Orosz rulett | Yuri on ice fanfic

8

-Ez jó szar film volt..
-Nyers mint mindig, nemde?
-Ami szar az szar, mondjuk ki.-Yurio fintorgott már legalább egy perce, miközben Otabekkel ráérősen sétálgattak két film között.

Az együtt töltött pár nap alatt négy filmet néztek meg eddig, és ezt a számot igyekeztek minél gyorsabban növelni. Jelentősen megnehezítette a dolgukat az egyre zordabb időjárás, bár ez a kedvükre nem volt hatással.

Végülis elég ritka, hogy mindketten egyszerre tartsanak szünetet, ki kellett használni.
-Yuri, menjünk erre.-Otabek lépéssekkel Yurio előtt haladt, ujjait szorosan a fiatalabb fiú csuklója köré fonva, megakadályozva hogy a tömeg elsodorja őket egymástól.

Most egy szűkebb mellékutca felé vette az irányt, ami elég csendesnek bizonyult, nem járt arra senki. Megkérdezte magától hogy vajon rendben van-e, ha nem engedi el Yurit, és azonnal meg is kapta a választ.

Yurio lassan kicsúsztatta magát a kazah szorításából, azonban miután megszaporázta lépteit és beérte Otabeket, kezét többször is a másikéhoz súrolta.
Látszólag véletlen volt, legalábbis Altin nem tudta eldönteni, hogy vajon az orosz direkt csinálja-e.

"Azt akarja, hogy megfogjam a kezét? Azt akarja, igaz?"-Tépelődött magában, miközben minden idegszálával a mellette sétáló fiú mozdulatait figyelte. A hajától nem láthatta rendesen az arcát, de mintha egy picit pirosabb lenne mint általában.

Fázik? Hát persze! Neki nem tűnt fel hogy hideg lenne, de ezekben a szűk kis utcákban erősebben fújt a szél mint a népesebb területeken, szóval Yurio nyilván csak a testhőjét igyekezett emelni, ezért ment szorosan mellette!

"Úriember leszek!"-Határozta el Otabek, és egy pillanat alatt lekapta magáról a dzsekijét. Yurio a másodperc tört részéig szörnyen csalódott arcot vágott amikor a kazah elkapta a kezét, aztán mikor megértette, hogy mit csinál, kiváncsian kémlelte.

Otabek pedig nem okozott csalódást a világszerte gentlemanekért síró női szíveknek, mosolyogva terítette kabátját Yurio vállára.
-Így jobb?-Kérdezte halkan, miközben még a fekete anyagot rendezgette olyan módon, hogy minél nagyobb felületen érjen fiúhoz.

Yurio szemei kikerekedtek, résnyire szétnyíltak ajkai, de a torkát nem hagyta el hang. Szégyellősen félrefordította az arcát, közben végigsimított Otabek ujjain, amik akkor még mindig a vállain nyugodtak.

-Köszönöm..-Mondta halkan Yurio.
-N-nincs mit!-Otabek érezte hogy elvörösödik, a szíve vadul kalapált a mellkasában amiben régóta furcsa bizsergést érzett bármikor Yurio közelében volt.

Próbálta leplezni a zavarát, bár erre nem volt szükség, hiszen a szőke fiú jelenleg a saját zakatoló szívével volt elfoglalva.
-Hé..menjünk haza.
-Hm? Nem akarod megnézni a Pi életét?-Otabek össze volt zavarodva. Yurio nem érzi jól magát?

-Megnézhetjük otthon. Oké?
-Persze.
Szótlanul sétáltak egymás mellett amíg vissza nem értek a lakáshoz. Yurio bevágta maguk mögött az ajtót, és meghagyta Otabeknek hogy kapcsolja be a laptopot, aztán -természetesen teljesen legális úton- szerezze be a filmet amíg ő felhívja a nagyapját.

Pár perccel később már az elsötétített szobában ültek egymás mellett. Pontosabban Yurio kis gombócot képzett a kanapén, Otabek pedig törökülésben helyezkedett el, ölében a laptoppal.

-Így rendesen látod?
-Ühüm.-A szöszi közben kerített magának egy pokrócot amibe belecsavarhatta magát, így már minden készenállt a tökéletes élményhez. -Indíthatod.

Alig negyven perccel később, az orosz fiú számára egyértelművé vált hogy nem ez volt a legjobb választás, ahogy a mellette alvó Otabek arcát nézte. Először észre sem vette hogy már jó ideje egyedül nézi a szerencsétlen indiai fiú hajókázását.