Anime Yaoi One-Shots /HUN/

Accident (Viktuuri)

Egy kis spoiler a 7. részre, szóval, ha még nem láttad, go and watch it, because it's so so fckin' amazing😍😍😍

Megcsinálta.

Nem érdekelte már, hogy hogyan, de megcsinálta. A jégpálya közepén állva, szinte összeesve a fáradtdágtól a szélére pillantott, folyamatosan Viktor-t keresve a tekintetével. Amikor meglátta, hogy ott áll, kifulladva a futástól, csak rá várva nem tudta tovább kontrollálni az érzelmeit, és alig törődve a még mindig tapsoló közönséggel, elindult felé, a végén szinte már repült.

Ami ezután történt, még neki is homályos, de azt a pillanatot, amikor az ajkaik összeértek, soha senki sem törölhetné ki az emlékezetéból.

A villámgyors, valószínűleg véletlen csók hamar ölelésbe ment át és a jégen kötöttek ki. Yuuri megkönnyebbülten Viktor vállába fúrta a fejét, és próbálta lecsillapítani a szíve dobogását. Még sose volt ilyen közel hozzá, úgy, hogy mindketten józanok volt, hiszen legutóbb ő volt teljesen kába a kimerültségtől, azelőtt pedig Viktor ivott egy keveset. De most mindketten itt voltak, és tudták, mit csinálnak. Nagyjából.

-Viktor... Mi volt ez?-kérdezte Yuuri meglepetten, kissé elvörösödve.

-Öhhm, egy baleset.-azon ritka alkalmak egyike volt, amikor ő pirult el jobban, nem Yuuri.

Hosszú másodpercekig csak bámulták egymást, tudomásul sem véve a rengeteg embert körülöttük.

-Értem.-mondta Yuuri, és úgy tűnt, mintha már próbálna kicsúszni a rajta fekvő férfi alól, de hirtelen meggondolta magát, Viktor felé hajolt, és ott, mindenki szeme előtt megcsókolta. Ha eddig nem érzékelték a külvilágot, akkor most elvesztek a semmiben.

-Yuuri... Mi volt ez?-Viktor vizes kezével próbálta lehűteni a lángoló arcát.

-Fogalmam sincs.-Viktor-on és a közönségen kívül egyetlen meglepetteb ember volt a történtek után, ő pedig nem más, mint maga Yuuri.-De nem baleset.

-Hát, ennek örülök.-Viktor mégegyszer szorosan magához szorította a fiút mielőtt lemászott volna róla. Odanyújtotta neki a kezét, hogy segítsen neki is felállni, majd egy közös meghajlás kíséretében távoztak az érdeklődő pillantások kereszttüzéből.

Még a folyosóra kilépve is visszhangzott a szűnni nem akaró taps, az emberek olyasvalamit kaptak az előadás végére, amire nem számítottak, és nem tudtak betelni vele.

Yuuri a mellette sétáló férfira pillantott. Annyira jó érzés tudni, hogy miattam ragyog így az arca...

Shit, hogy ez a rész mennyire csodálatos volt, az én szavakkal nem tudom kifejezni. Voltak pillanatok, amikor halálra röhögtem magam, valamikor meg már zsepiket kerestem mindenfelé a szobámban. És az a csók... It was real!!! Ugye mindenki emlékszik, hogy azt mondja, hogy próbáltalak jobban meglepni, mint amennyire te leptél meg engem? Na, ez mi, ha nem utalás arra, hogy megcsókolta? Egy ölelés már nem meglepetés, szinte folyamatosan ölelgetik egymást (amimiatt, megjegyzem, megáll a szívem). IT WAR REAL!!! VIKTUURI IS FCKIN' REAL!!!

Az ugyan lehet, hogy amit írtam, az borzalmas, még mindig, és valószínűleg még egy ideig nem fogok kikerülni a rész hatása alól, de tudjátok már, hogy ilyenkor muszáj valamit írnom.