Vesztettél [🔚]

Ne!

Pisti unottan lötykölgette a pohara alján lévő italt. Már az első kortynál úgy érezte, hogy legszívesebben kiköpné, de muszáj volt mégis magába erőltetnie, mivel egy pohárköszöntő után a minimum az, hogy körbekoccintasz mindenkivel, aztán még úgy is teszel, mint akinek ízlik a pia. Jani erre is magasról tett, Pisti biztos volt benne, hogy egy nyalintásnyi se fogyott a szinte foszforeszkálóan zöld alkoholból, helyette csak a poharat szorongatta, úgy beszélt valami beauty csatorna naiv kislányaival. A barna el sem tudta képzelni, mi lehet a közös téma, de abban biztos volt, hogy egyáltalán nem számít: Jani csak valami könnyű nasit keres estére. Őt a mai nap még nem csapolta meg, és arra következtetett, hogy nem is fogja, épp ezért szó nélkül hagyta a csajok hülyítését. Nem rondított bele abba az egy-két nap szünetbe, amit néha a vámpírtól kapott, inkább kiélvezte, hogy békén hagyják.

Illetve élvezte volna, ha nem unta volna épp halálra magát. Persze itt hagyhatta volna Janit, a közös programok már rég véget értek, ez amolyan afterparty volt, amiről akkor megy el az ember, amikor jónak látja, de ő valahogy nem tudott elszakadni innen. Csak erőltette le magába a szar piát, és azon merengett, vajon mennyire szembetűnő, hogy ő galléros dzsekiben tolja egy fűtött helyiségben, csak azért, mert a nyakán lévő harapásnyom épp a party előtt döntött úgy, hogy kivörösödik. Elég volt csak gondolnia rá ahhoz, hogy a jel zsibbadni kezdjen, Pisti pedig szinte önkéntelenül nyúlt oda, hogy megdörzsölje. Nem volt leragasztva, mert az a hülye ragtapasz is elfogyott, ráadásul már semmire sem volt elég, hiába is szerette volna.

- Szar választás a pia, tudom - hallott meg egy ismerős hangot, amire felkapta a fejét. A party szervezője állt előtte, egy magas, szőke férfi, akinek jegeskék szemei szinte világítottak a szoba félhomályában. A bőre ugyanolyan sápadt volt, mint Janinak, talán egy árnyalattal világosabb is, a mosolya azonban mérföldekkel barátságosabbnak tűnt. Viszonylag elegáns volt az öltözködése, lazán kigombolt zakója oldalán pedig egy kis táblán a "Viktor" név állt.

Vámpír volt, csakhogy róla mindenki tudta, hogy az. Leginkább csak éjjeli eseményeket szervezett, és ritkán lehetett vele találkozni, de amikor igen, akkor minden YouTuberre szánt időt, akinek javaslatai vagy panaszai voltak. Bár az tény, hogy olyan nagyon senki se mert reklamálni, pont a vámpír mivolta miatt. Pedig kívülről nem tűnt veszélyesnek. Inkább nézte az ember porcelánbabának, mint vérszipolynak, aki embereket vadászhatna halomra. Túl jó volt az álcája, ahogy Janinak is, Pisti épp ezért nem kockáztatott vele, ha tehette, kerülte. Elég volt neki az-az egy vérszívó, aki a nyakára nőtt. Figyelmen kívül viszont nem hagyhatta, hogy szóltak hozzá, az túl nyilvánvaló lett volna.

- Nem, csak én inkább sörös vagyok - mondta kimérten, lehúzva az utolsó korty zöld trunyit is. Tényleg kurvarossz volt, de esze ágában sem volt épp egy vámpírnak bevallani ezt. Viktor csak mosolygott, és a fejével Jani irányába intett.

- Milyen együtt dolgozni vele? - Pisti meghökkent a kérdésen. Ahhoz már hozzá volt szokva, hogy magáról a munkáról kérdezzék, de külön Jani személyére sohasem tértek ki. Főleg nem, mivel mindig párban nézték őket, és ilyenkor is csak azt állapították meg, hogy totál passzolnak egymáshoz, hiába teljesen másak személyiségileg. Jani ilyenkor mindig csak szerényen mosolygott, egyedül Pisti tudta kiolvasni a tekintetéből, hogy "Miért is ne passzolna a préda a vadászhoz?". De Viktor ugyanúgy vámpír volt, a kérdése épp ezért még gyanúsabbnak tűnt.

- Miért érdekel? - rakta le az üres poharat az asztalra.

- Nem tudom, csak kíváncsiság. Elég... fáradtnak tűnsz - mondta a szőke, miközben a tekintete közvetlenül Pisti arcára szegeződött. A barna irtózott ezektől a fürkésző pillantásoktól, pláne, ha egy vámpírtól jöttek.