Lucifer szíve

4. fejezet - A szerelem, ami lángra lobbant

„Mikor az ember szerelmes lesz, az egy szempillantás alatt történik, két szó között, a szünetben."
Barbara Cartland

Több nap is eltelt az ominózus eset óta, ám Lucifernek se hírét, se hamvát nem láttam. A Winchester fiúk Texas felé vették az irányt, miután Virginiában semmi használhatót sem találtak. Végül abban egyeztünk meg, hogyha bármi információhoz jutok a furcsa ügyet illetően, mindenképpen értesíteni fogom őket. Annie Brown ügye miatt több mint huszonnégy órája nem aludtam, s már hajnali négyet ütött az óra lakásomba való belépésem pillanatában. Fáradt és nyűgös voltam, ami mellett gyötört a magány és az egyedüllét kellemetlen érzete.
- Kimerült vagy. Pihenned kéne – jegyezte meg Lucifer a hátam mögött állva, amelynek hatására úgy megijedtem, hogy a poharat kiejtettem a kezemből.
- Frászt hoztad rám – reagáltam, s az apró szilánkok összeszedésén fáradoztam. Valamint Lucifer sem tétovázott, azonnal segítségemre sietett.
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni – kért bocsánatot a Pokol ura, ám amint megfogta az egyik nagyobb üvegdarabot, rögvest belehasított a bőrébe. Hirtelen jött fájdalom érzet okán a férfi elejtette az üveget, s halkan felszisszent.
- Több ezer éves vagy, és nem tudod, hogy az üveg vág? – mosolyodtam el lágyan, és óvatosan megfogtam, majd magamhoz húztam sérült kezét.
- Nyugi, megmaradsz – nevettem el magamat halkan, s felálltam. – Mossuk le, és utána bekötöm, ha szeretnéd.
- Egy percre sem jutott eszembe, hogy meghalok – tájékoztatott Lucifer, és a mosogatóhoz sétáltunk. Megnyitottam a hideg vizes csapot, s sérült ujjáról gyengéden lemostam a vért.
- Azt hittem, többé nem látlak – váltottam témát.
- Ez is volt a tervem, de aztán eszembe jutott az ígéretem – pontosított a Pokol ura.
- Hogy soha sem hagysz el – fejeztem be a gondolatot.
- Igazából az emberi érzelmek megértése volt a célom, nem pedig a megélése.
- Valaha éreztél ilyet, te mondtad. Miért akartad megérteni, ha átélted már? – kíváncsiskodtam, s egy konyharuhába bugyoláltam a férfi kezét.
- Elfelejtettem, hogy milyen érezni bármit is valaki iránt.
- Érzel irántam valamit? – kérdeztem izgatottan, ám mégis reménykedve. Szívem a torkomban dobogott, míg a tenyerem izzadni kezdett. Rettegtem attól a gondolattól, hogy a válasza nem lesz számomra kielégítő. Nem véletlenül szokták azt mondani, hogy reméld a legjobbat, és készülj fel a legrosszabbra.
- Mindegy, hagyjuk. Hülyeség volt rákérdezni – hadartam, és hátat akartam fordítani, amikor a Pokol ura gyengéden megragadta a karomat.
- Igen, érzek valamit irántad, és nem tudom megmagyarázni. Na, és te? – kérdezett vissza Lucifer.
- Sam pár nappal ezelőtt megkérdezte tőlem azt, hogy beléd szerettem-e, és először nem tudtam mit feleljek. Teltek a másodpercek, és minden porcikám azt akarta, hogy igennel válaszoljak. Nem csak, hogy érzek irántad valamit, hanem menthetetlenül beléd szerettem – fakadtam ki az érzelmeimet illetően könnyes szemekkel megspékelve.
- Lucifer vagyok, a Pokol ura. Egy aljas gyilkos, aki könyörtelenül képes bárkit megölni, ha a kedve úgy tartja. Már pedig a kedvem nemrég úgy tartotta, így megölettem Chris Wilsont – vallotta be a férfi.
- Ugyan nem kedvtelésből öltem, de mondhattam volna nemet. Nem is tudom már, hogy hány embert lőttem agyon egy puskával, mert apám ezt parancsolta. Többségük rossz ember, gyilkos volt, de akadt olyan is, aki ártatlan és jólelkű.
- Ez akkor sem ugyanaz – ellenkezett a bukott angyal.
- De, ugyanaz. Embereket öltem, és nem mondtam nemet egyszer sem – összegeztem.
- Nehéz elhinni rólad, hogy valaha ezt csináltad.
- Egykor vadász voltam, és démonok, szellemek, egyéb mitikus teremtmények leszámolásával akartam törleszteni. Később rájöttem, hogy nincs értelme. Azóta terroristahálózatok felszámolásával foglalkozom – meséltem tovább a történetemet.
- Honnan tudjam, hogy nem játszol össze a Winchester fivérekkel? – bombázott logikus kérdésével Lucifer.
- Leszögeztem, hogy nem fogok segíteni a megölésedben, akármennyire is reménykednek. Tiéd lehet a lelkem, ha szeretnéd – ajánlottam fel, ami nem kicsit gondolkodtatta el.
- Képes lennél nekem adni a lelkedet, hogy bizonyítsd az érzéseidet?
- Igen. Számomra nem te vagy a gonosz, hanem apám és Lee Black – válaszoltam, majd felhúztam a pólómat, hogy Lucifer is megszemlélhesse a lila foltokat, zúzódásokat, amiket az elmúlt napokban szereztem.
- Ezt ők művelték veled? – kérdezett rá a bukott angyal a nyilvánvalóra.
- Igen. Apám azért vert meg, mert közel engedtelek magamhoz, Lee pedig csak szórakozni akart – feleltem könnyedén, s irányt vettem a nappalimba, amelynek padlójára leültem.
- Elárulsz magadról valamit? Miért ülsz mindig a padlón? – kíváncsiskodott Lucifer.
- Nem tudom. Sokkal felszabadultabb vagyok, hogyha nem kanapén, széken vagy ágyon ülök – igyekeztem kielégítő választ adni.
- Gyönyörű vagy – bókolt a férfi, mire lehuppant mellém.
- Te sem panaszkodhatsz. Fekete öltöny, fehér ing, mintha most léptél volna ki egy divatmagazinból – vágtam vissza játékosan.
- Annyira azért nem nézek ki jól – tagadta Lucifer, ám rögvest felfedeztem, hogy a kemény lelkű férfit sikerült zavarba hoznom. Úgy elpirult, mint a szedésre váró érett paradicsom.
- Jesszus, zavarba hoztalak – nevettem el magamat.
- Nem igaz!
- Dehogynem, és ne próbáld tagadni, mert látszik rajtad.
- Tényleg, Vaughn ügynök? – kérdezett vissza a bukott angyal, s ezt követően csupán csak annyit vettem észre, hogy elkezdett csiklandozni.
- Ne már, csikis vagyok! – kiáltottam el magamat nevetve, valamint a férfi akcióját követően végül háttal a padlón kötöttem ki. A nagy nevetőroham után szimplán csak annyi tűnt fel, hogy Lucifer jelenléte nagyon közeli volt, szinte szájából vettem a levegőt. Képtelen voltam megszólalni azokban a percekben, ahogyan megmozdulni sem tudtam, csak vártam azt, hogy valami történjen.
- Még sosem éreztem ilyet egy nő közelében sem – suttogta a Pokol ura, amelynek hatására a szemeim könnyekkel teltek meg, és se perc alatt keltek útra a halántékomon lefelé csordogálva. Lucifer pedig felváltva hol az ajkaimra, hol pedig a boldogság könnyeitől csillogó szemeimre pillantott, ami egy férfinál csak egyet jelenthet - meg akarja csókolni az adott hölgyet. Átadtam önmagamat az érzésnek, és hagytam, hogy rendelkezzen felettem. Lehunytam szemeimet, s idegesen vártam a fejleményeket. Talán pár másodperc telhetett el, amikor is megéreztem Lucifer meleg és lágy ajkait. Elsőre úgy éreztem magamat, mint akibe belecsapott a villám, pedig a városka felett egy árva felhő sem lustálkodott. Először csak egymás ajkait ízlelgettük, ami nekem már önmagában elég volt ahhoz, hogy feljebb vigye a vérnyomásom, s elkezdjem kapkodni a levegőt úgy, mint aki éppen maratoni futáson vesz részt. Végül azonban a bukott angyal is engedett, és apró résnyire nyitotta ajkait, amely által egy picinyke kis részen nyelvünk találkozott. Elmondhatatlan érzéseket váltott ki belőlem, s csak többet és többet akartam, amelyet jeleztem is az illetőnek. Egyre követelődzően tapadtam ajkaira, amelynek hatására vette is a lapot, hiszen rögvest utat engedett nyelveinknek. Először nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, oly annyira leblokkoltam a kellemes bizsergető érzéstől, ám Lucifer nem hagyott cserben. Nyelvével lassú tempót vett fel, amelynek követésével próbálkoztam. Másodpercek elteltével azonban mézédes nyálának és forró puha nyelvének hatására előtört belőlem a perzselő szenvedély, ami még gyorsabb tempót diktált. Szenvedélyesebbnél szenvedélyesebb csókcsaták alakultak ki, amit a férfi vélhetően még egy nőnél sem tapasztalt soha sem. Kínjaim közepette kitéptem a Lucifer nadrágból az ingét, s alá nyúltam, hogy hátát simogassam, karmolásszam kedvem szerint. Ezek voltak azok a pillanatok, amelyek lángra gyújtották az eddig csak éppen, hogy szikrázó szerelmünket. Miután leváltunk egymás ajkáról, azonnal egymás szempárját kezdtük el pásztázni.
- Soha nem fogom elvenni a lelkedet, soha – suttogta a Pokol ura.
- Miért?
- Nem vehetem el annak a valakinek a lelkét, aki képes szeretni azt, aki vagyok – hangzott az egyértelmű válasz.
- Pedig nem ellenkeznék.
- Tudom, de nem tudom megtenni. Ha apád, vagy Black még egyszer hozzád ér, nem fogják megúszni szárazon! – jelentette ki a bukott angyal határozottan.
- Még soha senki sem akart megvédeni – mosolyodtam el, s megsimogattam az arcát.
- Nem tudok maradni, mennem kell. Mit szólnál egy randihoz holnapután este? – dobta fel az ötletet a férfi.
- Rendben. Hová szeretnél menni? – kérdeztem.
- Tudom, hogy nem vagy sznob, de mit szólnál egy drága étteremhez? Én fizetek, és azt ehetsz, amit csak akarsz.
- Meglepő, hogy nem fél kilós steaket akarsz velem megetetni – jegyeztem meg viccelődve.
- Idők végezetéig ezt fogom hallgatni, Vaughn ügynök?
- Nem tudom, még eldöntöm – vágtam rá.
- Mennem kell. Vigyázz magadra, és aludjál – tanácsolta Lucifer. – Érzem, hogy nagyon fáradt vagy.
- Nem tudsz maradni még egy kicsit? Olyan jó lenne.
- Nem lehet, kötelességeim vannak – mondta a Pokol ura, egy búcsú puszit nyomott az ajkaimra, ám mire feleszméltem, bottal üthettem a nyomát.
- A szilánkok összeszedésében segíthettél volna – mormogtam magamban, majd talpra billentettem magamat, és nekiláttam a szilánkok feltakarításának.