Lucifer szíve

3. fejezet - Angyali fájdalom

„Az emberi szív sötét, mély folyó titkos áramlatokkal."
Kate DiCamillo

- Mit akarsz? – Ezzel a goromba kérdéssel viharzottam be édesapám irodájába, aki sok-sok évvel ezelőtt abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a CIA igazgatójává választották meg, azóta pedig töretlen sikerrel is vezeti. James Vaughn lánya voltam ugyan, de a kapcsolatunk, mióta az eszemet tudom a „bonyolult" jelzőt merítette ki. Mindig szerettem volna egy szerető családhoz tartozni, ám édesanyámat még gyermekkoromban elvesztettem, míg az édesapám sokkal inkább úgy bánt velem, mint egy darab ronggyal. Soha sem szeretett igazán, és még a mai napig is a testi fenyítést részesíti előnyben. Jamest őszülő haja, rideg kék szemei, és szigorú tekintete tette annyira félelmetessé mindenki számára. Ráncai okán észrevehető, hogy felette is eljárt az idő, holott soha sem tartotta magát elég öregnek ahhoz, hogy lemondjon az igazgatói posztról. Azonban az irodában jelen volt még egy olyan ember, akit ismertem ugyan, de soha sem volt a szívem csücske. Lee Black különleges ügynök azon egység vezető ügynöke volt, aki a CIA által megrendelt bérgyilkosságokat koordinálja. Zöld szeme, vállig érő barna haja és agresszív tekintete sosem arról árulkodott, hogy megvetette volna az erőszakot. Mindig is azt gondoltam, hogy apám azért vette szárnyai alá Blacket, mert nagyobb részt önmagát látta benne, s ez pár évvel ezelőtt be is igazolódott. James Vaughn kitalálta, hogy Lee Black felesége leszek, és vele való család alapítására kötelez, amihez egyébiránt egyáltalán nem fűlött a fogam. Egy részről már nem a középkorban vagyunk, hogy mások kénye kedvére tegyek eleget egy-egy házassággal, más részt pedig már gyermekkoromban megfogadtam, hogy csak is kizárólag akkor fogok oltár elé állni, hogyha az illetőbe menthetetlenül szerelmes vagyok. Lee soviniszta, erőszakoskodó, laza erkölcsi értékekre alapuló személyisége nem szolgáltat elég alapanyagot egy jó férjhez és egy jó apához. James utasítására többször megütött, és egyszer kórházban is kikötöttem miatta. Egykoron azzal fenyegettek, hogyha visszaütök, vagy megvédem magamat, akkor Emilyt fogják bántani, ezt pedig nem hagyhattam. Napjainkban azonban csupán arra törekszem, hogy elkerüljem mindkettejük társaságát.
- Milyen goromba vagy, Jennifer – mosolyodott el az édesapám íróasztala mögött ülve.
- Meg kellene beszélnünk pár dolgot, ami nem tetszik nekem – szólalt meg Lee is.
- Nekem is sok minden nem tetszik, Lee, mégsem kereslek fel emiatt – vontam meg a vállamat egyszerűen.
- Ki ez a férfi? – kérdezte James, és számítógépe monitorját felénk fordította. Az ominózus fotó tegnapelőtt este készülhetett, amikor is az általam Eric Blake-nek ismert férfival hülyéskedtem az otthonom konyhájában.
- Miért nem lepődök meg, hogy a saját lányod házához is megfigyelőket küldesz? – vágtam vissza nyugodt hangon.
- Nem válaszoltál a kérdésre. Ki ő? – tette fel a CIA igazgatója ismételten.
- Megtanultam egyet, s mást tőled. Ha elmondom, kivel ismerkedtem meg, akkor másnap mehetek a temetésére. Kösz, de ebből nem kérek – fejtettem ki a véleményemet.
- Azt hittem, huszonnyolc év alatt már megtanultad, hogy az én tulajdonom vagy, és azt kell csinálnod, amit mondok – világosított fel az édesapám.
- Soha sem voltam a te tulajdonod, és soha nem is leszek, akármennyire is szeretnéd – ellenkeztem, míg James Lee-re pillantott, majd biccentett. A fiatal ügynök másodpercek leforgása alatt olyan nagy pofonnal jutalmazott, hogy az egyensúlyomat is elvesztettem.
- Ezt vedd figyelmeztetésnek. Ha nem szakítod meg vele a kapcsolatot, akkor megy a lányod után, de ezúttal az én kezem által. Értve vagyok? – pontosított az igazgató.
- Miért akarod annyira, hogy Lee-hez menjek hozzá? Miért nem mindegy neked? – kíváncsiskodtam meglepődve.
- Ezzel ne foglalkozz! Lee Black menyasszonya vagy, és nem sokára a felesége is leszel. Ha tovább szórakozol azzal a palival, akkor egy hét alatt megszervezem a menyegzőt, és meg is öletem. Most pedig ne is lássalak! – zárta le a társalgást az idősebb férfi, amelyet követően szó nélkül sarkon fordultam, és elhagytam az igazgatói irodát.