Random shiz a.k.a. Kihívások

Kill The Lights

A fent említett zene (együttes: Set it Off) hallgatása közben találtam ki a mai kis piszkot. Nem mondanám, hogy ez ihlette, mert nem igazán van köze hozzá xD De ettől függetlenül nekem nagyon bejövős zene.

Ma van a tizenhatodik. A tizenhatodik alkalom. Ez is ugyanolyan, mint a többi. Ugyanolyan december 24. Ugyanolyan karácsony.

Szeretem ezt az ünnepet, hiszen sok ajándékot kapok és sokat ehetek. Ez az egyik kedvencem. De sosem értettem, mi az a karácsonyi hangulat?

Mindig is élveztem ezt az ünnepet. Mindig is szerettem a családommal, barátaimmal lenni. Még ha jobban is preferálom az egyedüllétet. De sosem éreztem azt, hogy valami különleges dolog lenne a karácsony. Mindenki az osztályból be van folyton ilyenkor zsongva. Mindenki fénylő, csilli-villi dolgokkal díszít fel egy fenyőfát, csillagot tesz a tetejére, majd karácsonyfának hívja. Becsomagolt ajándékokat tesz alá, amiket teljesen feleslegesen tett. Úgy értem a becsomagolást. Hiszen miért nem csak simán vesz valamit, majd odaadja? Egyáltalán minek vesz bármit is? Főleg, ha még azt sem tudja, mit szeretne az illető.

Annyira értelmetlen az egész.

A csicsás, halott tönk körül "karácsonyi dalokat" éneklünk. Leülünk az asztalhoz enni. Mindenki mosolyogva beszélget. Ezen az egy ünnepen az egész család összecsődül és csevegnek. Étkezés után kis csevej társaságában megkezdjük az ajándékosztást. Annyira szánalmas, ahogyan a legkisebb kis kacatnak is mennyire tudnak örülni.

Az ajándékok egyre csak fogynak. Nekem még nem osztották ki. Lassan már nem marad egy sem. Az utolsó egy hatalmas doboz.

- Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk, erőben, egészségben, békességben, boldogságban neked és az egész családodnak - mondja az anyukám, hatalmas mosollyal az arcán. Az igazat megvallva én is izgatott lettem. Vajon mi lehet abban a nagy dobozban? Miért csak ilyen későn kerültem sorra? Biztos valami nagy meglepetés. De úgysem tudják, mire vágyom valójában. Biztos, nem találták el - Tessék, nagyi. Egy új vasaló.

A hirtelen sokktól mozdulni sem tudtam. Mi? Nem, biztos csak rosszul hallottam. Az nem lehet, hogy engem kihagytak.

- Boldog karácsonyt!

Nem, engem nem. Valószínűleg csak színészkednek. Tuti, ha kimegyek meglátom az ajándékom. És valami nagyon jó és nagy lesz.

Remegő ajkaim alig bírják megkérdezni:

- És az enyéim?

Megvető tekintetük szinte átszúr. Érződik a nyers gyűlölet rajtuk.

- Miért kapnál? Te úgysem szeretsz minket. Akkor mi miért tegyük?

- Úgy van! Bár muszájból vettünk neked valami béna ruhát. Nem nagyon érdekelsz. Be sincs csomagolva. A kocsiból ki tudod venni.

Visszafordulnak, majd folytatják a víg beszélgetésüket. Könnyeimmel próbálom elmosni az előbb történt eseménysort. Viszont nem sokat tudott segíteni.

Én mozdulni sem tudtam. Még mikor beszéltek hozzám sem.

- Hé! Hé!

Lassan kinyitom a szemem.

- Hé! Ébresztő!

Anyukám bársonyos mosolya jelenik meg előttem.

- Mi a gond? - kérdezi aggódó tekintettel. Ez az arc nem áll jól neki.

Egy szó nélkül felkelek az ágyamból, majd szorosan átölelem.

Olyan régen éreztem ilyet, hogy már szinte el is felejtettem, milyen jó érzés. Ahogy a csúnya, karácsonyi pulcsiján átterjedő meleg szívéből áradó hő felmelegíti az én szinte fagyott lelkemet, végtelen boldogság töltött el. És ezt az örömkönnyeim is bizonyították.

- Mi történt? -érdeklődik ismét. Megrázom a fejem, majd arcomat a vállába temetve kimondom azt a mondatot, amit eddig sosem vettem komolyan.

- Boldog karácsonyt!

Ugh, gomen, hogy ilyenkor tettem fel. Vagyis. Ilyen későn csináltam meg xD De legalább itt van. Remélem, tetszett :D