Napok teltek el mióta felébredtem. Eleinte minden jól alakult, de az elmult pár napban Lauren nem úgy viselkedett már velem ahogy szokott.. Nem maradt velem éjszakára, nem küldött jó reggelt vagy jó éjt üzeneteket. Ha bejött meglátogatni, akkor is maximum egy órát maradt és azalatt is mindig nekem kellett kezdeményeznem egy beszélgetést. Persze az is csak pár percig tartott. Nem èrtettem mi törtènik.
Végre elérkezett a nap amikor hazamehettem. Anyával pakoltunk miközben Lauren csak bámult egy széken ülve. Kellemetlenül éreztem magam.
- Elmegyek, megkeresem az orvost. - mondta anya majd kiment a szobából, magunkra hagyva minket Laurennel.
Egy ideig semmi sem történt. Folytattam a pakolást, ő pedig a bámulást. Beállt közénk a kínos csend.
Pár perccel később felállt, mögém lépett és hátulról átkarolt. Abban a percben úgy éreztem minden rendben. Annyira jónak tűnt minden, ahogy nekidőlhettem és az ujjaink összefonódtak.
- Sajnálom Camzi. Az elmúlt napokban nem vagyok önmagam. Nem tudom mi az oka. - súgta a fülembe halkan.
- Semmi gond. Megértem. Sok dolog történt az elmúlt hetekben. Ne stresszelj ezen. Minden rendben lesz. - mondtam miközben megfordultam és gyengéden megpusziltam.
- Szeretlek. - bökte ki félénken.
Nem tudtam mit reagálni, szó szerint köpni-nyelni nem tudtam. Mi van? Most tényleg azt mondta szeret? Vagy a fülem csal?
- Tudod nem kell visszamondanod. - húzott közelebb és megpuszilta a homlokom - Csak azt akartam hogy tudd, én így érzek.
- Én is szeretlek Lo. - mosolyodtam el és nyaka köré fontam karjaim.
- Tényleg? - vigyorgott.
- Igen. - mondtam miközben közelebb hajoltan.
Már majdnem tökèletes volt, de anyának persze pont most kellett benyitnia.
- Hazamehetünk! - ujjongott megkönnyebbülten mire mi csak nevettünk.
Nem sokkal később már otthon voltunk. Az ágyamban, összebújva. Épp a mackótestvért néztük.
- Lo.
- Igen? - kérdezte már félálomban.
- Fázom. - kuncogtam miközben mégjobban hozzábújtam.
- És álmos nem vagy?
- De egy picit.
- Hála az égnek. - nevetett miközben kikapcsolta a tv-t és az oldalára fordult hogy közelebb húzhasson magához - Camz?
- Igen?
- Szeretlek. - mosolyodott el miközben összekulcsolta kezeinket.
- Én is téged. Aludj jól Lolo. - mosolyogtam és még közelebb húztam magamhoz.
- Jóéjt Camila.
_________________
A/N: Halihó 😁 Hát.. ilyen tragikus események után ennyit tudtam kihozni magamból. Személy szerint egy embert veszítettem a szombat éjjeli tragédiában de remélem az olvasók között senkit sem ért gyász. Ez úton is szeretném kifejezni a részvétemet a csalàdtagok/hozzátartozók felé.
Jövőhéten jelentkezem új résszel, nézzétek el nekem hogy ez most ilyen rövid lett.
Vigyázzatok magatokra Manók❤
