Why am I here?

2;

-Mit nézünk?-huppantam Jackson mellé kezemben a kajával.
-Teen Wolf szokásosan.-makogta belemerűlve a sorozatba.

Ő az egyetlen fiú akit eltudok viselni magam mellett úgy, hogy nem telik rettegéssel minden pillanatom.
Hirtelen felindulásból, s a gondolataim hatására egy puszit nyomtam az arcára.
-Annyira imádlak Jack-öleltem át
-Mi ütött beléd?-karol át egyik kezével és a hátam kezdi simogatni.
-Ja semmi, egyszerűen kifejezem szeretetem-nevetem el magam és vissza térek a film nézéséhez.

1 évad és 2 rész elteltével Jackson lelépett. Állítólag haza ment, szerintem csajozni. De ez mindegy.
Közben anya is haza jött. És vele együtt egy nem várt személy. Akiről csak akkor tudtam meg, hogy itt van miután letoltam a seggem a nappaliba.
Nem mondanám kellemes meglepetésnek, hogy a kedvenc fotelembe ül az apám, és a fotel mellett pedig két hatalmas bőrönd.

-Te meg mit keresel itt?- vontam kérdőre
-Kicsim-jött anya a képbe -apád ujra vissza költözik hozzánk- ujságolja füligérő mosollyal.
-Ugye viccelsz velem?- nevetem el magam kínosan.
-Attól tartok ez nem vicc.-szólal meg apám.
-Hát biztos hogy nem maradsz a házunkba! Takarodj el innen! Undorodom tőled! -mértem szánalommal végig.
-Nem megy sehová!-tiltakozik anyu Hát ez csodás.. -szokj hozzá, hogy velünk van!
-Ohohho.. Ezt felejcsétek el! Ha ez nem megy el, akkor majd én.- a hatás kedvéért még egy angyali mosolyt varázsoltam az arcomra és felrohantam a szobámba.

Nem fogok egy olyan emberrel együtt lakni aki évekig részegen járt haza, majd anyát megcsalva itt hagyott minket, aztán az elvonón dekkolt, kitudja mennyi ideig. És még van pofája ujra hozzánk jönni?
Na ezt nem. Undorodom attól az embertől. Szóval ha ő nem, akkor én.

Össze pakoltam egy táskába annyi ruhát amennyit tudtam, az összes zsebpénzem, és egyéb létfontosságú dolgokat. Majd felkaptam a bakancsom és a kabátom és lementem a lépcsőn, magam után vonszolva a táskát.

-Kisasszony! Nem mész te sehová! -kiabált rám anya
-Leszarom! És azt is hogy mostantól mivan veletek. Ne keressetek. Elleszek én egyedűl. Nyugi. Nem fogok haza jönni. És anya ha ennyire hülye vagy, hogy azok után amit tett vissza fogadod akkor csak gratulálni tudok! -csaptam be magam után a bejárati ajtót és megindultam az estébe egyesegyedűl.

Hova mehetnék?
Amy gondolkozz!!
Jackson kivan zárva. Van elég gondjuk a szüleinek nélkülem is. Nem kellek még a nyakukba.
A mamámékkal nem tartjuk a kapcsolatott, azt sem tudom hol laknak. Elég felejtős.
Unokatesómék, egy másik földrészen vannak. Csodás, nemigaz?
Jacksonon kívűl nem igazán vannak barátaim.. Nincs akihez fordúlhatnék.
Este 11-kor.
Reggel kiveszek egy szobát, és elkezdek dolgozni, beiratkozok egy északi suliba és folytatom tanulmányimat. Veszek 50 macskát és megöregszem velük.
Hmmm
Szép jövőnek nézünk elébe.

Nem tudtam mit csinálni. Fogtam magam és leültem a rendelő elé a lépcsőre. Holnap reggel, majd tanácsot kérek Calumtól. Már úgyis hiányzik..
Mármint.. Csak azt mondom, hogy annyira csodálatos ember, hogy már látnom kell.
Nincs ennek köze semmi érzelemhez sem.
Vagyis..
Nem az..
Aghh..
Ebből már nem jövök ki jól, ugye?

De mit csinálhat egy kétségbe esett tinilány éjszaka az utcán?
Kezdjek el sírni hogy mennyire elcseszett életem van?
Kösz inkább ezt most kihagynám. Sírok én eleget amugy is.
Felhuztam térdeimet, és ráhajtottam a fejemet.

Próbáltam kizárni mindent. Minden hangot, minden kutya ugatást. A gondolataimat próbáltam megszüntetni. Próbáltam megelőzni a kialakulóban lévő pánikrohamom. Próbáltam magam nyugtatni hogy reggel minden jobb lesz, tiszta fejjel tudok majd gondolkodni.
És végulis sikerűlt!
Elaludtam kint, egy rendelő lépcsőjén, a hidegbe. Azzal a reménnyel, hogy a holnap hoz majd valami jót is.

Ezer bocsánat hogy ilyen sokára jöttem a résszel. De egyszerűen máskor nem tudtam neki állni. :'(
Na jó! Remélem tetszett nektek!🍼
Ily💫