Random shiz a.k.a. Kihívások

Fagyos gyönyör

Ámulva bámulom a fekete eget. Végigpásztázom a fagyos tájon. Ahogy a jéghideg szél besüvít a fekete, bélelt kabát alá, összerázkódom. 

A barna, bundás csizmámban még a rénszarvasos és mikulásos zoknim is át van ázva. Lábujjaim le vannak fagyva. Fekete nadrágom mintha nem is lenne rajtam. Egyik lábamat sem érzem. A kesztyű nélküli kezeimet mélyen a kabátom zsebeibe mélyesztem. Legalább azok maradjanak meg. A sálam otthon. Reggel igaza volt anyának - szükségem van rá. Szerencsére elhoztam ezt a béna kék sapkát. Bár nem szeretem a kinézetét, most mégis örülök, hogy itt van. Kócos fejem a világos sapkával együtt a kapucniba van bújtatva. 

Csak nehezen látok ki a szőr mögül, mégis gyönyörű a látvány. Nehéz Fila márkájú táskám nem messze, az út szélén pihen, rozoga biciklim mellett. Nem aggódom, hogy ellopják - az Isten háta mögötti dűlőben ki járna ilyenkor?

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok, hogy egy vallásos iskolába járok. Igazából csak azért maradok, mert nincs hová mennem. És ez van a legközelebb. 

De hogy pont egy misének fogok örülni? Méghozzá az éjféli misének? Talán ez az első alkalom, hogy az iskolás éveim alatt hálát adtam teljes szívemből Istennek.

Egy ilyen borzalmas napon, ahol nem elég, hogy a családommal kellett legyek, nem elég, hogy éjfélkor a templomba kellett menjek, nem elég, hogy hazafele defektes lett a biciklim, a lámpáim kiégtek, majdnem elütöttek és még döglött macskát is kellett látnom az út szélén csak annyit akartam, hogy végre álomba sírjam magam.

De ahogy jöttem hazafele éreztem, ahogy valami a levegőnél is hidegebb ráhull az orromra. Olyan volt, mintha az az egy szem fagyos vatta minden gondomat magába szívta volna. És akkor megláttam. Megláttam, hogy milyen szép is ilyenkor a táj.

 A távolban látszódnak a város fényei. Mint ezernyi kis csillag, melyek sorban állnak. Talán valami süteményért. A hópelyhek már nem csak óvatosan felmérték az itteni helyzetet, egyenesen megszállták azt. Már a legalább tíz centis hó lepedőként takargatta be a fázó talajt. Gyönyörű volt a látvány. Sőt, egyenesen lélegzetelállító!

Még sokáig csodáltam a tájat. Egy kicsit játszottam is a hóban. Csináltam angyalt. És egy Olaf junior-t.

Bár otthon ledorgáltak, mivel csurom vizesen érkeztem meg, nem tudott érdekelni.

Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen borzalmas nap után mégis ez lesz életem legjobb karácsonya, mióta elmúltam 11.