Borzasztóan izgulok a találkozó miatt amit Laurennel beszéltünk meg. Mivel az iskolában nem nagyon vannak barátaim, nehezen nyílok meg, de ez vele teljesen más volt.
Mikor megegyeztünk a találkozó helyében és időpontjában, azonnal készülődni kezdtem. Bevonultam a szekrényemhez (nem Narniába) és nézelődni kezdtem. Mit is kellene most pontosan felvennem? Csak egy egyszerű találkozó. De hát ez az első ilyenem.
- Mila drágám hová készülsz? - lépett be anyám a nagy zajra, amit a vállfáimmal csaptam.
- Elmegyek találkozni egy barátommal. -magyaráztam zavartan.
- Értem. Talán ismerem?
- Nem anya, de remélem meg fogod. Egy csoportban ismerkedtünk meg - vettem ki egy fehér inget. - ,és most derült ki, hogy a közelben lakik. Amúgy milyen idő van odakint?
- Szokásosnál hűvösebb.
- Csodás. - mondtam, majd ledobtam az ingem az ágyra. - Szóval igen. Elmegyek a Starbucks-ba találkozni vele mellesleg Lauren a neve és velem egy idős.
- Nekem mindegy édesem, csak vigyázz magadra! - mosolyodott el anyu.
- Nyugodj meg mami, nem sorozatgyilkos! - nevettem kínosan, miközben ledobtam még egy ruhadarabot az ágyra. - Mellesleg ez így jó lesz? - kérdeztem, s az ágy felé biccentettem.
- Miért érzem úgy, hogy feszültebb vagy, mint mikor randira készülsz?
- Egy; nem vagyok meleg! Kettő; még nem is voltam randin... - horkantottam fel.
- Jobb később, mint soha! - mondta, miközben kivette a ruhákat a kezemből. - Figyelj Mila. Teljesen mindegy milyen ruhát veszel fel, biztos vagyok benne, hogy kedvelni fog. - mosolygott.
- Nem tudom anya, nem nagyon vannak barátaim, és most, hogy talán egy lehetne, az egyetlen dolog ami megakadályoz az az, hogy nem tudom mit vegyek fel! - nevettem.
- Csak légy önmagad. - mondta, majd kiment az ajtón.
Miközben giga kupit csináltam a szekrényemben és a szobámban, észrevettem hogy már össze is raktam amit kellett. Egy világos farmer, egy ing, és az időjárás miatt egy szürke pulóver. Mindössze ennyiből állt a mai Outfit. Épp befejeztem a ledobott ruháim összehajtogatását, mikor rezgett a telefonom.
@LaurenJauregui: Nem érek oda 4-re, csak 4:20-ra.
@camilacabello97: semmi baj, valószínűleg én is késtem volna. Ott találkozunk!
@LaurenJauregui: Ott látlak!
Miután befejeztem a csevegést, lassan átöltöztem. Épp az ingemet gomboltam, mikor kopogtak az ajtón.
- Gyere be! - ordítottam ki, mire kinyílt az ajtó, és a kishúgom lépett be rajta. - Szia Sofi! - mondtam miközben mosolyogtam rá egyet.
- Kaki! - ugrott nevetve a nyakamba. -Jössz velem és Dinah-val fagyizni? -mosolygott.
- Dinah itt van? - kérdeztem meglepődve.
- Dinah Jane Hansen a házban! - lépett be ordítva/énekelve, és kikapta Sofit az ölemből. -Hé, Chancho hová készülsz? -kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
- Csak a Starbucksba. Kell valami?
- Találkozója lesz! - ordított Sofi Dinah válláról.
- Anya nem is lehetne pletykásabb... -mormogtam.
- Ohh mindent értek. - mosolygott továbbra is Dinah. - És ki a szerencsés? Ismerem?
Na tessék! Itt a kérdés. Félreértés ne essék, imádtam Dinah-t, de néha túl kotnyeles volt és pletykás, majd ha valami rosszul sült el, ha nem fájt eléggé, tőle akkor is hónapokig azt hallgattam.
