be kellett mennie a városba és a tábornok segitségét kérte,aki egyenesen Matt irányába küldte,felesleges emliteni,hogy nem hiába. A lánynak nehezére esett megtenni egy lépést a fiú felé és megkérni bármire is,azok után,hogy annyiszor ellökte magától és látszólag Matt is feladta a próbálkozást egy idő után. De tudta,ha el akarja érni az otthoni betegeit,akkor ezt a lépést itt az ideje megtenni.

Matt meglepett arcal nézte a lányt,ahogy átlépi a küszöböt. Tényleg kezdte feladni a harcot Vanessa makacssága ellen,mert tudta,hogy örökké nem küzdhetnek egymással. Kezdte elengedni a  történteket és továbblépni,ami,ahogy legútóbb,igy most sem sikerült.Minden alkalommal duplán dobbant a szive,mikor látta a lányt és napról napra szomorúbb volt amiatt,hogy elkell folytania minden érzelmet,amit Vanessa iránt táplál. Mikor a doktornő elmesélte,hogy kinek az utasitására is jött ide,Matt tudta,hogy a tábrnok is észre vette a közöttük izzó levegőt és a remény szele újra megjelent. A katona tudta,hogy túl sok lehetősége nem lesz,mert az orvosi csapat hamarosan haza repül és a hosszú út talán elvág közöttük minden szálat. Matt érezte,hogy most be kell vetnie mindent annak érdekében,hogy újra közelebb kerülhessenek egymáshoz.

Az út a városba meglehetősen hosszú volt, nagyon kényelmetlenül érezték magukat újra egymás közelében. A kocsiban halk zene szólt,viszont a közöttük lévő csönd közepette,úgy tünt mintha orditott volna. Matt úgy döntött megtöri a csendet:

-És hogy vagy?-kérdezte és közben képtelen volt az utat figyelni Vanessa szemei helyet,-nem sokat láttuk egymást az elmúlt időben...

-Hát sok dolgunk volt. Rengetek gyerek kapott oltást és nagyon sok  mindenkit kezeltünk,-mondta Vanessa mosolyogva,mintha az egyetlen téma közöttük csak az orvosi munkálatok lehetne.

-Ezt örömmel hallom. Vágysz már haza? Hamar itt az idő,-mondta Matt komoly arcal. 

Vannessát kicsit feldühitette a kérdés,mert bármennyira tagadta,nem akart elszakadni a fiútól viszont tudta,hogy muszáj lesz.

-Igen,jó lenne otthon lenni,de a legjobb lenne ha tőled  lennék távol.

Ekkor Matt hatalmasat fékelt. Nagy pordfelhő kerekedett,amitől nem lehetett semmit látni. Vanessa nem értette,mi történt és kiáltani kezdett:

-Mégis mit csinálsz,Matt? Halálra rémitesz. Soha de soha ilyet ne tegyél velem,-kiabát a lány amilyen hangosan csak tudott,nem tudta leplezni a rémületet és düht.

-Miért,Vanessa?! Te mit müvelsz velem?Közel engedsz számtalanszor,azért hogy aztán újra ellökj,mire jó ez? Nem vagy már gyerek.Miért nem tudsz néha kockázatot vállalni,ahelyet,hogy félsz?-Matt is üvöltözött és indulatát nem tudta csillapitani.

-Tényleg?Ez most komoly? Én vállaljak kockázatot? Ha nem tudnád,akkor elmondom,hogy sebész vagyok,minden nap emberek életéért küzdök,vállalva az összes kockázatot. Ebből áll minden napom minden perce-a kockázatból. És az egyetlen amit szeretnék az egy biztos pont az életemben,ami nem kiván kockázatot és veszélyt,hanem akihez haza megyek elmesélni a történteket,aki megnyugtat,és nem kell azon agyalnom,hogy él-e még vagy már holtan fekszik valahol. 

Matt megragadta Vanessa kezét,a szivéhez tette azt. A lány érezte,mennyire hevesen ver,könnyes lett a szeme.

-Érzed ezt?-kérdezte Matt,-az összes dobbanás érted van,amióta ismerlek Vanessa,és miután tapasztaltam ezt,amit te hozol ki belőlem,hülye lennék téged elengedni. Mig szivem dobban meg nem szünök szeretni téged,érted?

Vanessa sirt,mert tudta,hogy ez a döntés hatásal lesz az egész életére.

-És ha nem dobban már többé egy rosszul sikerült expedició miatt? Mi lesz velem? Akkor én is veled halok,vagy ami még rosszabb,tán megmaradok. Nem akarom ezt Matt és kérlek,hogy érts meg. 

Matt lassan eresztette el Vanessa kezét és ugy érezte szétveti valami belülről. Rengeteg sebet szerzett már bevetései során,de eggyik sem fájt ennyire,mint a Vanessa által keletkezett seb. Begyujtotta a kocsit és nem válaszolt semmit Vanessa mondandójára. Képtelen volt megszólalni és emélte,hamar eljön a nap,mikor a lány elrepül és elkezdheti a felejtés hosszú és igen fájdalmas folyamatát. 

Miután Vanessa mindent elintézett,elindultak vissza a kapitányságra. A visszaút nagyon hosszúnak tűnt. Hallgattak mindenketten,miközben lelkük segitségért kiáltott na meg persze egymásért. Mikor vissza értek,kiszáltak a kocsiból és más más irányba vették az irányt. 

Gondoltam,irok egy kicsit,hogy lássam az aktivitást a történet iránt,mert azt látom,hogy a nézetség tényleg minden napa több,pedig már nagyon régen folytattam az irást. Kommenteljetek,kit és mit  támogattok : a kockázatot vagy a biztosat és nagyon kiváncsi lnnék,melyik szereplő áll hozzátok közelebb. Puszi :)