Drakensang

4. fejezet

-Nem hiszem el....-emelte ki az apró szörnyet a zsákból.
-Atya, hiddje el tényleg tele van ilyen gnómokkal Sweefield.
-Elhiszem-morogta az orra alatt, majd fogta és nekilátott a munkának.
Elővet egy könyvet egy, Aghaton keresztet, majd egy különös löttyöt. Felütötte a könyvet, majd lassú ütemes kántálásba kezdett, és a gnómot bedörzsölte a löttyel.
A szörny kisebb lett, elkezdett nyúlni és egy kisgyereké változott.
-Atya... mi... ki ez?-néztem a lassú, felületes légzésű gyerekre megrémülve.
-Nyugodj meg Calena. Ha a látszat nem csal a kis halászgyerekkel van dolgunk. Átváltoztathatták a boszorkányok miután elrabolták. Tapasztalatlan és esetlen volt szörnynek és így nem bújkált hanem rád támadt. Szerencse, hogy csak megsebesítetted. Menj pihenni, mert látom nyúzott vagy. Aghaton legyen veled!
-Veled is atya-hajtottam le a fejem, majd elmentem, hogy megkeressem Netirit és részletesen beszámoljak neki.

-Aghatonra! Mázlista vagy-bokszolt bele az oldalamba.
-Te tudtál arról a gyógyitalról?
-Caly. Ha figyeltél volna az órán és nem Caholról álmodoztál volna, akkor te is tudtál volna róla.
-Nem iiiis!!!!-nyávogtam el magam.-Soha nem álmodoztam róla. Nem is vagyok szerelmes belé. Pfujj-tettem hozzá nyomatékul.
-Peersze, peeersze-simogatta meg a fejemet.-És nincs is kockafejed kislányom.
-Gonosz!!!
Ezzel a felkiáltással belebokszoltam a karjába, majd felálltam.
-Most megyek vissza a táborba.
-Vissza a kalandvadászodhoz???
Kecsesen kinyújtottam rá a nyelvem, majd válasz nélkül otthagytam.  Méghogy én szerelmes??!! Neee.... Aghaton óvjon tőle.

A táborban alig vártam, hogy elújságoljam Caholnak a halászgyerekes ügyet.
-Cahol, tudod mi volt azzal a kis szörnnyel amit elvittem az Atyához?!! Óoo....-egy teljesen másik sátorba léptem be, ahol egy vörös hajú nő ült.-Ööö... sajnálom.
-Ne, ne sajnáld. Úgyis unatkoztam. Nekem elmesélheted.
A vörös hajú nő megfordult.
-Mellesleg Ruthina Flint vagyok-nyújtotta felém a kezét.
Ledöbbenve álltam ott. Ruthina Flint. Az a Ruthina Flint. Az aki a herceg testőre, és aki egész Drakaniát végigjárta. És harcolt a királlyal amikor az árnyékvilág éledezni kezdett. Aki most is harcol ellenük, és az ellenes légió vezetője.
-Kkkhhmmm...... megszólalnál? Mert már egy ideje így állok.
-Ööö.. bocsánat. A nevem Caléna.
-Vezetékneved nincs?
-Tudja, akiket kiképeznek, azoknak nincs családja.
-Bocsánat, elfelejtettem. A jó öreg Grimmagstoneban a szabályok is olyan öregek, mint az országút. De mesélj. Mit akartál az előbb mondani?
Mivel nem volt jobb dolgom, meg mert remek személyiségnek gondoltam Ruthinát, ezért elmeséltem neki az első kalandomat kint a vadonban. Vagy másfél órája beszélgettünk, amikor egy középidős férfi lépett be a sátorba.
-Elnézést hölgyem, üzenete jött a királytól.-átadta a levelet, majd fejethajtva rávozott.
Ruthina felbontotta, és nekilátott az olvasásnak. A szemöldöke egyre jobban igyekezett egy vonallá összepréselődni, így feláltam, hogy elinduljak kifele.
-Várj!!!-kiálltott fel sem nézve a papírról.
Meghökkenésemben gyorsan visszaültem.
-Caly. Nagyon jó volt veled beszélgetni,-tette le az üzenetet-de rengeteg teendőm van. Többször is ellátogathatnál. Tudod mit, majd elküldetek érted. Hol van a sátrad?
-Az A szárny 13-as sátra.
-Tökéletes. Három sátorral arrébb. Akkor még csak küldetni se kell érted. Majd átmegyek én. Nagyon élveztem a társaságodat.-nyújtotta felém a kezét.
Megráztam, majd elbúcsuztam tőle. Elindultam, három sátorral arrébb, ügyelve arra, nehogy mégegyszer eltévesszem az uticélomat.