Anime Yaoi One-Shots /HUN/

¡Feliz Navidad! (Viktuuri)

[a cím spanyolul a boldog karácsonyt]

Viktor hanyatt feküdt a közös hotelszoba ágyán, és a plafont bámulta, annak ellenére, hogy nem tűnt valami érdekesnek.

Pár perc múlva Yuuri csoszogott ki a fürdőszobából a haját törtölgetve egy törülközővel.

-Yuuri.-pattant fel rögtön Viktor, amint meglátta.-Végre itt vagy. Nem akarunk elmenni valahova? Végülis karácsony este van, nem ülhetünk egész nap egy hotelszobában.

(a/n, nem tudtam kihagyni. Úgysem csak ülnének egész nap, és biztosan nagyon jól szórakoznának😏😏😏)

-Tudom.-mosolygott rá.-Ez eszembe sem jutott.

-Akkor jó.-derült fel rögtön Viktor arca.

❇❇❇❇❇❇❇❇❇❇❇❇

-Na, merre kezdjük?-nézett körül lelkesen Viktor a hotel bejárata előtt állva.

-Öhhm, igazság szerint fogalmam sincs. Azon kívül, amikor veled sétáltam, nem nagyon mozdultunk ki a hotelből, és korábban sem voltam itt.-vonta meg a vállát Yuuri.

-Oohh...-nézett tanácstalanul körbe Viktor.-Arra az alkalomra próbáltam nagyjából összeszedni és megjegyezni, hogy mi van Barcelonában, de azóta minden tudásom eltűnt valahogy.-húzta el a száját.-Nembaj. Majd improvizálunk.-mosolygott, és gyors léptekkel elindult valamerre.

-Viktor!-Yuuri próbált vele lépést tartani.-Te tudod, merre megyünk?

-Dehogyis.-nevette el magát.-Majd kiderül.

❇❇❇❇❇❇❇❇❇❇❇

-Wow! Amazing!-Viktor elképedve nézett körül, amikor egy karácsonyi vásárhoz értek.-Yuuri! Itt muszáj szétnéznünk!-ragadta meg a fiú kezét, és a tömegben rángatni kezdte maga után.

-De Viktor. Nemrég voltunk már egy vásáron.-sosem volt oda tömegért, ezért természetes, hogy itt is kellemetlenül érezte magát.

-De az nemrég volt, most pedig most van. Gyere, ha tovább megyünk, biztosan kevesebben lesznek.

Meglepő módon igaza volt, néhány bódéval később az emberek száma jelentősen csökkent, így már nyugodtan sétálhattak kézenfogva, senki sem akarta fellökni őket, akár véletlenül, akár szándékosan.

A levegőben mézeskalácsok, forraltborok és egyéb karácsonyi édességek illata terjengett. A hó ugyan nem esett, de a közeli jégpályán elég nagy tömeg verődött össze, össze-vissza botladoztak a jégen, ahogy egymás után araszoltak körbe a pályán. Mindenfelé fiatalok rohangáltak, rácáfolva ezzel a korukra, vagy éppen sétálgattak kézenfogva, egymás vállát átkarolva, nevetve. Yuuri nem emlékezett olyan alkalomra, amikor ennyi emberrel volt együtt karácsonykor; még akkor is, ha egy szót sem szólnak hozzájuk; és ilyen jól érezte volna magát.

-Wow. Igazad volt.-boldogan Viktorra mosolygott.-Tényleg megérte idejönni.

-Ugye?-fél karral átölelte a vállát.-Szeretnél valamit Yuuri? Tudom, hogy megbeszéltük, hogy nem veszünk egymásnak semmit, de karácsony van.

-Nem igazán.-vonta meg a vállát.-Viszont mit szólnál egy forraltborhoz? Nem messze láttam egy bódét, ahol árultak.

-Oké, de én fizetek.-nevetett, és arra irányította lépteit, amerre Yuuri azt a bizonyos bódét látta.

-Öhhm, Yuuri. Lehetne róla szó, hogy most te veszed meg őket, én pedig később kifizetem? Úgy tűnik, otthonhagytam a pénztárcámat.-tanácstalanul az üres zsebeire meredt.

-Ugyanmár, hülyeség is volt, hogy te fizetsz. Neked ma még szülinapod is van, eszedbe ne jusson visszaadni a pénzt.-mondta, és a pulthoz lépett, hogy megrendelje az italokat.

Néhány perc múlva már egy, a vásártól félreeső helyen, néhány nem működő szökőkút közelében üldögéltek és a forraltbort kortyolgatták.

-Yuuri, néztél már fel itt az égre?-Viktor elmélázva dőlt hátra a padon.

-Nem, nem igazán.- ő is felpillantott, de nem látott semmit, ami nagyon megmozgatta volna a képzeletét.

-Otthon, Oroszországban minden karácsonykor kiültem a tetőre Maccachin-nal együtt, hogy a csillagokat bámuljam.-sóhajtott, még mindig az eget fürkészve.-Csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm, hogy most velem vagy. Nem is enlékszem már, hogy mikor ünnepeltem utoljára társaságban a karácsonyt.-nézett hálásan Yuuri-ra.

-Hát, társaságom az nekem mindig volt, viszont rég éreztem magam ilyen jól valakivel. Szóval én is köszönöm.

Hosszú percekig csönben ültek, a kezeiket összekulcsolták, és nézték az éjszakai égboltot.

Egyébként nem felejtettem el a szülinapod, ha esetleg azt hinnéd.-szólalt meg végül Yuuri.-Azt reméltem, egy aranyérmet adhatok majd neked ajándékba, ezért most nincs nálam semmi.-hajtotta le fejét.

-Yuuri, te nem vagy normális.-mosolyodott el kedvesen Viktor.-Te tényleg azt hiszed, hogy én neheztelek rád azért, mert nem első lettél? Hogy nem elég nekem, hogy megdöntötted a rekordomat? Vagy hogy hiányolom az ajándékot?

-Nem tudom.-vonta meg a vállát.-Csak gondoltam ennyit azért nem árt megemlíteni. Mármint, hogy Boldog szülinapot.

Viktor nevetve átölelte a vállát és egy puszit nyomott a homlokára.

-Neked meg boldog karácsonyt.

Boldog Karácsonyt, ill ¡Feliz Navidad! minenkinek!!!❤❤❤❤