Találkozz velem a fagyöngy alatt

December 20. Kedd

A tegnapi napom zárása nem is lehetett volna rémesebb. Az utolsó kisfiú sikeresen megijedt a Adamtől, és bőgve kapálózott Mikulásunk ölébe, és az év első ölbepisilését is megtekinthettem, ugyanis a kölyök annyira hisztizett, hogy bebrunyált. Mondanom sem kell, Adam azonnal felpattant, a kisfiút belenyomta az anyja kezébe, majd idegesen elviharzott. Karma riadt tekintettel magyarázkodott a sorban állóknak, hogy mára ennyi volt a Mikulás-móka, holnap sok szeretettel várjuk őket. A kis akció után, szervezőnk mindenkit haza küldött, én pedig hullafáradtan estem be a szobába és mindenfajta tisztálkodás nélkül bevágtam magam az ágyba, és azonnal elaludtam. Álmomban végigkísért az ismerős barna szikrázó szempár, a barátságos, Colgate reklámban is helytálló mosoly, és a rakoncátlan ébenfekete fürtök.

~•○•~

Az ébresztőm idegesítő csipogására keltem, majd mikor mondhatni ébren voltam, kikapcsoltam az órát, felültem és az arcomat dörzsölve próbáltam felidézni, hogy mikor húztam fel a kis ketyerét. Az ébresztő mellé pillantva megláttam egy kis cetlit, amire anya kacskaringós kézírásával lett firkantva valami.

Ma korábban be kellett mennem dolgozni, felhúztam az ébresztődet, így lesz időd zuhanyozni. Kaja a konyhapulton. Sok sikert a mai naphoz, ügyes rénszarvas legyél ;)
Anya♡

Mosolyogva tettem vissza a lapocskát az éjjeli szekrényemre, majd felpattantam és a fürdőbe indultam, hogy egy gyors zuhanyt vegyek. Alig tíz perc után már harcra készen ültem a kanapén a nappaliban, és unottan bámultam a tévében játszódó reggeli műsorokat. Fél óra unalmas tétlenkedés után végre összeszedtem magam, és a lakáskulcsot és a mobilomat a kezembe véve indultam el a plázába, hogy újra egy betegesen vicsorgó rénszarvassá válhassak. Időm, mint a tenger. Gondoltam, majd gyalog indultam meg a bevásáló központ irányába, ahova röpke negyek óra alatt be is értem, negyedikként. A fa alatt ácsorgott már édes Télapónk, Miranda a szarvastársam és természetesen Karma a szervező-manó.
-Sziasztok!-köszöntöttem a kávét szürcsölgető társaságot mondhatni élenken.
-Szia Aiden. Készen állsz?-kérdezte Karma, mosolyogva, teli energiával.
Komolyan ez a csaj tuti a fénnyel töltődik, vagy nem tudom. Hogy lehet valakinek reggel hétkor ennyi energiája?
-Amennyire fel lehet.-sóhajtottam, mire a körülöttem lévők halkan felnevettek. Még megvártuk a másik két manót-Katet és Sabrinat-majd újra a raktárhoz indultunk, hogy átvegyük a jelmezünket.

~•○•~

-És, mit szeretnél karácsonyra? Mit hozzon a Mikulás?-gügyögött a kislánynak Adam. Szegény lányka megszeppenve üldögélt a híres Télapó ölében, és nem mert megszólalni.
-Egy pónit.-nyökögte alig hallhatóan a kicsi, mire Adam fura arccal nézett vissza rá.
-Nem érettem Kicsike, elmondanád hangosabban?-kérdezett vissza Mikulásunk, mire a kislánynak sírásra görbült a szája, a következő pillanatban pedig halk szipogásba kezdett.
-Naa, nincsen semmi baj! Nem bánt a Télapó!-ölelte át a kisgyereket Adam, mire a szipogás és krokodil könnyek hada abbamaradt, és a kislány mosolyogva fordult hozzám.
-Megsimizhetem a szajvast?-kérdezte sejpítve a szöszi lányka, én pedig mosolyogva léptem közelebb, hogy meg tudja cirógatni jelmezem fejét. A kislány kacagva fordult vissza a Télapóhoz, majd sokkal bátrabban nyitotta szólásra száját.
-Egy pónit szejetnék kajáconyja.- mondta el kívánságát a szőkeség, mire Adam mosolyogva bólintott.
-Meglátom mit tehetek ez ügyben.-felelte kedvesen a Télapó, majd lerakta öléből a csöppséget, és fáradtan mosolyogva várta következő kuncsaftját.

~•○•~

Épp a szünetben kóvályogtam a kávézó környékén, amikor újra megpillantottam a srácot. Ugyanaz a fekete haj, kreol bőr és barna szemek, mint tegnap. Megbabonázva figyeltem, ahogy a szemben lévő butikban válogatja a felsőket, és mér magához egy-egy pólót. A csodafiú megérezhette, hogy figyelik, mert a következő pillanatban felkapta a fejét és egyenesen az én kék szemeimbe nézett, majd elmosolyodott. Vörösödve kaptam el a fejem, és becsörtettem a kávézóba, hogy egy kávéval valahogy lenyugtassam magam, hogy utána hideg vérrel és ne álló dákóval kelljen a gyerekek-és szüleik- előtt szobroznom. Zavarodva kértem egy tejeskávét, majd leültem a sarokban lévő üres asztalhoz.
-Egy pohár forró csokit szeretnék.-csapta meg fülem egy ismerősen csengő hang. A kassza felé fordultam, ahol megpillantottam a fekete hajú fiút, aki az előbb a ruhákat próbálgatta. A srác megkapta az italát, majd helyet foglalt a mellettem lévő asztalnál. Vörösödve próbáltam magam kisebbre húzni, de még így is éreztem az idegen égető tekintetét. Gyorsan felkortyoltam a maradék kávémat, majd a poharat otthagyva slisszoltam ki az ajtón, egyenesen a csapathoz.
-Ejha, de fess rénszarvasnak tetszik lenni.- állt meg előttem hirtelen Sam, én pedig majdnem nekimentem.
-Hát te?-nyögtem ki még mindig zavartan. Próbáltam felidézni, hogy honnan a halálból olyan ismerős az a srác, de sehogy sem jutott eszembe.
-Mi az hogy, hát te?-kérdezett vissza flegmán Samantha, én pedig hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.
-He?-szenteltem végre minden figyelmem barátnőm felé, aki felhorkantott.
-Nem is örülsz nekem?-tetetett sértődöttséget, én pedig kuncogva megöleltem.
-Bazdmeg el fogok késni! Sam, ha szeretnél odajöhetsz, viszont nekem a gyerekekkel kell foglalkoznom.-hadartam, majd elkezdtem futni a karácsonyfához, szőke barátnőmmel a nyomomban. Alig fél perc alatt átvágtattunk a pláza egyik végéből a másikba. Lihegve álltam be a helyemre, és figyeltem ahogy a szalag másik végen sorban álló gyerekek izgatottan hangoskodni kezdenek. Úgy öt gyerek után éreztem, hogy megrezzen a telefonom a farzsebemben. Tuti valami értesítés, nem fontos. Hagytam figyelmen kívül, viszont a rezgés még párszor megismétlődött, azt jelezve, hogy üzenetem jött. Óvatosan előhalásztam a mobilom, majd megnyitottam az olvasatlanokat. Felvont szemöldökkel konstatáltam, hogy Samantha írta az összeset.

Szöszke: Sírok asszem itt van Aladdin.

Szöszke: Hallod ez tényleg a te Aladdinod.

Szöszke: ITT VAN A PALID BASSZUS!!!

Szöszke: De cukker hozta a húgát is.

Szöszke: Beálltak a sorba... MENNEK A MIKULÁSHOZ.

Szöszke:FIGYELJ MÁR TE DEGENERÁLT!!

Felnevettem az üzeneteken, majd mosolyogva tettem vissza zsebembe a telefont, és újra a többiek felé figyeltem. Ahogy a Mikulás, és az éppen rajta csücsülő gyerekre néztem, bennemakadt a levegő. A tegnap látott fekete fürtös kislány mosolygott rám a Télapó öléből. Azonban nem csak a lányka, hanem az idősebbik barna szempár is engem figyelt. Éreztem. Óvatosan körbepillantottam, és megtaláltam a másik kémlelő tekintetet is. A srác leplezetlenül figyelte minden mozdulatom. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, mire én újra pirulva néztem másfele.
-Meg lehet simogatni a rénszarvast?-ragyogta a kislány, majd lepattant a Mikulás öléből, és egyensen hozzám sétált.
-Aiden vagy igaz?-kérdezte kedvesen, én pedig megilletődötten bólintottam.
-Akkor jó.-kacagott fel a kislány, majd megölelt és elszaladt, egyenesen a bátyja karjai közé, aki felkapta kezeibe a kicsit, majd rámmolyosgott, és elindult. A következő pillanatban újra rezgett a telefonom.

Szöszke: Ez meg mi a halál volt?

Állt a szimpla kérdés a képernyőn, viszont a választ én sem tudtam.