Mikor belém nyilallt az emlékkép a fiúról ,éreztem,hogy arcom kezd teljes pírba borulni. Tekintetét rajtam nyugtatta körülbelül egytized másodperc erejéig, amely nekem örökkévalóságnak hatott. Barna íriszei lágyan tekintettek rám, amelytől teljes zavarba jöttem. Tekintetem a padlóra szegeztem, a földet pásztáztam, így siettem padom felé, legjobb barátom mellé.
-Hát te meg hol kóboroltál, Kyungsoo?-kérdezte Chanyeol nevetésétől fulladozva.
-Majd elmesélem, de most hagyj egy kis nyugtot nekem, nagyon elfáradtam a futástól.
Igazából nem azért kértem meg, hogy hagyjon békén, mert hulla voltam, hanem azért, hogy új osztálytársamat végre bármiféle figyelemfelkeltés nélkül másodszorra is szemügyre vehessem. Megszeppenve állt a tanárúr mellett. Olyan aranyos volt.
-Kim, kérlek, mutatkozz be az osztálynak-szólt nyájasan osztályfőnököm. A fiú úgy nézett a középkorú férfira , mintha életéért könyörögne, de mikor látta, hogy nincs más kiút, egy nagy lélegzetvétellel szóra nyitotta száját.
-Sziasztok, a nevem Kim Jongin, de általában Kainak hívnak. Szívem kihagyott egy verést, ahogy megszólalt. Karom libabőrös lett , gyomromban egy egész állatkert kelt életre selymes hangja miatt.
Lélegzetem is visszatartottam, mellettem ülő barátom rögtön észre is vette.
-Hé, haver, azért lélegzetet is kéne venni néha. -17 éves vagyok. Teguból költöztünk ide, Szöulba, apukám munkája miatt. Egy nővérem van. És...öhm...-a tanárúr is észrevette Kai ügyetlenkedését, ezért mielőtt még kínosabb helyzetbe hozhatta volna magát a diák, a férfi közbelépett. -Rendben, köszönjük Kai, most a helyedre fáradhatsz. Kipirult arccal haladt padja felé, majd leült. Az óra további része iszonyat lassan haladt. Az ablakon keresztül pásztáztam a sárga tucatnyi árnyalatába öltözött tájat, amikor a csengő hangos csörömpölése foszlatta szét minden gondolatomat a fejemből. Cuccaimat lomhán pakoltam össze, majd kimentem Channal a rengeteg diákkal tömött folyosóra.
-Naa, mesélj nekem, mi történt?-kérdezte izgatott fejjel.
-Keressünk egy olyan helyet, ahol senki se hallhat minket. Ahogy haladtunk az iskolában megpillantottam a tökéletes szobát amire szükségünk volt. Megragadtam kezét és próbáltam olyan gyorsan behúzni a szűk helységbe, hogy senki se tudja észrevenni bejövetelünket.
-Az új fiú miatt késtem.-válaszoltam rögtön kérdésére, miután becsukódott az ajtó.
-Mi? Miről beszélsz?-kérdezte kettő kérdését összefutott szemöldökkel.
-Annyira elkalandoztam kinézetében, hogy teljesen elfeledkeztem ,hogy egyáltalán a buszon vagyok és, hogy a suli előtt le kéne szálljak...
-Ez mit jelentsen?...Várjunk...Mit értesz az 'elkalandoztam a kinézetében' alatt?
-Hogy teljesen megbabonázott... Máshogy nem tudom kifejezni magam, ne kínozz-válaszoltam nyavajogva már amúgy is paradicsom piros fejemmel.
-De te nem a...? Szóval ez azt jelenti,hogy...?
-NEM TUDOM. Éppen ezért szerettem volna veled erről négyszemközt beszélni. Szerinted mi történik most velem?
-Kedves barátom, van egy olyan érzésem, hogy te nem csak a lányokhoz vonzódsz.
Szavai szöget ütöttek a fejembe. Egész nap ezen a mondaton gondolkodtam. Tényleg arról lenne szó, amire én és Chanyeol gondolunk? Biszexuális lennék? Esetleg homoszexuális? Undorodom magamtól. Mégis az érzések, amelyeket Kai hozott ki belőlem csupán a megjelenésével, tagadhatatlanok voltak.
