Találkozz velem a fagyöngy alatt

December 24. Szombat

-Aiden, kelj fel.-böködte meg valaki az arcom.
-Mhhmm... Még öt percet.-fordultam át a másik oldalamra, majd meghallottam a hátam mögül egy édes kuncogást. Nem Sam van itt.
-Te nem Samantha vagy.-fordultam meg még mindig csukott szemmel.
-Nem, tényleg nem Ő vagyok.-kacagott fel halkan az előttem fekvő. Lassan kinyitottam a szemeim, és megláttam a kis Aladdint velem szemben feküdni. Kábán elmosolyodtam, majd felültem, és elmerengtem a tegnap történteken. Eléggé mozgalmas nap volt, viszont ennél jobb lezárást még megálmodni sem lehetne.
-Amúgy, akkor mi most..?-fordultam Noah felé hezitálva. Ha benyögi azt, hogy részeg volt, vagy hogy egész héten csak játszani akarta a jófiút, de amúgy nem akar semmit, komolyan pöcsön térdelem.
-Te mit szeretnél? Mert a tegnap este után még inkább veled akarok lenni. Alig ismerlek, mégis mintha már évek óta melletted lennék... Fura.-nevetett fel hitetlenül, mire én közelebb húzódtam hozzá, és homlokon csókoltam.
-Aladdin...Ugyanígy érzek.-suttogtam, mire édesen elmosolyodott. Úristen meghalok!
-Akkor, hogyan tovább?-nézett körbe a szobán, ami... Nem az enyém, és nem is Samanthaé volt.
-Hol vagyunk?-kérdeztem annak ellenére, hogy tudtam a választ.
-Nashnél. Úgyhogy szerintem jobb, ha tiplizünk mert nem akarok takarítani, és még tuti nem keltek fel.-nevetett fel Noah, én pedig egyetértően bólintottam, majd kimásztam az ágyból.
-Mi lenne, ha átjönnél hozzánk délelőtt?-kérdeztem nyújtózkodás közben a kis Aladdinomat, aki egy pillanatra elgondolkozott.
-Biztos jó ötlet ez? Nem is vettem semmit anyukádnak, és...-parázott be, én pedig felnevettem.
-Anya imádni fog, és még el kell menni az ajándékom második feléért, arra pedig mondhatjuk azt, hogy ketten adjuk.-mosolyogtam rá, mire kicsit feloldódott.
-Jó, legyen.-adta be a derekát, majd felkelt az ágyból, és elém lépve magához vont és megcsókolt. Velem pedig újra fordult egyet a világ.

~•○•~

Csendesen, egymás kezét fogva sétáltunk a helyi menhelyhez, ahonnan anya ajándékát fogjuk elhozni.
-Akkor...Egy macskát akarsz anyudnak venni?-kérdezte Noah felvont szemöldökkel.
-Igen.-bólintottam határozottan, majd beléptem a kapun, magam után húzva újdonsült barátomat.
-Jó napot! Segíthetek valamiben?-jött oda hozzánk egy korunkbeli lány, majd mosolyogva végigmért.
-Hello. Nos, szeretnénk örökbefogadni egy cicát.-mondtam el tervem a gondozónak, aki bólintott egyet.
-Erre vannak.-mutatott a háta mögé, majd elindult, mi pedig utána.
-Ők lennének.-nyitott be a csajszi egy kis szobába, ami tele volt kismacskákkal. Mosolyogva léptem be a terembe, mire pár merészebb cicus hozzám futott, és dorombolva a lábamhoz dörgölőzött. Lehajoltam megsimogatni őket, ekkor kiszúrtam egy-a sarokból kívancsian figyelő-cicát. Hófehér bundáját kettő a fején lévő szürke cirmos folt díszítette, és farkincája is hasonlóan szürkéllett. Óvatosan közelebb másztam, majd bal kezem felé nyújtva kezdtem beszélni hozzá.
-Hé, kisöreg.-szólítottam meg a macsekot, mire az füleit hegyezve figyelt rám.-Nem akarsz idejönni? Mi lenne, ha hazavinnélek?-beszéltem hozzá tovább, mire kicsit előrébb kúszott.
-Na, ne tökölj, kisöreg. Gyere gyorsan!-guggolt le mellém Noah is, majd gügyögni kezdett a cicának. Hálás tekintettel pillantottam rá, Ő pedig kacsintott egyet. A következő pillanatban egy hideg pont érintette meg a kézfejem, és halk dorombolás hallattszódott. Odapillantottam, és az előbb hívogatott kiscicus már bátrabban hízelgett.
-Ügyes vagy.-kuncogtam fel, majd az ölembe vettem az állatot.-Őt szeretnénk.-simítottam meg a macsek hátát, Noah pedig a derekamnál fogva húzott magához közelebb, majd halántékon csókolt. Jézusom, megfogtam az Isten lábát!

~•○•~

-Anya, megjöttünk!-léptem be a házba, majd a cicahordót letettem az ajtó mellé, és magamban fohászkodtam, hogy Alfréd csendben maradjon. Nos, elég fura neve van szegénynek, de ha egyszer ezt adták neki...
-Jött Samantha is?-lépett ki anya a konyhából egy konyharuhával törölgetve kezét, viszont amint megpillantotta a mellettem álló fiút, kiesett kezéből a rongy, és könnyes szemekkel pillogott ránk.
-Aiden...-suttogta halkan, én pedig kezdtem megijedni.
-Anya... Én sajnálom, hogy nem szóltam Noahról, csak annyira pörgős hetem volt, most pedig elfelejtettem írni.-magyarázkodtam, mire anyu csak megrázta a fejét, és kacagva hozzám szaladt, majd megölelt.
-Annyira örülök nektek!-ragyogta, és miután elengedett, Noaht is is karjai közé zárta. Szegény srác csak állt ott, zavarodottan, totál elpirult arccal.
-Mindjárt kész az ebéd, utána pedig nem tudom.... Utána pedig csinálhatnánk valamit.-villanyozódott fel anya, majd el is tűnt a konyhában.
-Mondtam, hogy imádni fog.-böktem oldalba a fiúmat, aki pirulva elmosolyodott.
-Szerintem most kéne odaadnunk anyukádnak Arnoldot.-suttogta halkan Noah.
-Alfréd. De jó, adjuk most.-nevettem fel.-Anyu! Mi lenne, ha most adnánk oda az ajándékodat?-kiáltottam el magam.
-Mi értelme lenne ennek?-tűnt fel újra anyu kíváncsi tekintettel. Komolyan, néha olyan mint egy nagy gyerek.
-Menj a nappaliba, megyünk mi is utánad.-bólintottam az említett helyiség felé, mire anyu csillogó szemekkel beszökkent a társalgóba. Kivettem a kismacskát a dobozból, majd a nyakörvére nyomtam egy öntapadós masnit, és bebújtattam Alfrédot a pulóverem alá.
-Nem vettél ajándékdobozt mi?-kuncogott fel mellettem Noah, én pedig összehúzott szemekkel néztem rá.
-Nem.-mondtam tömören.-De megoldottam, szóval menjünk, mielőtt szarrá karmolja a mellkasom...áu! A rohadt életbe Alfréd. Nyugodj meg kicsit.-szóltam halkan a pulcsim alatt fészkelődő szőrgombócnak. Noah felkuncogott mellettem, majd egy csókot nyomott a halántékomra.
-Remélem ez ilyen maradandó szokásod marad.-jegyeztem meg pirulva.
-Ezt megoldhatjuk.-kacsintott majd magához húzott egy gyors csókra.
-Na, mi lesz már? Nem érek rá egész nap gyerekek.-rebbentett szét minket anyu hangja.
-Na, űzzük.-sóhajtottam fel, és magamban fohászkodtam, hogy örüljönk Alfrédnak.
-Nos, Mrs. Marks... Engedje meg, hogy bekonferáljam az ajándékát.-lépett be először Noah a szobába, eszelősen vigyorogva, majd felém mutatott. Mosolyogva lépegettem anya felé, és igyekeztem minél jobban eltakarni a hasamnál lapuló cicát.
-Nagyon viccesek vagytok fiúk, igen Aiden igazi ajándék vagy számomra, viszont még egy csomó dolgom lenne, szóval..-állt volna fel, én pedig előhalásztam a pulóverem alól Alfrédot, anya pedig döbbenten ült vissza a kanapéra.
-Boldog karácsonyt!-adtam anyu kezébe a kiscicát.
-Aiden... Ez... Nagyon édes.-suttogta anya megilletődötten.
-Noahval együtt találtuk ki.-pillantottam a fotel mellett álló fiúmra, aki szégyenlősen elmosolyodott.
-Köszönöm szépen fiúk.-szipogta anya megilletődötten, majd elkezdte cirógatni az ölében doromboló macskát.
-Én, szerintem megyek. A nagyiék már várnak.-mondta Noah halkan. A tegnap esti többórás  beszélgetésünk során megtudtam, szülei kiskorában elhunytak, ezért most a nagyszüleivel és a húgával él.
-Maradj ebédre, kérlek. Megismerhetnénk egymást.-kezdte marasztalni anyu, viszont Aladdinka megrázta a fejét.
-A karácsony Lizie-nek nagyon fontos, és nem szeretném elhalasztani.-mondta kedvesen Noah.
-Akkor majd máskor bepótoljuk! Aiden kikísérnéd Noah-t? Én addig lefongalom ezt a kis angyalt!-gügyögött a macskának anya.
-Rendben. Ja, amúgy Alfrédnak hívják a cicát.-szóltam vissza az ajtóból, mivel Noah már öltözködött.
-Nagyon aranyos az anyukád.-mondta mosolyogva Aladdin.
-Köszöm...Vagyis, köszöni.-kuncogtam fel.
-Holnap találkozunk?-lépett közelebb Noah, és kezei azonnal megtalálták helyüket a derekam körül, és közelebb húzott magához.
-Mindenképp.-kulcsoltam össze ujjaim a tarkójánál.
-Akkor holnap.-mosolyodott el a kis Aladdin, majd lehajolt és óvatosan megcsókolt.
-Holnap bepótoljuk a karácsonyozást?-kérdezte, miután elváltunk egymástól.
-Minek? Nekem te vagy a legjobb karácsonyi ajándék.-mondtam őszintén, majd újra lehúztam magamhoz egy csókra.
Életemben nem gondoltam volna, hogy valaha így fogok bepasizni. Viszont ennél jobb érzés nincs a világon. Noah, a kis Aladdin az én karácsonyi csodám.
-Te vagy a karácsonyi csodám.-suttogta Noah, miközben homlokát az enyémnek döntötte, és mélyen a szemembe nézett. A már egy hete figyelő csokoládé szempár most végre közelről ragyog, és csakis nekem.

Vége

Nos, kedves olvasóim itt is lenne az én karácsonyi blogom vége, remélem tetszett nektek. Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket, és boldog új évet kívanok!
Yours sincerely, Kita❤