Orosz rulett | Yuri on ice fanfic

13 (Yurio szemszögéből)

"-Se-senpai..! Ah! More..there!
-Hmm..feeling good?
-Deeper! Thrust it deeper!-Said Chris, as his hips moved incontrollably beneath Eric."
Ah..szóval így csinálja két pasi.

Otabek alig három napja utazott el, én meg két edzés között igyekszek minden alkalmat megragadni és kutatást végezni. Szóval nem, nem azért olvasok és nézek buzipornót, hallgatok BL drama CD-t, mert annyira élvezném. Szó sincs róla!

Egyszerűen muszáj képeznem magam, ha Otabekkel akarok lenni. Néhányszor eszembe jutott, hogy vajon csinálta-e már..de ha szűz is, ő biztos többet tud erről az egészről mint én. Ha pedig ez így marad, a végén még fájdalmat okoznék neki, ami komoly pszichés problémákhoz vezethet, arról nem is beszélve, hogy lehet hogy soha többé nem tudna majd velem lefeküdni! Ezeket az internet népe tanította nekem, szóval próbálom kellő kritikával kezelni, de jobb félni mint megijedni.

-Hé, Yurio! Mit nézel??
-KOPOGNI MAJD ÉN FOGOK????-Fénysebességgel kapcsoltam ki a monitort, közben a vadul dobogó szívemet is próbáltam megnyugtatni.
-Naaa, ne legyél már ilyen morci! Nézd, elhoztam Yurit is!-Viktor a háta mögé mutatott hogy jól végignézhessem Katsudon küszködését az előszobában, ahogy a cipőit próbálja levenni.

-Hogy jöttetek be?-Bámultam Viktor szemébe.
-Van pótkulcsom!
-Eh?
-Nem emlékszel? Amikor megnyerted a GPF-t, a banketten teljesen berúgtál, valakinek haza kellett hoznia.
-Mi..?-a fasz..fejeztem be magamban, miközben Viktorék kényelembe helyezték magukat a szobámban.

-NE KEVERJ ÖSSZE EZZEL AZ ALKOHOLISTA PERVERZZEL!
-N-nem is vagyok alkoholista!!-Visított Katsudon, pont mint egy malac.
-Hmmm, pedig a te show-d is volt legalább olyan jó mint Yurié.
-Kussolj Viktor. Én nem rúgtam be. Sose leszek részeg, orosz vagyok.

-Akarod látni a képeket? Nekem már nincsenek meg, de Otabek minden apró mozdulatodat dokumentálta!-Nevetett Viktor, amivel komolyan kezdett az idegeimre menni..nem tudom mi ez a baromság, de én nem vagyok olyan szánalmas mint Katsudon..persze, berúgni egy banketten, röhögnöm kell!
-Cöh..csak mondd, hogy mit akartok.

-Pár órával később-

-Akkor ne felejts el szólni a nagypapádnak!
-Köszönjük a vendéglátást.-Katsudon és Viktor végre hazafelé indultak, vagy legalábbis el a házamból. Irány vissza a szexuális felvilágosodás rögös útvesztőihez!
-Ja, jó utat.-Becsaptam utánuk az ajtót, talán erősebben mint kellett volna. De egyik szomszéd se jött ki panaszkodni, úgyhogy egyelőre megúsztam.

Valamiért az elmúlt hetekben hisztisebbek, pedig tök keveset vagyok itthon. Viszont a szomszédokról elég is ennyi, térjünk vissza Otabekre. Szegény valamiért még mindig azt hiszi hogy ő lesz a kapcsolatunkban a top. De semmi baj, majd én megértetem vele, hogy a dolgok nem így működnek.

Most pedig, amikor végre újra belemélyedhetnék a kutatásomba, egy újabb idegesítő kis dög áll az utamba! Próbálom figyelmen kívül hagyni a nyávogást, amennyire csak tudom..egyáltalán nem megy.
-Potya*, a rohadt életbe, fejezd már be! Gyere, simogatlak.-Potya hangosan dorombolva helyezkedik az ölemben, néha teljesen váratlanul telenyomva a számat és a szememet macskaszőrrel.

Imádom, de sose fogom felfogni hogy hogy lehet ennyi szőr egy kikúrt macskán.
-Neked is tetszik, igaz?-Suttogtam Potya puha szőrébe, miközben ő a monitoromat szaglászta. Most épp Otabek a hátterem, de aki azt hiszi hogy olyan vagyok mint azok a beteg kukkoló fanok, az találkozhat közelről a késbakancsommal!

A szobában hamarosan csak a dorombolás, és az egér kattogása hallatszódott, pont mint egy 30 évesen is szűz macskásbácsi környezete. Találtam egy oldalt, ahol melegek tudnak egymással mindenféle meleges dolgokról beszélni a világ minden tájáról, feltéve hogy mindegyik fél beszél legalább egy közös nyelven.

Pár percig gondolkoztam rajta, hogy regisztráljak-e, hiszen elég szar lenne ha utána valaki rájönne, de arra jutottam, hogy ha nem töltök fel képet, és más adatokat adok meg, nem lehet nagy baj. Így született meg catluver666, a 18 éves londoni bodybuilder.

-Tökéletes! És most felhívjuk nagypapit.-Az ölemben alvó Potya kicsit zokon vette a hírtelen helyzetváltást, de igazából leszarom. Azért jó ember vagyok, hagytam hogy csimpaszkodjon a karomba miközben felálltam nyújtózni egyet.

-Halló, Yuratchka?
-Szia, hogy van a hátad? Viktorék itt voltak délelőtt, és arra gondoltak, hogy talán lenne kedved...-És csak beszéltem, és beszéltem, és beszéltem, és a fasznak beszélek ennyit! Majdnem negyven perces telefonbeszélgetést szakított aztán meg a csengőm, szóval le kellett raknom.

-Megyek már!-Kitrappoltam az ajtóhoz, közben Potyát muszáj voltam ledobni, amit ő baromi hangos nyávogással honorált.
-Yuri Plisetky?
-Én vagyok.
-Itt írd alá.-Nyújtott felém a postás egy lapot, aztán egy dobozt, és már ment is.

Ledobtam a dobozt az ágyra, és csak reméltem hogy semmi törékeny nincs benne, miközben egy olló, vagy levélvágó után kutattam. Picit elgondolkoztatott, hogy ki küld még postán bármit is, de csak egy ilyen állatot ismerek, az pedig Otabek.

A repülőtéren említett valami olyasmit, hogy küld maaajd valamit, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar.
-Na nézzük.
Nekiestem a doboznak, közben karton darabkákat dobálva Potyára, aki legalább annyira hiperaktív lett mint én. 

Régen voltam már ennyire izgatott valami miatt..pedig hülyeség, ez csak egy doboz. Benne pedig...he?
Kiborítottam minden tartalmát az ágyra, ami őszintén szólva nem volt sok..csak tudnám, hogy akkor minek kellett egy ekkora doboz?

Egy CD, egy boríték, és egy rakás manga..nem is szeretem a mangákat!! Mi a fasz?!
-Ch!-Arrébb toltam mindent a CD kivételével, amire csak annyi volt írva, hogy "Egyedül hallgasd meg". Vajon a macska is számít?
-Igen, rád gondoltam.-Simogattam Potya állát, aki kiváncsian nézett rám a mangakupac tetejéről.

-Gyere, nézzük meg a borítékot.-Potya lustán vonszolva magát mellémtelepedett, és türelmesen várta, hogy végre elkezdjem olvasni a levelet. De előbb még a borítékból kihulló fényképet vettem jobban szemügyre.
A képen két, egymásra kísértetiesen hasonló alak mosolygott peace jelet mutogatva a kamerának.

Az egyik oldalon Otabek, a másikon egy 8 év körüli kisfiú, aki pont úgy néz ki mint Otabek. Még a haját is ugyanúgy fújta a szél. Nem, komolyan, ez kurvára ijesztő! Hogy hasonlíthat két ember ennyire??!! Még a mosolyuk is tök egyforma, csak a kissrácé szélesebb, tipikus kölyök vicsor.

Míg én el voltam foglalva az összehasonlításukkal, Potya átbújt a karom alatt, és Otabek arcához nyomta a fejét.
-Menj már arrább!
Megnéztem a fotó hátulját, amin két mondat volt, az egyik egyértelműen Beka kézírása, a másikat viszont rohadt nehéz volt kiolvasni, hiába voltak sokkal nagyobbak a betűk. Azt írta a kiskölyök.

"Yuri, remélem legközelebb te fogsz eljönni hozzám. Bekim nagyon meg akar ismerni."

"Nekem nem kellesz, de Altinnak hiányzol"

Rohadt kölyök!

*Nem tudom tudtátok-e, de: A cicus neve az orosz Péter (Пётр) becézett alakja, ami angol átírásban tényleg Potya (Пётя), de kiejtés szerint inkább Pjotyá lenne, csak az elég hülyén néz ki :D Gondoltam megmagyarázom, szóval semmi köze a magyar potya szóhoz
Mgj: I'M BACK BITCHES!! (Van itt még valaki? ><)