Scarlett

- 2 -

A Nyugati Királyság három részre oszlik, a három elem szerint. Biztosan emkékszel a szoborra, ami a Téren áll, és pont ennek állít emléket. 

Hogy bővebben kifejthessem, vissza kell ugornom pár évet a történelmünkben. Nos, a legelején mi is emberek voltunk. A feljegyzések szerint vándorló életmódot folytattunk, és szoros kapcsolatunk volt a természettel. De több ezer éve, amikor lassan megtanultuk legyőzni a ragadozókat, és egyre többen lettünk, Ziwan, az istenünk, elejét véve a problémáknak, négy részre osztotta a társadalmat. Ez megelőzte a viszályt, hiszen mindenki tudta, hogy kiben bízhat. 

Azóta falvak és hatalmas városok épültek, de a régi rendszer megmaradt. Hat éves korunktól kezdve személyiségünktől függően mindannyian kapunk egy elemet, amit életünk végéig képesek leszünk uralni, a tenyerünkön pedig megjelenik a különös, bonyolult minta. Ez mutatja meg, hogy melyik csoportba tartozunk. Nos, a felosztás nagyon egyszerű. 

Ha valaki felelőtlen, nem foglalkozik másokkal és egy kis rosszindulat is szorult belé, biztosan a szelet kapja, és ezzel együtt bekerül a legszegényebb rétegbe. Elvégre a legtöbb tolvaj és bűnöző ezek közül a rone-ok közül kerül ki, ez pedig megmagyarázza, hogy miért nem akar kereskedni velük senki. 

Ha azonban az említett személy becsületes és békés, a köznépben a helye, a föld elemét uralók között. Sajnos ők általában elég babonásak, mi több, makacsok, ezért utálom, hogy folyton gyanakodva, vagy épp félve méregetnek a vörös hajam miatt.

A harmadik réteg a nemesek. Általában hűségesek, intelligensek és erősek, legalábbis ez alapján vannak a maguk rétegébe sorolva. Az ő házaikat egy ezüstkerítés választja el a többi, alacsonyabb rangú lakosétól - hiába leplezi, a király fél az árulástól. 

Közéjük tartozom, bár ezt csak a tenyeremen kígyózó minta láttán ismernék el ők is. Tulajdonképpen mindegy, hogy a Nyugati Királyság melyik részébe megyek, mert mindenhol megvetnek, csak épp másként; a szegények néha jutalom reményében megpróbálnak jelenteni, míg a nemesek egyszerűen lenéznek. 

Bár azt mondtam, hogy a Téren lévő szobor csak három elemet jelképez, tulajdonképpen van még egy. Amiről senki sem beszél, és birtokosait is száműzték a városból. Amiatt lett a vörös a bűn jelképe. 

Ez pedig a tűz. 

Tüzet csak akkor kapsz, ha elveszel egy életet. - így tartja a mondás. Gyerekkorodban ez az egy elem nem lehet a tiéd, hiszen senki nem születik gyilkosnak. Korábban páran a hatalom miatt próbálták megszerezni, de azt mondják, hogy aki nem bánja meg a bűneit, azt előbb-utóbb felemésztik a saját lángjai. Hogy ez igaz-e? Fogamam sincs. Csak azt tudom, hogy mindig mindenki hozzájuk hasonlít. Tulajdonképpen gyűlölnek. A küllemem miatt.

De bárki bármit mond, a víz eleme az enyém, ezért a lángok között állnom szinte bűn. 

A sárkány viszont szárnyait kitárva egyre csak közelít, torkában felizzik a levegő. Kivárom az utolsó pillanatot, akkor pedig akkora adag vizet küldök a szájába, amennyit csak tudok, majd félreugrom a lény útjából. A fenevad hörögni kezd, de még sikerül lefékeznie, mielőtt becsapódhatalna egy házba. Dühösen morogva fordul felém, de legalább most egy darabig nem lesz képes lángba borítani semmit.

A szörnyeteg újra megindul, hogy támadhasson, de csak még pár liter vizet kap a fehér pikkelyekkel borított pofájába. Ettől azonban csak feldühödik, és kivillantva hatalmas, éles fogait, felém kap. Gyorsan kitérek előle, de a karomat így is felsérti. Utolsó erőmmel próbálok védekezni, de a csapásaim nem elég erősek, hogy leteríthessenek egy ekkora monstrumot. 

A segítség azonban váratlanul érkezik. Egy szürke hajú férfi - nagyjából huszonöt éves -, tűnik fel az egyik tetőn, majd elegánsan leszánkázva a cserepeken, érkezik a földre. Személyében egyből ráismerek a vőlegényemre, aki a nemesek egyenruhájában feszít. Kegyetlen, szürke szemek, precíz mozdulatok, szép, határozott vágású arc. Ő tipikusan az a férfi, aki sosem rest megcsillogtatni a tárcája tartalmát, a nők pedig olvadoznak előtte. 

- Jó látni téged, Hawk - hazudom szemrebbenés nélkül. Hawk mindössze a pénz miatt jegyzett el, nagyjából egy hónapja. 

- Bajban vagy, Scarlett - feleli amaz sötéten, és támadásba lendül. Mozdulatai pontosak és gyorsak, annyira, hogy a sárkány próbálkozásai hozzá képest lomhának és ügyetlennek tűnnek. Nem csoda; a férfiak, akik a nemesek közé születnek, tíz éven át tartó kiképzésben részesülnek, hiszen ha kitörne a háború, a király rájuk számít elsősorban. Hawk egy Bizalmas, vagyis a legjobbak közé tartozik. 

A rone végül előhúzza késeit, és egy határozott mozdulattal végighúzza őket a sárkány torkán. A lény megtántorodik, majd néhány lépés múlva hatalmas robajjal összeesik. Hawk ekkor a dög szívébe szúrja a fegyvert, vár egy pillanatig, majd lerombolva a hatásszünetet, felém fordul. 

- Te voltál? - kérdezi, egyébként is keskeny szemei pedig összeszűkülnek a haragtól, ami olyan gonosz kifejezést varázsol az arcára, mint amilyen csak egy kígyóé lehet. 

Körbenézek a Téren. A házak egytől egyik összedőltek, vagy megsérültek a harc során. A növények megpörkölődtek, a macskaköveket pedig törmelék borítja. Remek. 

- Hát... Nem pont én - felelem, mentve a menthetőt. 

- Szórakozol velem? 

Hawk erre felém indul, haragos, hosszú lépteivel. Ezek után megáll előttem, majd annyira váratlanul kever le nekem egyet, hogy meglepődni sincs időm. 

- Mindenkitől elnézést a közjátékért - mondja a rone-ok felé fordulva. - A lány meg fogja fizetni a károkat. 

Döbbenten nézek rá, de Hawk egyszerűen faképnél hagy. 

Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó lépése.