Találkozz velem a fagyöngy alatt

December 21. Szerda

-Most azonnal mondj el mindent arról a srácról!-követeltem azonnal Samtől, amint leültünk a kávézóban kora reggel. Szegény lányt berángattam korábban, hogy meséljen nekem arról az Aladdinról.
-Jó, jó. Nyugi már!-kortyolt bele a kávéjába barátnőm, én pedig türelmetlenül topogtam jobb lábammal.-Na, tehát. Emlékszel a szombati bulira?-tette fel a kérdést, amire mindketten tudtuk a választ... Nem igazán.- Ott találkoztunk a palikáddal is. Részegen társalogtál vele, mielőtt hazarángattalak volna. Azt hittem lesz annyi eszed, hogy nem iszod magad annyira le, hogy szarra se emlékezz. Ezek szerint rosszul hittem.-magyarázott Samantha, én pedig próbáltam felidézni a szombat éjjelemet, sikertelenül.
-Nem emlékszem, hogy mit beszéltem a sráccal, viszont nagyon ismerős.-temettem tenyerembe az arcom. Csak én lehetek ekkora fasz, hogy mondhatni felszedek egy palit, erre seggrészegre piálom magam, és nem emlékszem semmire. Nagy taps Aiden, nagy taps.
-Amúgy Nash most péntekre is szervez egy bulit.-nézett rám cinkosan a szöszi, én pedig nemlegesen megráztam a fejem.
-Neem nem. Ne is álmodj róla. Nem rángatsz el oda megint.-tiltakoztam, de a Sam arcán lévő mosoly mindent elárult. Van egy terve.
-Pedig száz százalék, hogy a pasikád is ott lesz. Nem szalaszthatod el megint!-ivott újra a poharából, én pedig nekiálltam mérlegelni. Itt, a plázában tuti nem merném megszólítani, és ha Ő szólítana le, akkor is csak habognék. Ellenben, ha mértékkel iszok, akkor lesz egy kevéske önbizalmam, és elhívhatnám valahova. Plusz, nem biztos, hogy újra elhozza a húgát a Mikuláshoz, tehát lehet, hogy már nem is találkozok vele.
-Jó, megyünk pénteken.-sóhajtottam fel, majd megittam az utolsó kortyot is, és felálltam.-Nekem viszont most dolgom van, tudod az önkénteskedés.-vontam vállat, majd felálltam, és megvártam míg Sam is összekészülődik.
-Amúgy a Mikulásnak beajánlhatnál. Idén kivételesen jó kislány voltam.-kacsintott rám, majd megölelt és már el is indult.
-Állj be a sorba, és mondd el neki te, mit szeretnél tőle karácsonyra.-kiáltottam utána.
-Lehet róla szó.-válaszolt, majd kisétált az ajtón. Felnevettem, majd én is elindultam a raktárhoz,hogy felvegyem a jelmezem.
-Újabb nap, újabb gyerekhad.-intett köszöntésképp Karma, és már nyújtotta is a mai viseletem.

~•○•~

-Jönnek az ovisok. Juhú!-sóhajtott fáradtan Adam. Na, már csak az ovis csoport hiányzott. Már kezdtünk örülni, hogy előbb elmehetünk, ugyanis alig tíz gyerkőc állt a sorban, erre megjelennek az óvodások.
-Remek.-dörzsöltem meg az arcom. Semmi hangulatom nincs már jópofizni a kicsikkel.
-Gyerekek, álljatok szépen sorba, mindenki oda fog jutni!-nyávogott egy korombeli hidrogénezett hajú plázapicsának tűnő csaj az ovisoknak.
-Ez az óvónő?-kérdeztem döbbenten a mellettem szótlanul ülő Adamtől, aki viszont szótlanul méregette a miniszoknyás lánykát. Hogy merte bárki is erre a csajra bízni a gyerekét? Jézusom. Az összes kisgyerek sorra került, mind elmondta mit szeretne karácsonyra, némelyik még Mirandához és hozzám is szólt pár szót, vagy megsimogatott, valaki még ajándékot is hozott a Mikulásnak egy rajz vagy egy levél képében. Kis édesek. Már épp szusszantam volna, amikor észrevettem, hogy a plázapicsa felénk sétál, csípőjét erősen ringatva.
-Basszameg ez felénk jön.-súgtam Adamnek, aki bólintott egyet. Úgy látszik neki tetszik a látvány. Na, akkor nekem kell elkergetnem a lánykát.
-Sziasztok.-kezdett el csavargatni ujjai között egy tincset a csajszi. Unott tekintettel mértem végig, Adammel ellentétben, aki átváltott a szekszi Télapóvá.
-Helló, segíthetek valamiben?-kérdezte sármosan barátom, mire a ribi kuncogni kezdett. Mintha egy patkány próbálná eljátszani a kisegeret.
-Igazából, szeretném elmondani mit kérek karácsonyra a Mikulástól.-dobta a válla mögé a haját.
-Nos, nem látom akadályát.-vonta meg a vállát Adam, én pedig segélykérően Karmára néztem. A szervezőnk egy együttérző mosolyt villantott, majd bezárta a kordont, és Mirandával együtt leléptek. Indulni akartam én is, amikor beugrott a ma reggel Samnek tett "ígéretem".

Én: Cicám, épp a szemem előtt taperolják a Mikulásodat:)

Szöszke: MI? Hol vagytok? Fél perc és ott vagyok.

Mosolyogva raktam el a telefonom, majd a Télapó és legújabb kuncsaftja felé pillantottam. Az idegen csajszi már Adam ölében ült, és nagyban magyarázott valamit, viszont barátom hirtelen felém pillantott, majd óvatosan a SEGÍTS szót tátogta. Na, mégsem lehet olyan jó parti ez a csaj.Gondoltam, majd csak álltam a brutál nagy, csíkos kampós cukor mellett és figyeltem a történéseket. Samanantha- ahogy írta- fél percen belül megérkezett, rohanvást száguldott felénk, kecsesen átugrotta a kordont, majd megállt a Télapó-fotel előtt.
-Az óvódás csoport már rég elment, kedves....-pillantott lenézően az agyonsminkelt ribire barátnőm. A hidrogénezett hajú csajszi felállt, és úgy méregette Samet.
-Mi közöd neked ahhoz, hogy kivel jöttem, és miért?-kérdezett vissza a lány, majd újra nekiállt csavargatni a haját. Komolyan mondom, kitépem azt a tincset lassan...
-Mondjuk az, hogy nem nézem jó szemmel, ha rámásznak a pasimra.-kontrázott vissza Sam. A három ember között, három fajta reakció volt megfigyelhető; büszkeség, meglepettség, és a feltörni készülő hisztiroham. Nem kell ecsetelnem, hogy kinek mi volt.
-Ha a pasid, akkor miért hagyta, hogy rámásszak?-tette karba a push up-olt keblei előtt kezeit az idegen csaj.
-Mert Ő a Mikulás. Kirúgják, ha miattad jelenetet rendez ennyi ember előtt.-forgatta szemeit Samantha.-Na, de most már mindenkinek elege van belőled, úgyhogy kösz, hogy eljöttél, de már mehetsz is.- mutatott a kijárat felé Sam.
-Miért mennék el, ha a Télapó velem szeretne lenni?-vonta fel rajzolt szemöldökét a csaj.
-Mert még a Télapó nevét sem tudod.-magyarázta barátnőm. Kezd egyre unalmasabb lenni ez az egész.
-Na, szivi tiplizz végre mert ha így megy tovább Istenemre esküszöm, hogy én doblak át a kordon fölött.-léptem közelebb, mire a lányka éhes tekintettel mért végig.
-Szeretem, ha egy pasi be van indulva.-cirógatta meg a mellkasom műkörmével.
-Főleg, ha az a pasi is palikra indul be, igaz?-horkantottam fel, mire undorodott pillantással lépett egyet hátrébb.
-Ti el vagytok baszva. De nagyon.-köpte elénk a szavakat, majd hátat fordított és eltipegett előlünk.
-Szerintem nekem ennyi elég volt mára, holnap találkozunk.-búcsúzkodtam, és egy kacsintás után ott hagytam őket, kettesben. Ma nem találkoztam Aladdinnal. Gondolkoztam el a raktár felé menet. Elővettem a telefonom és dobtam egy sok sikert üzenetet Samnek, viszont nem figyeltem merre megyek, ezért beleütköztem valakibe.
-Jézusom, elné...-kezdtem volna a magyarázkodásba, amikor pillantásom találkozott az eddig napi szinten látott barna szempárral. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, elvesztem a csokoládé íriszekben.
-Nincs semmi baj, Aiden.-mosolygott rám a kis Aladdin, én pedig elvörösödtem. Tudja a nevem. Jézusom, tudja a nevem! Ujjongtam magamban, majd eszembe jutott, hogy még mindig itt állunk. Egymással szemben. Mondanom kéne valamit.
-Én...Öhm...Nekem most mennem kell.-hebegtem gyorsan, majd sietve elindultam a raktár felé. Na, ezt is faszán elintéztem. Most már tényleg muszáj lesz pénteken elmennem...