*Két hét múlva*
Hunterrel összejöttünk. Minden napom boldog, felül múlhatatlan. Eddig a napig. Amikor felbolydult minden. Egy személy miatt romokba vagyok zárva-szó szerint-plusz egy idegesítő, seggfej fiú akar megölni.
Jujj! Sokat mondtam el! Kezdjük az elején.
*2016.10.02.*
Jacob szülinapját ünnepeltük mikor berontott két ember fegyverrel és elvittek. Persze, ennél sokkal nehezebben.
*2016.10.11.*
Kilenc elfuserált napja vagyok ezen a dohos helyen. Fekete maszkos emberek gépfegyverrel ide-oda járkálnak egyszerre, mint valami robot katonaság. Élelmet csak kétszer kapok, az is csak szendvics vagy saláta. Innivalót viszont akkor amikor kérek. Ezt a dalt töltöttem-e kilenc nap alatt:(a ritmusa egyedi)
Egyszer volt hol nem volt egy ici-pici városka
Ottan élt éldegélt egy ici-pici szobában
Egy lány megfogyva, bár törve nem.
Egy icike-picike bácsival
Egy icike-picike szobában romok alatt
Egy nagyika-óriáska fekete maszkban
Bejött lelőni és
Egy lány meghalt!
Kicsit szomorú a vége, de MÉG nem igaz!
Ennyi idő alatt írtam meg ezt a "csodálatos" dalt. De ne ezzel foglalkozzunk.
A gáz az, hogy Hunterék még csak nem is keresnek.
°°°Hunter szemszöge°°°
Eltűnt. Talán meghalt. A rendőrök nem találják sehol. Én meg magatehetetlen vagyok mint mindig. Mért pont ő? Miért?
Az én gyönyörű Laurenem. Nem láthatom édes mosolyát ami csillog a boldogságtól mint a nap.
Gyönyörű nevetés mint a madarak csiripelése elveszett.
Nem hallhatom bájos hangját. Ebűvölő teste, mint a mostani királylány.
És utoljára nem érezhetem telt ajkait az enyémeimen.
Az egész várost tűvé tettük érte, de semmi. Blake depressziós lett, míg Cameron minden áldott nap holt részegen tér haza és összetör valamit. Jacob elutazott, Daniel csak gitározik, míg én és Brandon folyamatosan keressük.
°°Hat nap múlva°°
Egy telefon hívást kaptam. Felvettem.
-Igen tessék?
-Megtaláltuk a telefonját. A régi városban van.
-Indulok!
-Várjon!
.......
