Találkozz velem a fagyöngy alatt

December 22. Csütörtök

-Aiden, úgyis mész a plázába, vennél karácsonyfa égőket? A tavalyiakat nem találom.-mondta anya, mielőtt kiléptem volna a házból.
-Persze.-szóltam vissza az ajtóból, majd kiléptem. Anyu elég pöpecre feldíszítette a házat, kívül-belül. Nem lett nagyon csicsás, de látszik rajta, hogy foglalkoztak vele. Kivételesen jókedvűen sétálgattam a pláza felé. Két nap múlva karácsony. Mosolyodtam el halványan. Végre csak anya, és én. Ez lesz talán az ötödik karácsonyunk apa nélkül. Pont karácsony előtt egy hónappal hunyt el, autóbalesetben. Egy részeg hapek átvágott a szembejövő sávba, és frontálisan ütközött apuval. Azóta nem is igen kocsikázok. Emlékeimből a zsebemben felcsendülő dallamok rántottak ki, jelezve, hogy hívnak. A képernyőre pillantva Samantha vigyorgó képével találtam szembe magam. Még nyáron készítettem róla ezt a képet. Dinnyéztünk, ő pedig teli szájjal röhögött valamin, erre én előkaptam a telefonom, és lefényképeztem. Lenne már nyár. Gondoltam, majd felvettem a telefont.
-Ajándékokat kell venned velem. Ma!-mondta ellentmondást nem tűrő hangon, én pedig hirtelen megálltam a járda közepén. Bassza meg nem vettem ajándékokat.
-Na, pont ez az, hogy nekem is be kéne vásárolnom.-sóhajtottam.
-Az jó! Akkor a szereplésed után szépen körbenézünk a boltokban.-válaszolt határozottan.
-Szuper.-sóhajtottam, majd folytattam utam a pláza felé.

~•○•~

Unott arccal, csilingelve battyogtam a fenyőfa irányába, hogy újra egy rohadt hosszú és unalmas napnak nézzünk elébe.
-Látom neked is sok kedved van ehhez.-mondja Miranda, miközben lihegve lelassít mellettem. Szegényem, úgy loholt utánam.
-Nem vagyok túlzottan ráhangolódva a gyerekek nyüstölésére.-ráztam meg a fejem, mire a nyakamban lévő kis harangocska csingelni kezdett. Ma reggel Karma valahonnan szerzett új jelmezeket, amik elvileg "jobbak". Tényleg, kényelmesebb, meg aranyosabb, csakhát... Van egy kibaszott csengőm, ami kibaszott idegesítő.
-Minek neked csengettyű a nyakadba?-pöckölte meg a mellkasom előtt libegő miniharangot, én pedig az orrom ráncolva néztem le az alacsony lanyra.
-Neked miért nincs csengőd?-kérdeztem vissza sértődötten.
-Nem tudom. Az én jelmezemhez nem járt.-vont vállat nevetve.
-Remek.-forgattam szemet, majd beálltam a helyemre- a brutál nagy kampós cukor mellé-és magamra varázsoltam egy normálisnak mondható mosolyt.

~•○•~

-Na, készen állsz a shopping-túrára?-táncoltatta meg szemöldökét Samantha, miután összefutottunk a plázában. Végre normális ruha volt rajtam, és nem csilingeltem, amikor megmozdultam.
-Zavarjuk le gyorsan, aztán had mehessek már haza.-sóhajtottam fel, majd Sammel az oldalamon elindultunk az első bolt felé.-Amúgy meg, mi történt közted és Adam között, amiután elmentem?-váltottam témát, és vigyorogva figyeltem, ahogy barátnőm arca egyre inkább elvörösödik.
-Majd mesélek nyugodt körülmények között. Nézd, nem ezt a felsőt nézegette múltkor anyukád?-emelt fel egy fekete, macska mintás pólót. Anya oda- meg vissza van a cicákért, és szinte azonnal beleszerelmesedik az ilyen mintázatú dolgokba.
-De, meglehet.-bólintottam, majd jobban megnéztem a felsőt. Nem is olyar rossz.-Na, akkor egy része megvan.-mosolyodtam el, miközben fejemben egyre jobban körvonalazódott a terv, anya karácsonyi ajándékát illetően. Az idei emlékezetes ünnep lesz számára, remélem.

~•○•~

-Most, hogy végre mindennel végeztünk, leszel olyan szíves, és elmeséled mi történt tegnap?-kérdeztem, miközben leültünk a kávézóban, és körbebarikádoztuk magunkat szatyrokkal. Sam újra elpirult, majd-időhúzás gyanánt-belekortyolt a kávéjába.
-Nos, beszélgettünk.-mondta tömören szőke barátnőm, én pedig összehúzott szemekkel méregettem.
-Ha tegnap nem írok, akkor még mindig azzal a picsával enyelegne, és nem veled.-mondtam sértődötten, majd én is belekortyoltam a forró teámba.
-Beszélgettünk, és...-tartott izgatottan egy hatásszünetet.-Elhívott randizni
-sikkantott fel.
-Na, tudtam, hogy meg fogsz tetszeni neki. Mondjuk téged ki ne szeretne?-mondtam nevetve. Adam elég normális srácnak tűnik, csak nem kezd el faszoskodni Sammel.
-Azt mondta, hogy ezek után szívesen megismerne, hogy ne csak fedősztoriból, hanem valójában is a barátnőjeként mutasson be valakinek.-ragyogta barátnőm.
-Akkor minden pöpec?-kérdeztem nevetve.
-Minden pöpec.-válaszolta egy ezer wattos mosollyal az arcán. Vigyorogva iszogattam a teámat, viszont amikor megpillantottam az ismerős arcot a csokoládé barna szemekkel, félrenyeltem. Köhögőrohamomra az összes bent tartózkodó vendég felénk kapta a fejét, és az sem segített sokat, hogy az oly' sokat emlegetett Aladdin épp befordult a kávézóba.
-Menjünk.-vettem egy mély levegőt, miután a tüdőmet sikerült felköhögnöm a mandulámig.
-De, miért?-értetlenkedett Samantha, viszont ő is elkezdett öltözködni. Szélsebesen magamra kapkodtam a kabátot és a sálat, majd a barátnőmet meg sem várva siettem ki a kávézóból. Most jön az a kérdés, hogy ha ennyire fel akarom szedni a kis Aladdint, akkor miért kerülöm? Ez tök egyszerű. Már elterveztem, hogy a buliban fogok összefutni vele, egy- vagy talán kettő-vodka narancs után, full önbizalommal. Nem így, hogy... hogy Én vagyok. Nincs nekem annyi tököm, hogy lazán odaálljak elé, és lenyomjam a "Szia cica, van gazdád?" című szöveget. Jobban szeretem, ha engem csábítanak el. Így fel tudom mérni az illető személyiségét.
-Miért siettél ki ilyen hamar?-lépett mellém Samantha.
-Haza kéne menni. Anya tuti megvette ma a fát, és... Bazdmeg az égők!-csaptam a homlokomra, majd elindultam a karácsonyfa melletti kis bódéhoz, miközben fohászkodtam, hogy ne legyenek még zárva.

~•○•~

Hullafáradtan, szatyrokkal megrakodva tértem haza, és rogytam le az előszobában.
-Szia Kicsim! Képzeld...-kezdett izgatottan mesélni anya.
-Megvetted a fát, igaz?-vágtam bele a szavába, és a következő pillanatban meghallott üvegtörés, és káromkodás az igazamat adta. Már díszíti is. Forgattam szemet, majd a kabátot lehámoztam magamról, és a nappaliba sétáltam, ahol anyu már a fa körül foglalatoskodott.
-Hoztam égőket.-nyújtottam felé a kis táskát, mire abbahagyta a gömböcskék akasztgatását, és felém fordult.
-Isten vagy!-nyomott egy puszit a homlokomra, majd újra a fának szentelte minden figyelmét.
-Segítsek?-tettem fel a költői kérdést, mire anya rosszallóan pillantott rám.
-Ugye ezt nem kérdésnek szántad?-nézett szúrósan, én pedig felnevettem, majd nekiálltam a díszítésnek.
-Holnap ott aludhatnék Saméknél?-kérdeztem óvatosan anyát, és reméltem, hogy a karácsonyi hangulatnak köszönhetően engedékenyebb lesz.
-Legyen, viszont szombat délelőtt gyere haza. Velem is karácsonyozz már kicsit.
-Ez természetes.-nyomtam egy puszit az arcára.-Kész is. Lefényképezem.-nyúltam ösztönösen a farzsebemhez, ami most üres volt. Összetapogattam az összes zsebem, de semmi. Kiszaladtam, áttúrtam a kabátom, és a szatyrokat, de semmi.
-Na, mi az?-kérdezte anya meglepetten.
-Nem találom a telefonom.-sóhajtottam fel, majd idegesen beletúrtam a hajamba.
-Holnap átnézed a plázában, és csak meg lesz. Ne aggódj már ennyit.-simította meg anya az arcom, ami némiképp megnyugtatott.
-Nekiállok a vacsinak. Mit kérsz?-kérdezte, majd eltűnt a konyhában. Csak fél füllel hallottam mit mond, teljesen rákattantam a mobilomra. Amikor a butikból kijöttünk, lecsekkoltam az időt. Akkor a kávézóban hagytam! Faszom, annyira siethettem, hogy lazán az asztalon hagytam azt a rohadt telefont. Holnap első dolgom lesz odarongyolni.