Elvesztett harc[BEFEJEZETT]

Értetek!

Ahogy lassan kiléptem a kocsim takarásából és leléptem a fűre olyat láttam melytől egész testem kihűlt. James és Victoria a hátsó kertben álltak pontosan a ház takarásában miközben Victoria apámat fogta le a nyakánál, a kezét a háta mögött hátra feszítette. Láttam Charlie szemében a félelmet és az értetlenséget.

"Szia Bella. Gondoltuk megnézzük hogy hogy is van apukád miután olyan csúnyán megbántottad." -mondta miközben sötét szemével engem vizsgált.

"Bella? Bella, kik ezek?" -kérdezte Charlie kétségbe esetten.

"Mit akartok tőlem?" -kérdeztem remegő hangon.

"Hát még mindig nem tudod?" -kérdezte gúnyos hangon Victoria miközben ujjait végig húzta apám nyakán.

Hirtelen csak elmosódott csíkokat láttam magam előtt majd azt hogy hirtelen valamelyik árnyékból megjelent a Cullen család. Előttem állt Esme mellette jobb oldalon Alice, balon Rosalie mellettük Emmett és Jasper és a sort Edward és Carlisle nyitotta. Mindegyikük ugrásra készülő pozícióba hajoltak kivéve szerelmem és Carlisle.

"Látom megjött a felmentő sereg." -mondta James még mindig ördögien vigyorogva.

"James, Victoria nem kell ennek az egésznek így lennie." -mondta Carlisle szokásos nyugodt hangján.

"Tényleg nem kell így lennie. Ha egyszerűen átadjátok a lányt." -mondta és közben fehér ujjával felém mutatott.

"Akkor semmi nem fog történni, nem fognak ártatlanok meghalni és akkor mindenki boldog lesz."

Edward mellkasából vadállati morgás tört fel és még így messze tőle az egész testem bele remegett ebbe a hangba.

"Úgy veszem észre hogy nem vagytok hajlandóak az egyszerűbb utat választani." -mondta James majd bólintott Victoriának.

"Akkor viszont nézetek szembe a következményekkel." -mondta Victoria.

"Miiiii..." -kérdezte volna apám de Victoria hátra rántotta a nyakát majd egy hatalams törés halatszodott és tudtam mi történt. Zokogva borultam a földre és temettem az arcom kezeimbe. Egyre hangosabban zokogtam miközben a tekintettem nem tudtam elszakítani apám élettelen testéről. Ahogy szemei még mindig félelemmel telve merednek az égre. Tudtam hogy késő. Tudtam hogy soha többé nem tudom elmondani neki hogy hazudtam és hogy mit is jelent ő nekem. Végig néztem élettel testén és tudtam hogy ez az egész az én hibám. Én miattam halt meg. Én hoztam el neki a halálát. Undorodtam magamtól. James intett Victoriának majd ő felrángatva apám testét a nyakához hajtotta a fejét és láttam amint egy vér csík lefolyik a nyakán. Ahogy apám teste egyszer még megvonaglott én egyszerre ordítottam fel és kezdtem még keservesebb zokogásba. Szomorúságom hirtelen dühbe csapott át amint azt néztem ahogy Victoria kéjesen lenyalta a lefolyó vért apám nyakáról. Felálltam és dühös léptekkel kiléptem a Cullenék védelméből és indultam el Victoria felé. A család minden tagja megrökönyödve nézte tettemet.

"Azonnal enged el apám testét te kegyetlen szörnyeteg." -ordítottam Victoria arcába aki mint egy rongybabát ledobta apám testét a földre és rám emelte vér vörös tekintettét. Hátam mögül vadállati morgás hallatszodott majd csak azt vettem észre hogy Victoria egy fehér csíkká folyt össze majd csak azt láttam hogy Victoria és a támadója eltűntek az erdőben majd hirtelen James is eltűnt az erdőben. Láttam amint az erdőből elő tűnik az erdőből és láttam hogy Victoriát Esme, Rosalie és Esme fogták le míg Jamest Edward, Emmett és Carlisle próbálták legyőzni. Én lehajoltam Charlie mellé és megnéztem falfehér arcát. A kezem végig húztam a nyakán ahol egy félhold alakú seb virított. A bőre hideg volt mint a jég. Tudtam hogy vége. Remegő kézzel nyúltam a szeme felé és lecsuktam szemhéjait hiszen ő már elég dolgot tapasztalt a világon. Ujjam végig húztam arcán és belém hasított a tudat hogy már egy élet az én lelkemen száradt. Egy olyan céltáblát aggattam magamra melytől soha többé nem tudok majd szabadulni. Nem akartam hogy a szeretteim haljanak meg értem. Felnéztem még mindig könnyes szemmel és láttam amint Jasper egy fa tövéből áll fel és indul James felé míg Emmett és Carlisle megpróbálják lefogni de kiszabadult és ameddig ők küzdöttek Edward a háta mögé osontam és onnét próbált támadni. Victoriát Esme és Rosalie fogta le míg Alice neki akart támadni de Victoria gyomron rúgta barátnőm pedig berepült az erdőbe. Néhány pillanat múlva azonban szerencsére visszatért. Nem hagyhatom hogy azok akik a legfontosabbak nekem azok az életüket adják egy egyszerű kis halandóért.

Nagy nehezen felálltam mivel a végtagjaim idő közben ólom súlyúak lettek.

"Elég!" - ordítottam rá mindenkire.

Mindenki értetlenül nézett rám, minden tekintett engem figyelt. Ahogy most egy pillanatra meg tudtam nézni őket mindenki testét kisebb nagyobb sérülések voltak, csak az én testem volt épp.

"Ha hajlandó vagyok veletek menni akkor békén hagyjátok a Cullenéket?" -kérdeztem miközben Jamesre majd Victoria néztem.

Ők néhány percig egymást néztek addig én mindenki arcát megnéztem lehet hogy életemben utoljára. Mindenki arca fájdalmat tükrözött de Edward egész arca olyan fájdalmas volt mintha a világ legnagyobb kínját élte volna át.

"Ha tényleg velünk jössz akkor békén hagyjuk őket. De figyelmeztetek mindenkit." -mondta miközben a Cullenékre nézett.

"Ha még próbáltok megállítani minket akkor csak még több kínban lesz része."

"Nem Bella! Nem engedem hogy elmenj velük! Nem engedem hogy te is meghalj!" -ordította szerelmem.

Mielőtt azonban szólhattam volna, mielőtt elbúcsúzhattam volna tőlük Victoria kitépte magát a szorító karok közül és velem a karjaiba rohanni kezdett velem az erdőben. Jó sokáig futottunk mígnem azt vettem észre hogy megérkeztünk. Megérkeztünk egy olyan helyre ahol minden elkezdődött. Ahol a vadászat elindult. Az erdő felől azonban olyan hangot hallottam melytől szívem össze facsarodott.