Drakensang

2. fejezet

Reggel arra ébredtem, hogy valaki rázza a vállam.
-Netiri hadj békén, fárasztó napom volt.
-De kis aranyos vagy! De én nem Netiri vagyok.-mondta egy mély hang.
Erre felpattanta szemem. Hátra fordultam és megpillantottam Caholt.
-CAHOOOL!!! Úristen, de jó, hogy te itt vagy!!!-ugrottam visítva a nyakába.
-Nyugi Caly. Ccsshhh... Nyugi. Nem kell miattam felverni az egész tábort. Még csak reggel van.
-Akkor meg minek ébresztettél föl?-vontam fel durcásan a vállam.
-Mert amikor felébredtem, és megláttam, hogy veled leszek egy sátorban, akkor muszály volt megosztani veled az örömömet.
-Szuper-ásítottam egy nagyot-Akkor ezen is túl vagy.
-Ajj ne már Caly kelj fel és gyere sétálni velem. Talán bemehetnék a faluba is.
Az utolsó mondatra felpattant a szemem.
-A faluba?-kérdeztem
-Bizony oda.
-Ezazz!!! Köszi Cahol!!-kiugrottam az ágyból, nyomtam egy puszit az arcára, majd elszaladtam tükröt keresni, hogy megcsináljam a fejem.
Mikor kimentem Cahol egy lovat nyergelt fel éppen. Egy éjfekete lovat.
-Gondoltam nem szeretnél kilómétereket gyalogolni-mosolyodott el.
-Tényleg nem szeretnék.-odamentem a lóhoz, majd elkezdtem simogatni az orrát.
Halkan felhorkant, amin én halkan kuncogtam egyet.
-Na felszálsz?-kérdezte Cahol.
-Igen.
Feltornáztam magam a nyereg elejébe, majd vártam, hogy Cahol is felszáljon. Mikor fent volt a hátam mögött, megfogta a kantárt és elindította a lovat.
Élveztem vele az utat és jól ki is beszéltük magunkat. Nem azt mondom, hogy milyen kénylemes volt ott ülni, hanem azt, hogy milyen jól telt az idő vele.

Amikor beértünk a faluba a lovat kikötöttük egy itatónál, mi pedig kerestünk valami szórakoztatót. Egyszer csak összefutottunk Hoyttal.
-Hé Caly!! Caly! Nézz hátra!
-Hoyt?-csodálkoztam-Hoyt! Szia.
-Hírem van.
-Szia Cahol vagyok.-nyújtotta oda a jobbját Cahol.
-Szuper-hagyta figyelmen kívül Hoyt a gesztust.
-Mint mondtam hírem van. Tegnap este ide betört néhány Garázda gnóm
-És mit vittek el?-néztem rá csodálkozva
-Mina az eszenciakereskedő összes eszenciáját. Meg egy halász gyerekét.
-Egy gyereket?-sikoltottam fel-Cahol menjünk ki a terepre és keressük meg! Hisz kalandvadászok vagyunk!!
-Biztos kiküldtek már embereket.
-Nem. Ezt még nem tudja a kapitány.-válaszolt Hoyt.
-Ki a kapitány? És hol van ilyenkor?
Nem hiszem el hogy erről nem értesítik a kapitányt.
-Ruthina Flint.-súgta a fülembe Cahol.
-Az a Ruthina Flint? A sárkányharcos? Aldred herceg kisérője???
-Az bizony-bólintott rá Cahol.
-Szuper-mosolyodtam el-De Cahol menjünk ki a gyerekért!!
-Jólvan, de vissza kell menni a táborba a felszerelésért. Szia Hoyt!
-Sziasztok-intett nekünk, majd elsétált.
Felszáltunk a lóra, és gyorsan hazavágtattunk. A sátorban megtaláltuk a felszereléseket, amiket valaki berakott.
Átöltöztünk és szereztünk nekem is egy lovat, hogy gyorsabban tudjunk haladni.