Találkozz velem a fagyöngy alatt

December 17. Szombat

Egy hét, és karácsony. Ilyenkor az egész város ragyog, kürtöskalács illat terjeng a levegőben, mindenhol karácsonyi bódék, mikulások járkálnak, és szaloncukrot osztogatnak. Egyszóval mindenki karácsonyi lázban ég. Amíg a normális emberek otthon díszítgetik a karácsonyfát és a házat, addig én mit csinálok? Épp egy buliba tartok, akaratom ellenére. Már nem is tudom, hogy sikerült Samanthanak rávennie engem erre az egész hajcihőre. Igen, Sam a legjobb barátnőm, pelenkás korunk óta elválaszthatatlanok vagyunk. Nyilván ezért sétálgatok épp mellette a fagyban, és míg nekem már a pöcsöm lefagyott, addig Őnagysága egy picsányi szoknyában sétálgat mellettem, mintha legalább 30 fok lenne.
-Miért is kell nekem elmennem veled abba a buliba?-nyafogok megint, mire Samantha felém fordul, majd megáll, engem is megtorpanásra kényszerítve.
-Aiden Marks!-dörren rám, mire szemet forgatok.-Már itt az ideje, hogy kicsit szórakozz és kirúgj a hámból.-bök mellkason, ezzel kibillentve engem az egyensúlyból, így hátraléptem egyet.-Nem mellesleg... Nem szeretnéd, hogy megerőszakolják a legjobb barátodat, igaz?-rebegtette meg szempilláit. Tudja jól, hogy ez az adu ásza, mert hát ezen a környéken elég fura emberek járkálnak, plusz eddig minden buliba együtt mentünk és kölcsönösen segítettünk lerázni a nyomulós palikat egymásról, ergó már egy jó ideje Sam sem volt bulizni.
-Hogy mennyi baj van veled.-sóhajtottam fel drámaian, majd újra elindultam a házibuli felé, amit Samantha valamelyik narkós haverja szervez "előkarácsonyozás" címmel. Barátnőm boldogan felsikkantott, majd mellém szökkent, így együtt lépdeltünk az egyre hangosodó ház felé. Már messziről látni lehetett, hol van a házibuli, ugyanis, az utca legtöbbjével ellentétben az egyik kertesből fények, tuc-tuc zene és fiatalok ordibálása zengett.
-Nem jelentették még fel őket?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel, a bejárati ajtó előtt állva. Samantha csak nevetve megrázta a fejét, majd benyitott a zsibongó házba. A fülledt meleg egyből körülölelt, és alkoholszag terjengett a levegőben.
-Na, remek.-forgattam szemet, de tűrtem, hogy Sam egyre belljebb húzzon.
-A kabátokat oda tudjátok ledobni.-ordította át egy srác a hangos zenét, viszont a koszos padló először valahogy érdekesebbnek tűnt. Aztán felpillantottam, és azt hittem elájulok. Fekete, kócosan ide-oda meredező haj, csokoládébarna szempár, napbarnított bőr-annak ellenére, hogy kurvára tél van- na és a szája. Jézusom azok az ajkak.-Ja, és jó szórakozást.-kacsintott a srác, majd el is tűnt a tömegben.
-Rád kacsintott. Jézus fasza, rád kacsintott!-ütögette meg a vállam Samantha, én pedig próbáltam kimászni a rózsaszín ködből, ami pikk-pakk körülvett.
-Rám? Pff... Ugyan. Már ittál valamit bemelegítésnek?-tagadtam kapásból. Miért kacsintana pont rám egy félisten?-Szerintem neked szánta.-mosolyodtam el, mire a mellettem álló szöszi képen suhintott. Nem erősen, csak épp annyira, hogy észhez térjek.
-Láttam amit láttam Aiden. Ne tagadd.-fonta össze karját a mellkasa előtt, és pedig védekezőn felemeltem kezeimet egy ártatlan mosoly kíséretében.
-Na, kapd már le magadról azt a rohadt kabátot, és hódítsd meg a kis Aladdint.-sürgetett Samantha, én pedig felkuncogtam a becenév hallatán.
-Te nem tudod hogy hívják azt a fiút?-néztem fel kíváncsian a barátnőmre, viszont a szöszi nemlegesen megrázta a fejét.
-Még életemben nem láttam.-vonta meg a vállát, majd megigazította testére simuló szoknyáját.
-Én még mindig azt mondom, hogy ez egy felső, és nem szoknya.-mutattam végig az említett ruhadarabon, de Sam csak fújtatott egyet.
-Nem, nem az. Na de most, hogy végre levetted a kabátod, mehetünk inni.- ragadott meg a csuklómnál fogva, majd a konyha irányába kezdett húzni.

~•○•~

Szédelegve táncoltam a tömegben Justin Bieber egyik legújabb slágerének remixére, egy pohárnyi sör társaságával.
-Let mi láv jú! Let mi láv júúú!-ordítottam a körülöttem állókkal egyszerre, majd egy nagyot kortyoltam a nálam lévő italból, és megállapítottam, hogy egyátalán nem sör van nálam. A zene hirtelen váltott egy újabb friss muzsikára, mire valaki belekarolt a vállamba. Reménykedve fordultam oda, hátha a kis Aladdin lesz az, viszont csalódnom kellett, ugyanis csak Nash volt, a buli házigazdája. Szegény srác matt részegen próbált megállni a lábain, bizonyára ezért kapaszkodott belém.
-Na, milyen a buli, Aiden?-kérdezte nehezen forgó nyelvvel, én pedig felnevettem válaszul, mivel egy ép gondolat sem futott át az agyamon.
-Látom te is jól érzed magad.-vigyorodott el kábán, majd elengedett.-Na, nekem még dolgom van.-veregetett vállba, majd tovább szédelgett. Hirtelen egy erős szorítást éreztem a csuklómon, majd elkeztek húzni, és illuminált állapotomnak köszönhetően, szartam az egészbe, így bárgyún vigyorogva lépkedtem arra, amerre húztak. Nem láttam az előttem törtetőt, túlságosan is el voltam foglalva azzal, hogy ne öntsem ki a poharam tartalmát, és hogy minél kevesebb embernek menjek neki. A konyhában azomban hirtelen megállt az engem vonszoló személy, én pedig mentem volna tovább, szóval enyhén szólva beleütköztem a hátába, de a pohár előttem volt. A műanyag recsegve hajlott össze az előttem lévő háta és a mellkasom között, így a szeszesital fele a ruhánkon, a maradéka pedig a konyhakövön végezte. Már készültem leordítani Samantha fejét, hogy miért rángat el, mikor az engem elvomszoló személy megfordult, felnéztem és meglepetten konstatáltam, hogy ő bizony nem a lány, akit kitudja mióta szem elől tévesztettem.
-Te nem Sam vagy.-kuncogtam fel, majd csuklottam egyet.
-Nem. Tényleg nem a barátnőd vagyok.-nevetett fel az előttem álló, bennem pedig megrekedt a levegő.
-Te vagy a kis Aladdin!-mutattam rá lelkesen, mosolyogva, mire a srác értetlenül felvonta szemöldökét.
-Nem tudom mit ittál, és mennyit, de eléggé megüthetett.-vakarta meg a tarkóját.
-Dehogyis, tök józan vagyok.-tiltakoztam, és kereszbe fontam a karjaimat.
-Ha te mondod.-hagyta rám a dolgot nevetve.
-Meg tudhatnám, hogy miért rángattál el onnan?-mutattam a hátam mögé, mire csak egy vállvonást kaptam válaszul.
-Tudod Aladdin, én azt hittem beszédesebb vagy.-fordítottam el a fejem, majd megállapítottam magamban, hogy ez a srác bizony magasabb nálam.
-Tudod, én meg azt hittem nem iszol ennyit, és elmondod a neved.-nézett le rám kuncogva.
-Aiden!-hallottam meg a nevem a tömegből, de nem nagyon érdekelt. Sokkal inkább tereltem figyelmem Aladdin izmos felsőtestére, amit a szűkszabású fekete póló elég jól kiemelt. Szemérmetlenül végigmértem az előttem állót, és csak remélni tudtam, hogy nem ittam annyit, hogy Aladdint is elfelejtsem.
-Aid... Hát itt vagy te kis szaros! Hallod mennünk kéne, mert már kezd elegem lenni az itteniekből.-hadarta el mellettem Sam, mire én felé kaptam a fejem, és megszédültem egy pillanatra.
-Szerintem is menned kéne.-bólintott az előttünk álló srác.
-Aladin, te csak ne parancsolgass.-emeltem rá mutató ujjam.-Jó, menjünk.-dobtam át bal kezem Samantha vállán, és eg utolsó pillantást vetettem a fiúra.
-Viszlát, Aladdin! Remélem még összefutunk.-intettem neki hanyagul, majd Sammel az oldalamon kibotorkáltam a kabátomért. A bejárati ajtóhoz lépve nyitottam ki azt, majd kiengedtem magam előtt a barátnőmet, és már léptem volna ki, hogy a kíméletlen fagyos idő minimálisan kijózanítson.
-Várj!-kiáltott valaki utánam, mire visszafordultam.-Mi a neved?-kérdezte reménykedve Aladdin.
-Aiden!-kiáltottam vissza, majd becsuktam az ajtót, és kicsivel biztonságosabb léptekkel,bárgyún vigyorogva hagytam magam mögött a még mindig kibaszottul hangos házat.

Sziasztok csibék!
Itt is lenne az első rész, remélem elnyerte a tetszéseteket. A részek szerintem hasonló hosszúságúak lesznek. Ééss igazából nem tudok mást rizsázni, holnap jön az új rész.
Yours sincerely, Kita❤