Miraculous

11. Fejezet

,,Tudod...Apa már nem szereti a karácsonyt, amióta anya nincs velünk...és.."
Adrien már nem tudta befejezni a mondatát, mert kintről hangos sikolyokat hallottunk.
-Mi ez?-kérdezte Adrien
-Nem tudom, menjünk nézzük meg!  Tikki pöttyöket fel!
-Plagg karmokat ki!-és már át is változtunk.
Kimentünk az erkélyre, és már indultunk is oda, ahol a kiáltásokat hallottuk. Adriennel azt hittük, hogy egy akumatizált emberrel lesz dolgunk, de nem így volt. Halálfejjel találtuk magunkat szemben.
-Halálfej?!-mondtuk egyszerre Macskával.
-Pontosan! Most én jöttem személyesen elvenni a talizmánotokat!
-Álmodozz csak!-kiabáltam neki, majd a jo-jommal arconvágtam. Macska meg úgy néz rám mintha szellemet látott volna. -Mivan? Harcolni kéne!
-Igen. Bocsi csak meglepődtem!-mondta én meg csak megforgattam a szemem.
-Ne legyél elszállva magadtól Katicabogár!- mondta nevetve Halálfej- Csak szerencséd volt! De még ez csak a bemelegítő volt!-mondta gúnyos hangnemmel.
-Ám legyen! De ne felejtsd el Halálfej,  megfogadtam hogy el fogom venni a talizmánod!- kiabáltam neki, majd Macskára néztem, így tudta hogy most kell támadni.

Már 1 órája harcoltunk, de  Halálfejen alig volt pár seb.
Ellenben mi. Macskának a szája felrepedt, és vérzik. A ruhája több helyen ki van szakadva.
Nekem is ki van szakadva a ruhám, a hajam már nem két copfba van kötve, hanem le van engedve. Az arcon kis karcolások vannal.
De mi ezzel nem  törődve újra nekiestünk Halálfejnek.
Sikerült pár ütést kapnia.
Egyszer csak menekülni kezdett.
Macskával rögtön utánna mentünk. Egy ismerős házhoz értünk. Hát persze! Ez Adrienék háza. De miért jött ide?
Tovább követtük. Bement a házba, felment a lépcsőn majd kinyitotta az ajtót. Az az ajtó a dolgozó szobájához vezetett. Abba a szobába jobb oldalt volt egy könyves szekrény. Az egyik könyvet kihúzta, és a szekrény kinyilt.
Ott  volt egy nagyon sötét szoba, ahova bement és mi is követtük.
Ekkor egy hatalmas ablakon  jött be némi fény, így láttunk is valamit.
Majd hirtelen leesett, hogy Gabriel Agreste Halálfej.
-Gabriel?-ennyit mondtam.
-Igen rájöttetek?-kérdezi- Viszont én is tudom,  hogy Te ki vagy az álarc mögött Katica.
-Ez nem igaz!
-De igen. Emlékszel amikor az iskolába volt egy verseny, amibe derbi kalapot kellett tervezni, és azt meg is kellet csinálni? Akkor te nyertél! Igaz Katica? Vagy mondjam úgy hogy Marinette?-mondta és egy ördögi  nevetést is kaptam. Megállt bennem az ütő. Hogy jött rá? És azt is tudja hogy Macska Adrien, vagyis a fia?
-Na mi az Marinette-Katica? Csak nem megijedtél?
-NEM! -kabáltam. Marhára idegesített Macska rám nézett. Nem vettem észre, hogy Gabriel odajön hozzám. Így nem tudtam kivédeni az ütését. Pofon vágyott. De nagyon fájt.

Adrien szemszöge:

Most tudtam meg hogy az apám Halálfej. Egyszerűen lefagytam.
Csak arra lettem figyelmes, hogy Katica kiabál.
-NEM!- ekkor ránéztem, de nem vette észre, hogy apa ott áll előtte, így pofon vágta.
Eddig bírtam... Annyira megütötte hogy majdnem elesett.
Apa csak Katicára figyelt így én hátulról a botommal  leütöttem és elájult.
Katica gyorsan levette apáról a brosst, így visszaváltozott.
-Csodálatos Katicabogár!- kiáltotta  Marinette, és minden visszaváltozott a  normális kerékvágásba.
------------------------------------------------------
Meghoztam a 11. Fejezetet.
Legyen még folytatása?