6. Fejezet.

449 21 4
                                    

Adrien szemszöge:
Amikor  Marinette lement a konyhába, dühösen néztem Plaggra.
-Most mivan?-kérdezte Plagg
-Imádlak? Komolyan ezt mondtad Marinette-nek?
-Igen,  de csak azért mondtam, mert hoz nekem camambert.
-Nem szégyelled te magad?-kérdeztem dühösen
-Nem.

Marinette szemszöge:
Lementem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt. Szerencsére talátam egy kis camambert.
Kivetten és már mentem is felfele a szobámba.
Amikor felértem, akkor vettem észre, hogy Adrien még mindig törökülésbe ül.
-Tessék Plagg. Tikki neked is hoztam  kekszet.
-Köszi Marinette-mondta Tikki
-Úh! Kösziii!-mondta Plagg
Közbe Adrien felállt és mellém állt.Tikki és Plagg leültek a székemre és úgy beszélgettek.
Ekkor jutott az eszembe, hogy Alya hoz is át kell mennem.
-Te jó ég!- kiáltottam egyet, amitől Adrien egy kicsit megijedt.
-Miaz?-kérdezte
-Nekem át kell mennem Alyához. Szóval.. Én megyek
-De még nem is beszéltünk. 😦
-Lett volna alkalmad elmondani, ha nem kapsz nevetőgörcsöt.
-Jó! Menj el Alyához, de utánna visszajövök.
-Rendben!
Ekkor megcsókolt. Viszonoztam, de éreztem hogy pirosodom elfele.
Adrient eltoltam egy kicsit magamtól.
-Nekem mennem kell. Alya már biztos vár!
-Elviszlek!
-Neem!
-Akkor elkisérlek. Természetesen Adrienként.
-Nah jó.
Majd szóltunk a kwamiknak hogy megyünk, és hogy bújjanak el. De nagy meglepetésemre, Plagg is a táskámba repült.
-Te miért a táskámba jöttél?-kérdeztem értetlenül.
-Ja, bocsi. Csak szeretnék Tikkivel beszélgetni.
Ezen mosolyognom kellett. Olyan cukik.
-Semmi baj. Nyugodtan beszélgessetek.😀
Majd becsuktam a táskám.
Adrien megfogta a kezem, és éreztem hogy megint elpirulok.
Pedig már olyan jó volt, hogy nem jövök zavarba.
Adrien ezt észrevette, és elmosolyodott.
-Ez nem vicces! Folyton zavarba hozol!-mondtam megsértődve
-Ugyan már bogaram. Miért hoználak zavarba?
-kérdezte még mindig mosolyogva.
-Mert.. Mert csak! De menjünk már!
-Ahogy akarod.
Majd elindultunk. Mikor odaértünk, becsengettem. De Adrien még mindig fogta a kezem.
Alya kinyitotta az ajtót.
-Sziasz...- majd itt észrevette a kezünket. Basszus. Gondoltam magamba-ti ti??
-Nyugi Alya! Csak.. Elkisért!
-Ezt nem veszem bee! Ti együtt vagytok! Mikor történt? És hogy? Mindent tudni akarok!
-Alya nyugodj már le! Nem vagyunk együtt.
-De igen!-mondta Adrien amire teljesen lefagytam.. Hogy mivan? Adrien azt mondta Alyának hogy együtt vagyunk? Ezt nem hiszem el.
-Na jó Alya. Miben is kell segitenem?
-Jajj a matekban!
Nah mintha én nagy matekzseni lennék.
-óh. Értem már is segítek.
-Adrien te is jössz?- kérdezte Alya
-Dee..
Mivel lefagytam erre a mondatra Adrien ment előre, és igy behúzott a házba.

Miután segítettem Alyának, elköszöntünk és hazafele vettük az irányt. Csendben sétáltunk. De én megtörtem a csendet.
-Te komolyan gondoltad azt, amit Alyának mondtál?-kérdeztem félénken.
Erre a mondatra megállt, és felém fordult.
-Igen Marinette. Szerinted, miért csókoltalak meg a szobádba?
-Hát...öhm.- ekkor megint zavarba jöttem.-nemár.. Már megint.
Erre Adrien megint nevetni kezett.
-Nem vagy vicces!- mondtam megint durcásan.
------------------------------------------------------
Meghoztam a 6. Fejezetet is.
Jó olvasást. 😁😁

MiraculousDonde viven las historias. Descúbrelo ahora