Why am I here?

3;

Arra ébredtem fel, hogy valaki rázza a vállam.
Ahogy felnéztem szinte rögtön egy gyönyörűszép barna szempárban vesztem el, de hamar kizökentett a szempár tulajdonosa az álmodozásomból.
-Amy te mi a fenét keresel itt? Reggel 5 órakor?
-C-calum-mosolyodtam el, és alig bírtam megszólalni úgy remegett mindenem. Azthiszem a hidegtől.-Én csak l-leléptem otthonról.
-És ide jöttél? Mégis miért? Nem lett volna célszerű egy családtagodhoz menned? És mitörtént? Nem léphetsz le csak így egyszerűen!- kérdezte dühösen?
-Nincs olyan családtagom akihez mehettem volna és senki másom sincs. Egyetlen barátom van oda meg nem mehetek mert így is gondjaik vannak. Az meg hogy miért, az teljesen mindegy-pattantam fel a földről és fogtam a táskám, majd lesiettem volna a lépcsőn.

Ha Calum nem ránt vissza a harmadik lépcsőfok után, a felkaromnál fogva.
Te jó ég milyen kibaszott erős!

-Nem mész sehová.-jelenti ki majd kinyitja az ajtót és betol rajta.
-De én elakarok menni!- tiltakozom, de persze a szívem nem ezt akarja.
-Nem kérdeztem mit akarsz és mit nem. Menyj be az irodámba! Mindjárt megyek én is!- tünt el a folyosón, én pedig remegő térdekkel be mentem a már ismerős helyre.
Oda sétáltam az ablakhoz, majd bámulni kezdtem a tájat. Gyönyörű.

-Ülj le!-parancsol rám Cal, mihelyst beér a szobába, az ajtót maga után pedig bezárja.

Amy, semmi baj! Biztosan csak megszokásból fordította rá a kulcsot.
Ne félj, ne gondolj arra hogy egy kibaszott erős férfival vagy egy zárt szobába, és nincs menekülési lehetőség. Nem,..tereld el a gondolataid!
Gyerünk! Csillámpónik, csillámpónik, csillámpónik!

-Szóval, most elmesélsz mindent nekem, rendben?-mosolyodik el, legalább egy kicsit megnyugodtam.-Azt hogy mi volt az exeddel, az hogy mi van most a családoddal és azt is hogy milyen a legjobb fiú barátod!

-D-De ehez miért kellett bezárni az ajtót? -Szólaltam meg félénken.

-Csak azért hogy nehogy elszökj nekem-neveti el magát

-Megnyugodnék ha kinyitnád..- igazán abba hagyhatnám már ezt a remegést! Kezd idegesíteni!

-Amy, nem tudom mitől félsz, de hidd el! Semmi baj nem fog történni. Én itt maradok a székembe és csak hallgatni fogom amit mondasz, nem fogok hozzád nyulni és nem foglak megütni. Én csak segíteni szeretnék neked! Mert érdekel mi van veled! -fejezte be beszédét egy féloldalas mosoly mellett.

Azt mondta hogy érdekli mivan velem? ÉRDEKLI MIVAN VELEM? Azt hiszem szivrohamot fogok kapni.

Oké, Amy NYUGI!!

-Hol kezdjem?

-Mondjuk a volt barátodnál.

-O-oké. Szóval, a volt barátomat Aaronnak hívták, Jackson által ismertem meg, aki ugye a fiubarátom. Egész jól megvoltunk, de persze voltak kissebb veszekedéseink is de nem vészes. Aztán egyik nap mikor elmentem hozzá valahogy kitalálta azt hogy én megcsalom meg ilyenek, de persze ez nem volt igaz. De tisztára felidegesítette magát. Nem tudtam honnan veszi ezt a hülyeséget, mondtam neki hogy ez nem igaz. Erre ő megpofozott mire én elestem.-kezdtem sírni- A-aztán még többször is megütött, majd elrohant tőlem. Utána azt hiszem angliába ment és soha nem láttam viszont.

Letöröltem idegesen a könnyeimet. Annyira fájt.
Az az ember akit a világon legjobban szerettél megütött. És még el is hagy. Az egy ideig feldolgozhatatlan.
Persze, most már csak mérhetetlen düht érzek iránta. Mást nem.

Calum mozgolódni kezdett a helyén. Láttam ahogy izmai megfeszülnek. Kezén az erek jobban láthatóak lettek.

-Hányszor ütött meg? -nézett a szemeimbe komolyan. És a székén a karfát kezdte szorítani.

-Négyszer.

-Sajnálom. Folytatnád?

-A Családom. Apukám alkoholista volt de leszokott. Testvérem nincs. Apám egyfolytába ordibált velünk és anyát egyszer megütötte. És tegnap, vissza jött. 2 éve nem láttam. Csak így betoppant, és vissza költözik. Én pedig nem vagyok hajlandó egy fedél alatt lenni vele.
És akkor még Jackson van. Benne tényleg megbízhatok, nem ismerek nála jobb embert. Ugy tekint rám mint ha a huga lennék. Mindent elmomdhatok neki. És ez fordítva is igaz. Ő a legjobb barát az egész világon.

-Szoktatok együtt aludni?-tette fel a kérdést komoran.

-Jacksonnal? Csak ugy hogy egy szobába, egy ágyba még sosem aludtunk.

-Köszönöm hogy elmondtad, de hova fogsz most menni?

-Kiveszek egy szobát, valahol.

-Azt már nem! Egy ilyen kis törékeny lány nem fog egyedül lakni. Nem tudnád meg védeni magad!
Nálam fogsz lakni!-jelentette ki egy  mosoly kíséretében.

Hi babies!👋
Tetszik a rész?
Szarcsi foscsi lett:( neharagudjatok.