Anime Yaoi One-Shots /HUN/

Haikyuu!! Ships

Most végre megnéztem a 3. évadot (amúgy kurva jó volt) és most eléggé Haikyuus hangulatban vagyok (van olyan?) szóval írni akartam valami kis hülyeséget és ez lett belőle. Kedvenc shipjeim egy-egy cuki momentjei lényegében, de a nagy részükből egyszer lesz hosszabb sztori is.(vagy nem, majd meglátjuk)

KuroKen

-Kenma~-Kuuro odalopakodott Kenma háta mögé és átölelte.-Miért van az, hogy amikor a Karasuno-val játsszunk, sokkal jobban kezd el érdekelni a röpi, mint általában? Hinata miatt? A végén még féltékeny leszek rá.-mosolyodott el valami megnyugtató válaszra várva akkor is, ha tudta, hogy nincs és nem is lesz semmi soha a barátja és a Karasuno 10-es ütője között.

-Semmi különös oka nincs.-a szokásos színtelen hangsúlyával szólalt meg.-Talán Shouyou, talán az egész csapat, de van bennük valami, amitől kedvem lesz röpizni.

-Oké, én tényleg kezdek féltékeny lenni.-nevette el magát Kuuro.-Velem már nem is jó játszani?     /😏😏/

-Veled minden nap együtt edzek. Abba nincs semmi újdonság.-vonta meg a vállát.

-Nem is tudtam, hogy szereted az új dologokat.-Kuuro szája egy kicsikét perverz vigyorra húzódott.

-Egyébként meg féltékenységre nincs okod.-mondta, figyelmen kívül hagyva a barátja reakcióját és engedte hogy az leüljön mellé és átkarolja. Végül, mint mindig, most is egy halvány mosolyt csalt az arcára Kuuro közelsége.

Tananoya

-Nem gondolod, hogy kicsit értelmetlen folyamatosan futni utána úgy, hogy tudomást sem vesz rólunk?-kérdezte Tanaka arra utalva, hogy ma Kiyoko szokás szerint szinte észre sem vette, hogy léteznek.

Nishinoya megvonta a vállát. Ő már csak azért foglalkozott Kiyoko-val, hogy a barátja ne tartsa olyan furcsának, hogy hirtelen megszűnt az érdeklődése irnáta. Lopva Tanaka-ra pillantott. Már hónapok óta rájött, hogy a csinos menedzser semmit sem számít, amíg ott van ő is.

KageHina

-Kageyama!!!!-Hinata dühösen üvöltött a ,,barátjára", miután az láthatóan hamarabb indult a szokásos  reggeli "ki ér oda előbb az öltözőbe" versenyük startjánál.

Kageyama természetesen tudomást sem vett róla rohant, eszébe sem jutott volna előnyt adni a törpének, az sem zavarta, ha a győzelmet csalással kell elérnie. Az egyetlen gond ezzel az volt, hogy Hinata ettől függetlenül gyors volt és egészen hamar beérte, amikor pedig ez bekövetkezett, ahelyett, hogy leelőzte volna, inkább úgy döntött, sokkal viccesebb, ha egyszerűen ráugrik hátulról és a földre dönti.

-Baka. Ne merészelj mégegyszer hamarabb indulni.-a fogait csikorgatva nézte az alatta fekvő fiút.

-Te is tudod, hogy ez meg fog még történni.-Kageyama egy percre sem ijedt meg tőle, egyenesen a képébe vigyorgott a tőle megszokott, öntelt és gúnyos vigyorral.

Egyiküknek sem tűnt fel az a pár, távolról figyelő fujoshi lány, akik kezeiket a szájuk elé kapva próbálták visszafolytani a sikításukat.

Iwaoi

-Néha még én is elcsodálkozok azon, hogy mennyire szemét vagy.-Iwa az előttük lévő széksorra felrakott lábakkal nézte a döntőt idegeítő csapattársa, Oikawa társaságában.

-Ugyanmár, Iwa-chan.-Oikawa egy székkel közelebb ült, hogy a vállára támaszkodhasson.-Minenki szereti nézni a vesztesek szenvédő, kétségbeesett arckifejezését. Hát még akkor, ha ezt a vesztest éppenséggel ki nem álhatjuk.

-Még csak nem is tudod, hogy ki fog veszíteni.-söprte le a kapitány kezeit a válláról.

-Nekem teljesen mindegy. Mindkét csapat idegesít.-bosszús arckifejezéssel vette tudomásul, hogy Iwa elhúzódott tőle.

-Téged mindenki idegesít, ez nem újdonság.-vonta meg a vállát.

-Te soha sem, Iwa-chan.-Oikawa ezúttal a vállát karolta át, ezúttal remélve, hogy nem fogja ellökni magától, vagy egyszerűen pofonvágni.

DaiSuga

Suga halkan kinyitotta az öltöző ajtaját. Az egyik sarokban megpillantotta a kapitányt, akit már vagy egy fél órája keresett, eddig eredménytelenül. Összekuporodva üldögélt, a térdeit felhúza a mellkasához és a válla sírástól rázkódott. Suga értetlenül nézett rá. Hiszen nyertek, mi történhetett?

-Daichi?-leguggolt mellé és a vállára tette a kezét.-Mi történt?

Daichi megrázta a fejét és felnézett rá. Az arca könnyes volt, de nem tűnt igazán szomorúnak.

-Csak... Sosem hittem, hogy tényleg sikerülhet. Most pedig egyszerre vagyok boldog, hogy nyertünk és szégyellem magam, amiért nem hittem bennetek eléggé.-lesütötte a szemét.

-Nem sokan hihették el, hogy megcsináljuk, még a csapaton belül sem mindenki.-mosolyodott el.-De ez természetes, nem sok eséllyel indultunk neki.

-A kapitány vagyok. Nekem kéne a legjobban hinnem a csapatomban.

-Elég, ha elhiteted velük, hogy hiszel bennük. Aztán majd úgy, mint most, bebizonyítják, hogy érdemes hinni bennük és legközelebb már nem kell tettetned.

Daichi megkönnyebbülten sóhajtott. Szinte már természetfelettinek gondolta azt a nyugalmat és magabiztosságot, amit Suga sugárzott és azt, ahogyan másban is ilyen érzéseket keltett.

-Neked kéne lenned a kapitánynak.-mosolygott rá.

Szerintem még fogok ilyesmit írni, van pár ship, amit kihagytam. Ó, és csak hogy tisztázzal valamit:Nishinoya az enyém. Ezt muszáj volt közölnöm. Köszi, hogy elolvastad.