Drakensang

1. fejezet

Végre befejeződött a kiképzésem. Letettem a vizsgámat is belőle, így hivatalosan is vadász vagyok. Nem is akármilyen. Hanem Kalandvadász!! Juhú.
Annyit kell tudni az itteni életről, hogy spártai. Amikor a gyerekek megszületnek, megvizsgálják, hogy elég szívósak-e az élethez. Ha igen, kiképzik. Ha nem a falukban egyéb munkát végeznek. Egyes szerencsésebbek papoknak állnak be Agathon egyházában. Hogy ki Agathon? Majd róla később mesélek.
Akiket kiképeznek, őket elválasztják a családjuktól 6 évesen (mondom, hogy spártai) és minden lényeges harcmódot megtanítanak nekik. Mikor 18 évesek lesznek vàlasztaniuk kell 4 fegyver közül : kard, íj, pisztoly és pálca. Tudom bizarul hangzik, főleg a pálca, de ennél ezt binyolultabb megérteni. Tulajdonképpen a fegyver választja az embert nem fordítva. Amikor eléd rakják a fegyvereket, mindegyiket ki kell próbálnod. Aminél olyan erős vonzást érzel, hogy azt nem birod lerakni, akkor az lesz a fegyvered. De ez már magába a vizsga anyagába tartozik.
Mint mondtam kalandvadász lettem. Tehát engem az íj vonzott magához.

Hazafele (a táborba) tartottam az örömtöl megrészegült barátaimmal. Amikor beértünk a központi sátorba, az örömünk már a tetőfokára hágott.
-Hé Caly nem ülsz az ölembe?
-Ezt a te lábad fogja bánni Mave, de oké!
Teljes erőmből beleugrottam az ölébe, amire Ő egy hangos röhögéssel felelt.
Cahol felált, felemelte a poharát és hangosan elkiáltotta magát.
-Éljenek a felavatottak!
-Éljek én!-ugrottam fel Mave öléből, amiért felnevettek.
-Ámen-ölelt át Netiri.
Jóízüen felnevettem, majd leültem (most nem Mave ölébe)
-Na meséljetek. Ki mi lett?-kérdezte Cahol.
Ő már múlt évben letette a vizsgát. Ő kalandvadász.
Lassan rájöttem, hogy még én se tudom senkiét.
-Én Körmágus lettem!-törte meg a csendet Netiri.
Vagyis akkor a pálca választotta.
-Mave te mi lettél?-néztem rá kérdőn.
-Engem a kard választott, így Sárkányharcos.-mondta kicsit lemondóan.
Mindig is távolról szeretett volna harcolni, ezért mind azt gondoltuk, hogy Fegyvermester lesz.
-Az tök szuper!-bátorítottam-Gondolj csak bele. Aldred herceg is sárkányharcos!
-Viszont Calena-(Caly csak a becenevem)-Te még nem is mondtad mi lettél.
-Én a mai naptól kezdve hivatalosan is.....-hatászünetet tartottam.
-Nyögd már ki!
-Kalandvadász!!-kiáltottam el magam fülig érő szájjal.
-Ezazz-öklözött örömében a levegőbe Cahol-Szorítottam ám neked ezért rendesen.
-Köszi-öleltem át.

Lassan éjfél is elmúlt és a bor hatása nagyon meglátszott rajtunk. Egy nagyon lassú számot játszottak, én pedig egy idegen sráccal dülöngéltem a zenére. Mint kiderült Kingshillből jött. Úgy 20 évesnek tünt és aránylag jóképű volt. A neve Hoyt.
-És milyen volt az út?-emeltem fel a válláról a fejem.
-Veszélyes. Tudod rengeteg szörnyeteg garázdálkodik kint.-dörmögte bele a hajamba.
-Te mi vagy?
-Hírvivő.
Belenéztem a szemébe.
-Te nem vagy harcos?
-Tudod egyedül itt Grimagstoneban tartják be szigorúan a harcos képzést.
-Azt mondod, máshol magad választhatod ki a fegyvered?-néztem rá értetlenül.
Valószínüleg elég hülyén néztem ki mert elfojtott egy nevetést.
-Nem úgy.-mosolygott rám.-A gyerekeket iskolába járatják, majd ha a szülő úgy gondolja, akkor beadhatja a gyerekét a katonaiskolába. Herold király sokat egyszerüsített. De a fegyver választás ugyan olyan.-egy kis szünetet tartott.- Bár be kell valjam innen kerülnek ki a legjobb harcosok-mosolygott le rám.
Egy kicsit elpirultam.
-Kkhhmm.... ez nagyon kedves.
-És igaz is Calena, tényleg így van.
-Köszi Hoyt.

Egy fél óra múlva elbúcsuztunk, majd megkerestem az új sátramat, ami a kalandvadász részen volt, és bemásztam lefeküdni. Egy ismeretlen feküdt a sátorban, feltehetőleg az új "szobatársam". Kezdett hiányozni Netiri.