Hosszú út.

Találkozás.

   Matt és az alfa csapat szabadsága elég érdekesen alakult. Élvezték a pihenést,de egy idegen helyen voltak és az egyenruhát mindig hordani kellett. Semmi bevetés nem volt és ez nekik túlontúl unalmas volt. A csapat nagyon összeszokott volt. Épp egy unalmas nap közepén jártak,amikor parancsot kaptak elhozni az orvos csapatot a reptérről. Matt egy padon ült és gondolataiba merült,a sok idő ellenére képtelen volt kiverni a lányt a fejéből. A barátja Rodger oda szaladt hozzá és leült mellé. 

-Mire gondolsz épp?-kérdezte Rondger.

-Hát ugy semmire,üldögélek.

Rodger tétován ült és nem tudta hogy kérdezzen rá a dologra:

-Láttad  az orvos csapat vezetőjének a nevét a listán?

-Igen,épp erre gondolok. Ugy látszik fejjel ütközünk egymásnak,-mosolyodottt el halványan Matt.

-Vanessa tudta,hogy itt vagy?

-Kétlem.Nem beszéltünk a mozis dolog óta.

-Hááát haver,nektek még dolgotok van egymással,-nevetett fel iróniával Rodger,-na gyere,indulunk utánuk.  

      

             A hoszzú repülőút után a harmincfős orvos csapat megérkezett Zankithos szigetre. Tikkasztó hőség várta ott őket. Az önkénteshelyre katonák szállintják majd őket el,de a katonák még eddig sehol sem voltak. Türelmetlenkedtek az orvosok,mikor megszólalt Lili(az egyik orvos) telefonja. Meglepődött,mikor megtudta,ki hivha őt. A kórház igazgatója volt az és érdeklődött Vanessa hogylétéről. Vanessa ki kapta kollégája kezéből a telefont és mindenki hallhatta a beszélgetést,amiben a lány dühösen elmondja az igazgatónak:amint vége az önkéntességi programnak,beadja a felmmondását és saját klinikát nyit,mert nem tudja elviselni egy ilyen igazgató jelenlétét,aki azért akar találkozni vele,hogy szexre csábitsa. Az öszes kolléga  rendkivül meglepődött a hallottakon,de nem volt idejük erről csámcsogni,mert megérkezett a katona osztag,a helikopter leszállt és kiléptek belőle a katonák. Mikor Vanessa meglátta azt a bizonyos arcot,azt a személyt a lába mintha gyökeret eresztett volna. A gyomra görcsbe rándult és mozdulni sem tudott a helyérrő. A helikopter olyan szelet kavart,ami odébb guritotta a bőröndjét,utána indult és meglátta Mattet. A fiu elhaladt mellette,mintha nem is ismerné,de a lány nem tudta leplezni a meglepetést,ami érte. A katonák köszöntötték az orvosokat,Matt Vanessa felé vette az irányt.

-Jó napot doktornő! Parker kapitány-az alfa csapat vezére vagyok. Szeretném tudni,a harminc orvosból mind a harminc itt van-e.-Kérdezte Matt hideg arcal.

-Jó napot,igen,mindenki itt van.-felelte Vanessa ugyan azzal a hideg hangal. 

-Akkor kérem fáradjanak utánunk,indulunk az önkéntes központhoz.-Intett a katona abba az irányba,ahova menni kellett. 

Matt és Vanessa is remekül titkolták egymás iránti vonzalmukat,a buszon való utazáson egymásra sem néztek,pedig szemben ültek. Viszont a gondolatok,jaaaaj,azok a fránya gondolatok,csak egymás körül tekeregtek. 

Mikor oda értek a központhoz az rvos csapat nagyon nagy szegénységnek lett a szemtanuja. Szét pakolták a cuccaikat,és ebéddel várták a központ vezetői őket. Szépen köszöntötték és köszönték,hogy itt van a csoport. Vanessa étvágya elveszett még valahol a repülőtéren,mikor meglátta,hogy Matt is ott lesz vele. Ezzel a tudattal nem tudott mit kezdeni. Nem értette,miért üzi a sors velük ezt a tréfát,miért nem lehet 2 hónapnyi nyugodt élete. Ez mintha nem lenne elég,mostmár tudja az összes kollégája a jövőbéli felmondásának okát és jól tudta,a háta mögött csak erről beszélnek. Észre vett a központ melletti réten sok gyereket. Látszott rajtuk,hogy nagyon szegények,koszosak voltak és szakadt ruhákban jártak.De nem ez ragadta meg bennük Vanessa figyelmét,hanem az,hogy vas darabokat nyalogatnak. Ezért oda szaladt és próbálta el magyarázni,hogy ezt nem szabad enni,de  nem értettek az idegen nyelvből semmit sem a gyerekek,Vanessa elő vett a zsebéből egy szelet csokit,oda nyujtotta az egyik kisfiunak,de a többi gyerek elkzdte nyaggatni,mert ők is kértek és a lány nem tudta,mihez kezdjen.

-Ha nem tudsz mindenkinek adni,akkor ne adj senkinek.-szólalt meg az ismerős hang hátulról.

Matt volt az,oda ment hogy közbe avatkozzon.

-Nem gondoltam végig a tetteim következményét,-mondta Vanessa ráemelve tekintetét. 

Matt segitett a lánynak és elmondta a gyerekeknek érthető nyelven,hogy a központban kapnak majd ebédet,igy a csapat gyerek elrohant. 

-Hogy vagy?-kérezte Matt.-Szomorú hallani,hogy utánam ilyen szánalmas pasikkal kezdtél ki,mint a főnököd.

-Honnan tudod?

-A hátad mögött a kollégáid csak  erről beszélnek.

-Nem értem a szemrehányásodat,mikor nem is tudod,hogy mi történt  igazából.-érződött Vanessa hangjában a felháborodás.

-Kiváncsian hallgatlak!

-Elhivott egy "üzleti vacsorára" és le akart fektetni. Erre én meg vertem. De nem érzem,hogy el kéne veled számolnom a tetteimért.

Matt hangosan kezdett nevetni:

-Meg verted? Tudtam,hogy nem is lennél Vanessa Stevens,ha nem csinálnál valami ilyet.

-Most mennem kéne,gondolom neked is dolgod van meg nekem is, ugy hogy ne vesztegessük felesleges fecsegésre az időt. Mikor Vanessa elindult a lába alatt reccsent valami,mire Matt felkiáltott.

-Vanessa,ne mozdulj,ne emeld fel a lábad!

-Mi?Mi történt,ilyedten nézett Vanessa Mattre

-Ez van,amikor nem veszed figyelembe a figyelmeztető táblákat,hogy bombák és rakéták lehetnek elszórva a területen. Ez egy bomba lesz a lábad alatt.

-Tessék??? Matt segits valahogy kérlek! Láttam egy filmet,ahol az ilyen bombákat kis késsel is hatástalanithatta a katona,kérlek találj ki valamit.

-Nem tudom mit tedjek Vanessa. Csak egy valakit ismerek,aki tudná ezt hatástalanitani.

-Ki az?-Vanessa nagyon meg volt rémülve.

-A hős a filmedből,-nevetett Matt,közelebb lépett hozzá,-örültem,hogy ismertelek Vanessa.

Matt megfogta Vanessa  két karját és magához rántotta. Mindketten le estek a földre,Vanessa össze szoritotta szemeit,miközben a feje Matt melkasán volt.

-Felrobbantunk?-kérdezte a lány hunyoritva.

Matt élvezte a pillanatott,hogy Vanessa ilyen közel van hozzá,gyönyörködött a kék tiszta égben és mosolygott.Vanessa felkapta a fejét és rá nézett:

-Szerinted ez vicces,-ütötte Matt melkasát teljes erőből és kicsordult egy könnycsepp az arcán.

-Vanessa,te sirsz? Te jó ég! Ne haragudj,-de mire komondta volna,már Vanessa elrohanóban volt.

Rodger észre vette,hogy Vanessa sirva menekül és oda ment Mattet kifaggatni:

-Mi történt Matt?

-Megrikattam...

-Máris?,-nézett csodálkozva Mattre

-Csak egy ártatlan viccnek indult.Megyek utólérem.

Matt a lány után futott, de látszott Vanessa nem akar vele beszélni.

-Ne haragudj,Vanessa. Megszoktam,hogy a katona tanoncokkal igy poénkodom,nem volt szándékomban megsérteni téged.

-Parker kapitány,hadjuk mi egymást békén,rendben?-Vanessa könnyeit törölte le és határozatlanul mondta ezt,de Matt nem érkezett válaszolni. Megszólat a himnusz,ami a katonák és orvosok tiszteletére szólt igy tisztelegtek, mindenki felállt a vacsora elől és hallgatták a Zankithosi himnuszt. Miközben Matt tisztelgett,mellette állt Vanessa kezét szivére téve. 

-Annyira örülök,hogy viszont látlak,Vanessa.-Szólalt meg csendben Matt,-annyira örülök!