Lucifer szíve

5. fejezet - Félangyal

„Nem mi választjuk a szerelmet; az választ minket, akár helyes, akár nem."

Elin Hilderbrand

Olykor megadatik, hogy öt óránál is többet aludjak, ám a zúgó repülőgépen két és fél óránál többet aligha bírtam Álom földön barangolni. Hiába gyötört a nyúzottság és a fáradság mibenléte, az agyam mégis egyfolytában kattogott, és egyszerűen nem tudtam kikapcsolni. Képtelen voltam Lucifert kiverni a szívemből, hisz olyan érzelmeket kezdtem el iránta táplálni, amelyeket talán életemben soha senki iránt sem. Hajnalodott. Már az Egyesült Államok felett járhattunk, amikor is plédembe bugyolálva, forró teával a kezeim között bámultam ki a jet ablakán, és fixíroztam szemeimmel a pirkadó eget.
- Mi a baj? – huppant le mellém Raymond egy zacskó chipsszel a kezében.
- Nincsen baj – vontam meg a vállamat, s erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Tizenhat éves korod óta ismerlek, és amikor ilyen vagy, tudom, hogy valami nyomja a lelkedet – állapította meg a társam.
- Akárki kerül a közelembe, a vége mindig az, hogy meghal. Félek attól, hogy ez a valaki is pontosan erre a sorsra fog jutni – sóhajtottam fel könnyes szemekkel.
- Apád és Black tetteiért nem felelsz. Nem szabhatják meg azt, hogy ki iránt mit érezhetsz.
- De ők mégis meg akarják szabni, és rettegek attól a gondolattól, hogy meg fogják ölni őt – vallottam be nagy nehezen.
- Te jó ég, Vaughn. Ki a pasi, hogy ennyire odavagy érte? – mosolyodott el Raymond, s hangjában némi meglepettséget véltem felfedezni. Oké, hogy mindig játszottam minden férfinak az elérhetetlent, de nem lehetetlen az, hogy őszinte érzelmeket tápláljak valaki iránt.
- Egy olyan valaki, aki meglátta bennem azt, amit más soha sem.
- Ha tényleg ennyire fontos neked, akkor harcolj érte, és rázd le magadról végre azt, amire az apád kényszeríteni akar – adta a hasznos tanácsot a férfi, s bekapott egy szem chipszet.
- Mit akarsz pontosan tanácsolni?
- Ha a helyedben lennék, ma megkeresném az illetőt, és összeházasodnék vele. Kérsz? – dugta az orrom alá a nassolnivalóját.
- Még öt óra sincs, és ezt a szart eszed? – vontam kérdőre.
- Megmentettük a világot, szóval ennyit megérdemlünk – mondta az illető, mire mosolyogva belenyúltam a chipszes zacskóba. Talán igaza van a kollégámnak, és itt az ideje az életemet magam irányítani. Szeretném ugyan, ha minden egyszerű lenne, de a gép ezt dobta nekem, és, ha nem leszek elég tökös, akkor az életem mibenléte is ugyanolyan keserű lesz.

~*~

Épphogy reggel hetet ütött az óra, amikor a cuccaimat gondolkodás nélkül levágtam a kanapémra. Végre itthon vagyok, és nem a közel-keleti időszámítás kellemetlen mellékhatásait kell elviselnem. Gondolkodás nélkül a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy a nem kívánatos szagoktól megszabaduljak, és teljes mértékben felfrissítsem magamat. A legnagyobb meglepetés azonban akkor fogadott, mikor is vizes hajamat törölgetve szambáztam ki a fürdőből. Ugyanis egy hatalmas kockás pléd volt leterítve a nappalim padlójára, amelyen több elkészített szendvics, tej és boros pohárba kitöltött narancslé díszelgett. Először nem értettem, hogy hogyan és miként, ám másodpercek leforgása alatt rádöbbentem, hogy bizony Lucifer meglepetésével találtam magamat szembe.
- Hogy tetszik? – érdeklődött a hang tőlem egy méterre.
- Megsértődnél, ha azt mondanám, hogy villás reggelit vártam? – jegyeztem meg mosolyogva.
- Örülj neki, hogy nem sült steaket csináltam neked – vágott vissza az angyal, és közelebb sétált hozzám.
- Utálom, amikor nem tudok visszavágni.
- Mit szólnál néhány finom szendvicshez, Hölgyem? Tessék helyet foglalni – kérte a férfi, mire lehuppantam a kockás plédre, elvettem egy szendvicset, s partneremet meg sem várva, azon nyomban elkezdtem falatozni.
- Ez nagyon finom – motyogtam teli szájjal.
- Tehát mégis csak a steaket kellett volna választanom – nyögte ki Lucifer, mire jó magam rögvest hozzá vágtam a földön heverő kispárnát.

~*~

- Aggódom Jennért – mondta ki Dean azt a két szót, amely a szívét nyomta. Bobby házában jártak utána egy másik ügynek, ám a Winchester fivéreket nem hagyta nyugodni az a gondolat, miszerint a bukott angyal teljesen maga köré csavart.
- Csak nem Jenn Vaughnról beszélsz? – kapta fel a fejét Bobby.
- Egy kis bajba keveredett, és nem hallgat ránk – válaszolta azonnal Sam, aki persze arra törekedett, nehogy Singer tudomást szerezzen erről a bizonyos kis románcról.
- Milyen bajba? – vonta fel a szemöldökét az idősebb férfi, és whiskyjébe belekortyolt.
- Sam, el kell mondanunk, muszáj – nézett Dean az öccsére.
- Mit kell elmondanotok? – hangzott el egy újabb kérdés a háztulajdonos szájából.
- Ne mondd el, megígértük – figyelmeztette Sam.
- Jennifer Luciferrel játszik papás mamást – bökte ki végül Dean.
- Tessék?! - hitetlenkedett Singer.
- Lucifer valahogy maga köré csavarta Jennt, és nem tudunk hatni rá – pontosított az ifjabbik Winchester.
- Ki Jennifer? – csatlakozott a társalgáshoz Castiel.
- Az unokatestvérünk, és Bobby keresztlánya – avatta be az angyalt Dean.
- Azt a szemétládát kinyírom, Jenn nyakát pedig kitekerem – tervezgetett Singer.
- Hé, lassíts Bobby! Beszéltünk vele, és eléggé eltökélt ezt illetően – tette hozzá Sam.
- Lucifer szerelmes? Úgy tudtam, hogy képtelen az érzelmekre – mondta Castiel.
- Mi is úgy tudtuk, ám Jenn állítja, hogy őszinte, erős érzelmeket táplál iránta, ami számomra is meglehetősen bizarr – magyarázta Sam.