Orosz rulett | Yuri on ice fanfic

1

-Otabek, davai!!!!-Yurio torkaszakadtából üvöltött, hiába tudta hogy a kazah srácnak esélye sincs meghallani. Ő jelenleg Moszkva felé tartott egy kisebb versenyről hogy találkozhassanak végre. Yurio pedig legalább ötödszörre nézi végig Otabek harcát a jégen, a szobája mélyén a cicájával. Maga a verseny ugyan előző nap volt, de szegény kis ruszkink nem tudta élőben követni az edzései miatt, így hát nem tehetett mást mint felvenni és később visszanézni.

Visszanézte egyszer..a torka elszorult és -bár nem tehetett róla- érzett egy kis bűntudatot amiért nem tudott élőben szurkolni. Persze, tudta hogy ezen nem múlik semmi, de mégis rosszul érezte magát miatta.

Visszanézte másodjára is. Ezuttal még az Otabek homlokán gyöngyöző izzadság cseppeket is ki tudta volna venni, ha a kamera annyira ráfókuszált volna. Minden idegszálával feszülten követte a legapróbb mozdulatokat is. Másodjára nézte, de úgy érezte most látja először.

Amikor harmadjára nézte vissza, már nyugodtabb volt, mégis mindig összerándult egy picit amikor valami kizökkentette a koncentrációjából. Nem tudta levenni a szemét a kazahról, bár nem is nagyon próbálta. Minden hibát kiszúrt és egy papírra firkálgatta a pontokat.

A negyedik és ötödik alkalomkor, amikor tudatosult benne hogy az egyik elvétett ugrás sem szabotálhatja a győzelmet amiben annyira reménykedett, Yurio önfeledten, és meglehetősen hangosan magyarázott a macskájának. Szegényt kevés dolog érdekelhette volna kevésbé.

Elégedetlenségét hangos nyávogással igyekezett gazdája tudtára adni, aki erre viszonylag sokára figyelt fel.

"Cöh..hülye dög" morgott magában Yurio, de azért nem kínozta tovább a hercegnőjét. Amúgyis indulnia kellett lassan, legalábbis az órájára nézve nagyon úgy érezte hogy késésben van.

A repülő egy óra és pár elhanyagolható perc múlva száll le, innen kiérni a reptérre maximum félóra, elkészülni 10 perc..vagyis van ideje előtte megvenni azt a pár hozzávalót ami a mai vacsorához még hiányzik.

Bizony, a kis Yurio megkérte szeretett nagyapját hogy tanítsa meg néhány alap dologra ami a főzést illeti, és az eddigi életveszélyes próbálkozásai után most úgy érzi képes összedobni valamit amivel nem égeti le magát Otabek előtt.

Eddig amikor találkoztak, vagy az idősebb srác főzött, vagy étterembe mentek. De ma! Ma Yurio megmutatja hogy ő is képes többre egy zsíroskenyérnél!

Hatalmas elszántságot érezve trappolt először a zöldségeshez, ahol annak ellenére törzsvendégnek számított hogy a zöldségekről szerzett ismerete megragadt egy öt éves szintjén.

Ennek ellenére nagy szeretetnek örvendett a 70 és halál közötti idős hölgyek között akik a zöldségeshez jártak pletyózni már a rendszerváltás előtt is.

Maga az üzlet egy sorban helyezkedett el pár másik bolttal. Balról jobbra így néztek ki: bababolt, fagyizó, a zöldséges, egy virágbolt, és persze az elmaradhatatlan kávézó.

Az üzletek mögött rakodótér és még pár garázs is, a bejáratok felőli oldalon pedig egy csinos kis sétány kapott helyett. Majdnem park feeling. Ezt növelte az a kutyafuttató is ami csak pár száz méterre van innen.

Yurio még jól emlékezett az időkre amikor kissrácként gyakran látta azt a Viktor Nikiforovot kutyát sétáltatni aki később igéretett tett neki.

Elnézett a futtató irányába, aztán megállt a zöldséges előtti ládáknál amikben bal oldalon gyümölcsök, főleg alma volt, jobb oldalon pedig nagyjából olyan zöldségek amiket már látott. Répa, krumpli, káposzta, meg valami fehér izé, ami akár retek is lehetett. Legalábbis szerinte.

Próbálta felsorolni magában a szükséges dolgokat, illetve hogy mit mivel lehet pótolni ha éppen valamiből nem találna megfelelőt. "Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán...BAZD MEG!"

Nem sok kellett hogy felrúgja azt a táblát ami a vevőket volt hivatott csalogatni. Egy aranyos kis orosz figura egy csokor zellert ad át egy aranyos kis (női) figurának. Alatta az aznapi ajánlat és az árak, krétával felfírkantva. Természetesen úgy hogy azt élő ember ki nem olvassa.

Miközben a kirakat túloldalán lévő ládákat és polcokat tanulmányozta nagyobb választék után kutatva, észre sem vette a mögötte álló eladót, aki a rakodást vezényelte idáig a bolt mögött.
-Segíthetek fiatalember?

10 perc múlva Yurio végre hazafelé tartott. Nagyon kell sietnie ha időben ki akar érni a reptérre, de nem menthetetlen a helyzet! Gyorsan ledobja a két -egyébként rohadt nehéz- szatyrot, és már megy is.

Gondolta legalábbis ő, azonban a véletlennek más tervei voltak.
A fiatal ruszki épp csak kiszállt a liftből, azonban úgy két méter megtett út után, amikor meglátta hogy mi van az ajtója előtt, annyira ledöbbent hogy a gondosan kiválogatott kis krumplijait is ledobta oda ahol éppen volt.

"...mi van..." vagy sokkal inkább ki van.. Hátát a falnak támasztva, nyakában a fülesével, egyik kezében a telefonjával állt..
-O-otabek?
-Hm..? Megleptelek Yuri?

-Eközben Viktor és a másik Yuri egy még régebbi performanszt néztek, bár őket kevésbé ragadta el a műkorcsolya varázsa..-

-N-ne..! Ne ilyen erősen..Viktor..aah
aah!-Yuri kipirosodva, egy szál ingben épp edzője teljes figyelmét élvezte.
-Nem vagy őszinte Yuri, tudom hogy szereted ha fáj egy kicsit amikor a nyakad harapom..kis perverz.-Viktor érezte hogy a szerelme még jobban elvörösödik.

Imádta a reakcióit, és az ilyen pillanatokban úgy érezte nem bánná ha megállna az idő.
-Mhn..csinálj amit akarsz, csak ne látszódjon később, oké?-Yuri megfordult Viktor ölében hogy a szemébe tudjon nézni. Karjait a nyaka köré fonva még közelebb húzta magához, majd lassan körözött a csípőjével, magát folyamatosan Viktorhoz dörzsölve.

-Olyan türelmetlen vagy ma.. Ennyire kívánsz?-Viktor elképesztően szexi mosolya, és úgy az egész szituáció majd megőrjítette Yurit. Igen, kívánta, és biztos volt benne hogy ha nem kaphatja meg most azonnal amit akar, felrobban.

Nem emlékezett mikor is kezdett el pontosan kilépni a szende szűz fiú árnyékából akinek mindig is hitte magát. Viktor egyszerűen egy szempillantás alatt kihozta belőle a legszenvedélyesebb oldalát.