Vesztettél [🔚]

Azután, hogy Pisti megtalálta a pisztolyt, pár napot arra szánt, hogy felépüljön. Leginkább csak aludt, néha olyan mélyen, hogy arra sem emlékezett, mikor feküdt le, néha pedig olyan lidércekkel és rémekkel tarkított álmokat látott, hogy ordítva kelt, és hosszú órákig képtelen volt újra lehunyni a szemét. Sajnos ezekből volt a több. Ráadásul a vállán lévő seb egyszerűen nem akart begyógyulni, hiába kötözte, ez pedig fokozatosan lejjebb vitte a pisztoly iránti hirtelen örömét. Az végig ott pihent a párnája alatt, megszállottan őrizte, mintha egyáltalán esély lett volna rá, hogy bárki ellopja. Mikor volt egy-két éber pillanata, a kezébe vette a fegyvert, és megpróbált különböző tárgyakra célozni vele. Lőni nem lőtt, mert csak két golyó volt a tárban, azokat nem akarta elpocsékolni, és a hangzavartól is eléggé tartott. A válla keservesen tiltakozott minden egyes ilyen művelet ellen, de nem törődött vele, kényszerítette magát rá, hogy minél többet tartsa a kezében a pisztolyt. Ezen múlott az élete.

Ezekben a napokban Jani nem nagyon kereste. Nyilván tisztában volt vele, mit csinált, és azzal is, mennyi a minimum felépülési idő belőle, mert ahogy Pisti valamennyire már jobban érezte magát, rögtön jött tőle az üzenet, hogy átmegy-e videózni. És Pisti a legnagyobb örömmel át is ment. A fegyvert a táskájába rejtette, és mindennél biztosabb volt benne, hogy használni fogja, egészen addig, míg Jani ajtót nem nyitott neki. De amikor megtette, valami megváltozott. A fekete ugyanis nem a szokásos, közömbös pillantással köszöntötte, hanem egy pillanatra megvillant valami más is a szemében, valami, amire az ember azt mondta volna, hogy aggodalom. Csak egy másodperc volt, Pisti még fel sem fogta a jelenlétét, mikorra már el is tűnt. De attól még némileg kizökkentette.

És ezzel nem volt vége. Jani még úgy is tett, mint akit érdekel, hogy van, megnézte a sebeit, bűnbánó fejet vágott, és arra is rákérdezett, nincs-e szüksége valamire. Pistit az undor fojtogatta a gondolattól, hogy bármit kérjen tőle, de kivételesen nem mutatta ki, csak a fejét rázta. Valami nem stimmelt ezzel az egésszel. Jani tagadhatatlanul úgy viselkedett, mint aki jóvá akarja tenni, amit csinált. Az a gőgös, pökhendi vámpír, aki a legnagyobb vigyorral az arcán csapolta meg, nem szorult rá, hogy bármit is jóvátegyen, és messze nem is erről volt szó. Jani a pár nap egyedüllétben ugyanis átgondolta a dolgokat, és úgy döntött, hogyha már megöli a srácot - mert megöli, efelől kétsége sem volt -, akkor legalább az utolsó napjaikat töltsék úgy, mint a legelején. Akkor pedig még nyoma sem volt annak a vérszívónak, akit Pisti mostanra ismert. Ő nem is jött rá erre a szándékra, viszont hatással volt rá Jani hirtelen változása, ha akarta, ha nem.

Azt viszont nem gondolta volna, hogy ennyire megnehezíti majd a dolgát... pedig így volt. Az eredeti tervében úgy szerepelt a dolog, hogy azt sem várja meg, hogy felvegyék a videót, csak úgy tesz majd, mint aki kipakol, azalatt az idő alatt pedig előveszi a pisztolyt, és a meglepetés erejével lő rá Janira. Ezzel kijátszhatta volna a vámpírok hírhedt gyorsaságát, és még ha nem is találta volna el kritikus helyen, az ereje akkor is megcsappant volna. Ebből az elképzelésből természetesen nem lett semmi, mert Jani egy pillanatra sem hagyta egyedül a táskájával, folyton magyarázott neki valamit, és úgy csinált, mintha nem is ő lett volna, aki pár nappal ezelőtt majdnem halálra csapolta. Nem tudta hová tenni a helyzetet.

Felvétel közben persze a szokásos énjét hozta, Pisti viszont képtelen volt odafigyelni. A pisztolyra gondolt, és arra, amit tennie kell majd vele. A nézőknek erről fogalma sincsen. Nem tudják, hogy miután a kamera leáll, rövidesen lövések zaja dördül majd el, és vér borítja be a padlót. Az ő utolsó képük a szokásos intés lesz, és az a mosoly, ami önkéntelenül ül ki mindkettőjük arcára a videó végén. Nem sejtik majd, hogy ezúttal mennyire nem igazi. Aztán Pisti megrázta magát, és kizárt minden ilyen gondolatit a fejéből. Nem kérdés, hogy meg kell-e ezt tennie, és ha pont most bizonytalanodik el, az egyenlő a biztos halállal. Nem akart meghalni, semmiképpen sem.