A kezdetektől

Első nap

                                                       ~Sarah~

Mindenki ideges lehet az első nap. Új suli, új emberek, új élet. Elterveztem, hogy csak és kizárólag a tanuláson fogok gondolkozni és nem érdekelnek majd a helyiribik vagy éppen a helyirajok. Reggel mégis idegesen készülődtem. Lazán hullámosra sütöttem a hajam és felvettem azt az idegesítő és kényelmetlen iskolai egyenruhát amiben kb úgy néztem ki mint aki a 70-es évekből szabadult volna el egy ízléstelen filmből. Inkább nem is foglalkoztam vele bepakoltam néhány füzetet, felvettem a magassarkúmat amit ilyenkor muszáj sajnos és már indulhattam is. A bátyám Zec már a kocsiban ült és teljesen kiakadt rám amiért ennyit készülődök. Mérgesen beültem hátra és az egész utat végig veszekedtük. Anya nem díjazta ugyan, de már lassan hozzá szokik hogy két kamasszal nem könnyű együtt élni. Megérkeztünk a gimi elé és az én drága testvérem gyorsan kiszállt és otthagyott nehogy leégessem, én pedig még nyugodtan pakolásztam. -Szia Anya!- Öleltem meg gyorsan és köszöntem el tőle. -Szia kicsim! Legyen szép napod!-mondta kedvesen. Kicsit aggódva tettem meg az első lépéseket amikor meghallottam mögöttem egy hangos kocsiajtó csapást. Egy tök menőnek tűnő fiú közeledett laza léptekkel a bejárathoz. Gondoltam szuper követem legalább valameddig nem tévedek el. Ezzel egy probléma volt az, hogy udvariasan maga elé engedett szóval mehettem én elől. A suli óriási volt én gondoltam felmegyek az első emeletre és jól is tettem, kedves osztályfőnökünk már az ajtóban várt minket és mosolyogva fogadott. Megvártunk mindenkit majd lent meghallgattunk egy unalmas beszédet és mehettünk vissza a termünkbe. Megkaptuk az órarendet, megtörténtek a bemutatkozások és kb mehettünk is haza. A folyosó meg volt telve diákokkal. Óriási volt. Nem ismertem senkit az osztályomból nem igazán volt kedvem jópofizni csak megakartam keresni a testvéremet, hogy haza vigyen és levehessem végre ezt a szörnyű ruhát. Mivel nem találtam felhívtam telefonon de persze ő már otthon játszott valami hülyeségen és kiakadt rám, hogy mit telefonálok miattam hal meg. Maradt az hogy egyedül gyalogolok haza a tízcentis magassarkúmba úgy, hogy nem én lakom a legközelebb a sulihoz az biztos. A suli előtt még megálltam és körbe néztem. Ott volt a fiú reggelről körbevéve a haverjaival. Annyira helyes és... basszus észrevette, hogy bámulom! Na mentem haza!