Lucifer szíve

2. fejezet - Ébredező érzelmek

„Egyetlen napsugár is elég, hogy elkergesse az árnyakat."
Fredrik Backman

Csörgött a telefon. Azt hiszem, ez a gondolat jutott el a tudatomig, amikor is mély álmomból kizökkenvén a Skillet egyik legújabb balladája mászott a fülembe. Nem volt kedvem felvenni, és még annál inkább sem volt kedvem kikelni a meleg, puha ágyból. Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam utoljára ennyire kellemesen és pihentetően. Lassan megfordultam, elvettem a készüléket, amelyen David Ross neve díszelgett, azé a CIA ügynöké, aki a csapatomban legjobban nyomta a technikát és a hackerkedést.
- Ross, szabadnapos vagyok, hagyj békén! – szóltam bele a telefonba könyörögve.
- Rajtam nem múlna Vaughn, de érdekelni fog az, amit találtunk. A vonal nem védett, infót nem adhatok ki, de apád fél órát adott, hogy Langley-be érj – magyarázta egy levegővétellel a technikus.
- Sietek, nemsokára ott vagyok.
- Az operatív terembe gyere, te fogod levezényelni az akciót – adta még át Ross az utolsó információ morzsát, amelyet követően a telefonomat azon nyomban magam mellé hajítottam, és akár mennyire sem akartam az életemet megmentő férfi mellől felkelni, muszáj volt. Lucifer is ébredezni kezdett, első pillantásra nem tudta, hogy hol töltötte az éjszakát, sőt mi több, mit keres egyáltalán ágyban, ám ahogyan teltek a másodpercek és dolgoztak az agytekervényei, rádöbbent, hogy előző este egy fiatal nő életét mentette meg, aki bizony erős, impulzív érzelmi lavinát indított meg az állítólag velejéig romlott szívében.
- Még csak öt óra van – nyögte ki a férfi a teljesen nyilvánvaló tényt, miután rápillantott a digitális vekkeremre.
- Ezért jó, ha a CIA-nak dolgozol. Akkor is szolgálatban vagy, amikor elvileg szabadnapot kaptál – mosolyodtam el, s három ruhadarabot felkapván bevonultam a fürdőszobába rendbe szedni magamat. A véres ruhákat a szennyesbe dobtam, megmostam az arcomat, megfésülködtem, kiöblítettem a számat, s egy leheletnyi sminket dobtam az arcomra, amely által nem nézek ki annyira zombinak a megszokottnál.
- Mivel tegnap megmentetted az életemet, tartozom annyival, hogy addig maradsz, ameddig szeretnél. A vérrel ne törődj, amint elszabadulok Langley-ből, feltakarítom. Zárd kulcsra az ajtót, és ne hagyd nyitva az ablakokat! – magyarázgattam önfeledten, s a szolgálati fegyveremet és az igazolványomat elrejtettem a szokásos helyekre.
- Több ezer éves vagyok Jennifer, tudom, hogy egy ablakot és egy ajtót nem szabad nyitva hagyni – vágott vissza játékosan Lucifer, majd odasétáltam hozzá, lehajoltam, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Ezt miért is kaptam? – hangzott el az értetlenkedő, de annál inkább meglepő reakció a bukott angyaltól.
- Több ezer éves vagy, biztosan kitalálod, hogy miért kaptad. Egyébként meg férfi vagy, és lehetsz akárhány éves, úgyis trehány fogsz maradni – jelentettem ki határozottan, és csak annyit véltem felfedezni, hogy Lucifer megragadta a karomat, s lágyan, ám mégis határozottan rántott be maga mellé az ágyba.
- Fél órát kaptam, hogy Langley-be érjek, amiből tíz perc már eltelt.
- Miből gondolod, hogy elengedlek? – hangzott el a bukott angyal szájából a logikus kérdés.
- Onnan, hogy gyakorlott vagyok a seggek szétrúgásában, és nem szívesen ejtek csorbát egy angyal büszkeségén – vontam meg a vállamat.
- Rendben, te nyertél! – eresztett el Lucifer, s folytatta mondandóját – Viszont kihívlak egy párbajra. Ne legyél öntelt Vaughn, mert lehet, hogy te vesztenél velem szemben – figyelmeztetett a férfi.
- Nem vitatom, de a *Farmon tanultam egy s mást, és még talán te is meglepődnél. Apropó, neked nem kell megmentened a világot? Mert nekem igen.
- Vigyázz magadra – búcsúzott el Lucifer.
- Ez a te dolgod, hisz az őrangyalom vagy – őszintén elmosolyodtam, és nehezen ugyan, de rávettem magamat, hogy útnak induljak. Nem tudtam, hogy mi a franc ütött belém, ám életem legszebb és legmeghatározóbb pillanatának éreztem azt, hogy a férfi előző nap megszólított a kávézóban. Késő éjszaka a halállal akartam keringőt járni, ám most már visszakaptam azt a fajta élni akarást, reményt, amelyet nagyon régóta nem éreztem.