Elvesztett harc[BEFEJEZETT]

Váratlan vendégek

Elvesztett harc

Egyesével léptek ki az erdő takarásából hogy aztán a vadállatok kecsességével induljanak el felénk. Ahogy lassan látókörömbe értek megláttam hogy milyenek is ők külsőleg. Akik középen haladt talán ő volt közölük a legszebb. Olajba barna bőre volt ám ez a vámpírokra jellemző fehér sápadt bőrrel keveredve egy még szebb árnyalatott hozott létre. Fekete haja derekéig ért, egy vastagnak tűnő mellény és egy kopott fekete farmert viselt. A másik férfinek a bőre fehér volt mint az a vámpíroknál lenni szokott, szőkés haja ló farokban volt összekötve, emelett sötétzöld inget viselt és világoskék farmert. A harmadik személy nő volt, vörös haja körül öleltte arcát, hajában mindenféle ág és levél volt beleakadva, ő egy fehér inget és fekete farmert viselt. Cipőt egyikük sem hordott. Az egész külsejük egyfajta vadságot tükrözött. Ám ami engem legjobban aggasztott az a szemük színe volt. Nem a Cullenék által megszokott arany hanem fekete és a külső részen egy vékony vöröses csík.

   “Úgy hallottuk mintha valaki játszott volna.” -mondta az középen álló barna bőrű férfi.

   “Igen jól hallottátok.Az én nevem Carlisle. Ez itt a családom Emmett, Rosalie, Jasper, Alice, Edward, Bella és Esme.”

   “Engem Laurennak hívnak ők pedig James és Victoria. Már megboccsás Carlisle de hogy lehet hogy a ti szemetek nem vörös?”

   “Nos ez leginkább azért van mert én és a családom megtanultunk úgy élni hogy ne kelljen embereket ölnünk ezért csakis állati vérrel táplálkozunk.”

   “Hmm. Ez érdekes.”

   “Igen és ha már itt tartunk szeretnélek megkérni titeket hogy ne vadászatok a közvetlen közelünkben mert kerülnünk kell a feltűnést.”

   “Természetesen. És ne aggódjatok nem áll szándékunkban a ti közeletekben vadászni.”

   “És azt esetleg elmondanátok hogy hogyan is született ez a különleges felfogás?”

   “Persze de mit szólnátok ahhoz ha egy kicsit kényelmesebb körülmények közt tennénk meg? Esetleg nincs kedvetek eljönni velünk az otthonunkba és ott mindent megbeszélni?”

Miközben Carlisle ezt mondta egy gyengébb széllökés söpört végig a mezőn melytől a hajam az arcomba csapott és velünk szemben James megmerevedett majd támadó állást felvéve előre ugrott hogy aztán fogit felém csatogtasa ám Edward szinte ugyanabban a pillanatban állt elém hogy megvédhessen.

   “Ez meg mi?” -kérdezte Lauren.

Úgy tűnt ő kevésbé érezte meg a szagom mint James. Ám Lauren kérdésére sem James sem Edward nem felett mert James rám morgott mire szerelmem mellkasából egy még vadabb morgás tört fel.

   “A lány velünk van”

   “Úgy látom lesz mit megtanulnunk de azért szeretnénk elfogadni a meghívást.”

   “Rendben majd mi mutatjuk az utat. Bella, Edward, Alice, Emmett ti menjetek el a kocsiért.”

mindenki bólintott majd ösztönösen összehúzták a sort hogy ne látszodjak annyira. Edward közelebb jött hozzám.

   “Mehetünk Bella?”

Én egész idő úgy álltam mint aki szellemet látott, a vér az ereimben megfagyott és az arcom kezdte azt a színt felvenni amit a Cullenéké. Edward azonban időközben nem várva rám a hátára kapott és elkezdett velem az erdőben futni. Tudtam hogy le kellene hunynom a szemem de egyszerűen képtelen voltam rá. Mellettünk Alice és Emmett futottak. A sötét erdőben olyanok voltak mint a kísértettek ahogy hangtalanul szelték a tájat. Ahogy odaértünk a dzsiphez Edward azzal a lendülettel hajított be a hátsó ülésre. Mellém Emmett ült előre a kormányhoz szerelmem az anyós ülésre pedig Alice.

   “Kapcsold be az övét.” -mondta Edward dühös hangon. Majd Emmett odahajolva összeillesztette a csatokkal. Ahogy a főút felé haladtunk az út egyre rosszabbnak és egyre hosszabbnak tűnt majd ahogy nagy nehezen elértük az utat észre vettem merre is tartunk. Dél felé. Percről percre egyre távolabb voltam az otthonomtól.

   “Edward hova viszel?” -kérdeztem hisztérikusan.

Senki sem válaszolt, mind kifelé bámultak a sötét erdőbe.

   “A francba Edward mégis hová viszel?”

   “Kérlek Bella most az egyszer hallgass rám és maradj csöndben.”

   “Edward nem teheted ezt.”

   “Muszáj Bella. Elhiszem hogy te nem tudod mit miért teszek de hidd el ez a lehető legjobb megoldás.”

   “Akkor mond el miért jobb ez mint például az hogy visszamegyünk Forksba.” -kérdeztem egyre idegesebben mert tudni akartam mi folyik itt valójában. Bár ne tudtam volna meg...