Orosz rulett | Yuri on ice fanfic

4

-Miért nem hívtál fel, hogy előbb jön a géped?! Szerinted mit fogok csinálni ha a szomszédok pletykálni kezdenek hogy perverz pasikat viszek fel magamhoz, huh???!!!
-Ketten bármire képesek vagyunk.-Nézett Yuri szemébe halálos komolysággal Otabek. Vagy inkább pofátlan szarkazmussal.
-Csak bazd meg. Tessék ez lesz a szobád, ha gondolod kicsomagolhatsz most.

-Hálásan köszönöm.-Otabek körbenézett a szobában ami körülbelül akkora lehetett mint az átlagos hotelszobákban a wc. Kis méretét ellensúlyozni hivatott a gyér berendezés, egy ágy ami egy fejlettebb hat évesnek is kicsi lett volna, és egy szekrény még valamikor a 19.sz. közepéről.

Azért a kazah nem volt az a sznob fajta, tökéletesen boldog volt ha volt egy tető a feje felett és esetleg száraz kenyér meg esővíz.
Most sem volt ez másképp, bár azt eldöntötte hogy a földön fog aludni. Kényelmesebben el fog férni mint az ágyon, ez biztos.

-Megfelel? Gondolkoztam rajta, hogy az ágy jó lesz-e, de ki lehet húzni, szóval biztos elférsz rajta. Kipróbáltam tegnap.
"Akkor ennyit a szőnyegről."-Gondolta magában Otabek.

Miután Yurio megmutatta a fiúnak, hogy hol találja a fontosabb tárgyakat a lakásban, és leírta neki a wifi kódot, bevonult a konyhába és a lelkére kötötte, hogy nehogy utána menjen, kivéve persze vészhelyzet esetén.

Otabek kihasználta az alkalmat és kipakolta a cuccát, beült a sarokba a konnektor mellé, és miközben a telefonját töltötte, úgy döntött megnézi posztolt-e valaki valami érdekeset.

Ahogy egykedvűen görgetett lefelé, először észre sem vette Viktor képét amit pár órája rakott ki.
Az élő ruszki legenda a vőlegényével pózolt a kamera előtt.

Pontosabban Viktor igyekezett szorosan tartani maga mellett Yurit, aki mindent megpróbált, hogy ne tudják lefotózni Mögöttük egy tv képernyőn a 2007-es műkorcsolya világbajnokság, a kép felé pedig Viktor csak ennyit írt: "Taktikai megbeszélés Malackával"

"Malacka, mi?"-Otabek a saját Yurijára gondolt, akire bajosan lehetett akármilyen túlsúlyos állat nevét ragasztani, de igazából ugyan ez elmondható volt a japán Yuriról is. Nem tudta , hogy miért hívják néha így, de valami olyasmire tippelt, hogy Katsuki nevének talán köze van a disznókhoz.

Látta még, hogy JJ és a barátnője épp lázasan tervezik az esküvőjüket, végigkóstolva Toronto összes cukrászdájának minden tortáját.

Ugyan amikor Yuri hazaért, elfelejtette az éhségét, de most a képek hatására akkorát korgott a gyomra, hogy azt Szibéria közepén egy hóviharban is nehéz lett volna nem észrevenni.

Nincs mit tenni, bekopogott a konyha ajtaján, ami mögül sercegés és nem túl bizalomgerjesztő káromkodások hangzottak.

Otabek most sem bizonyult túl türelmesnek, a kopogás közben már benyitott. Yuri felkötött hajjal és kötényben állt a tűzhely előtt, arcán liszt maradványokkal, a falon talán tojásfehérje, vagy csak szimpla takony csurgott lefelé.

-Eh?
-....kell segítség?-Otabek közömbösen szemlélte Yuriot, közben próbált találni valamit amivel elfoglalhatja magát.
-Hát..

Két órával később viszonylag jóllakottan ültek a lakáshoz tartozó teraszon, semmiségekről beszélgetve.

Már egy ideje tartott csönd, de nem az a kínos fajta amiből az ember menekül ahogy tud.
Otabek azonban megtörte ezt a szinte már idilli csendet.
-Nem megyünk el holnap moziba?

-Moziba..? Mit akarsz nézni?
-Majd meglátod. Megvan még a 3D-s szemüveged?
-Asz'em meg. Majd megnézem. De remélem nem egy kibaszott horrorra akarsz elvinni!!-Yurio felhúzott orral, mély ráncokkal a szemöldöke között egyre közelebb hajolt a kazahhoz, és minden bizonnyal azt hitte magáról, hogy most nagyon fenyegetően néz ki.

-Hozzám bújhatsz ha félsz.
-K-ki akarna egy rakás ember előtt téged ölelgetni??
-Ah, szóval ha ketten vagyunk rendben van?-Otabek szemei felcsillantak és a szája szélén pimasz kis mosoly bújkált.

Egy szempillantás alatt közelebb húzta magához a lényegesen könnyebb fiút, és egyik karját a vállán pihentette.
-Ne forgasd ki a szavaimat, idióta..-Yurio mereven a cipőjére szegezte a tekintetét, de még ez sem leplezhette az arca vörösségét.

Egy sötét teremben egyedül tartózkodni Otabekkel, mégsem hangzik olyan rosszul, na. Még ha ezt magának nehezen is vallotta be.

-A szemüveget ne felejtsd el, hétkor megyünk.-Otabek elengedte Yuriot, akit egy pillanatra kirázott a hideg amikor megérezte a hűvös szellőt a vállán.
-Rendben.

-Csak mondd ha fázol.-Az igazat megvallva, Yurio észre sem vette hogy reszket amíg Otabek rá nem terítette a dzsekijét.
-De így te fogsz megfázni. Inkább menjünk be.-Mondta szemeit a másik zárkózott tekintetébe furva.

Otabek megkérdezte magától, hogy vajon az orosz tudja-e, hogy úgy nézett rá mint aki az ágyába invitálja. A válasz valószínüleg "nem".