A kezdetektől

Lepörgött év 2.

~Sarah~
Gyorsan elrepült ez a kilencedik. Ez idő alatt anya teljesen felépült és már a kórházból is hazaengedték viszont még nagyon sokat kell pihennie. Mi Zeckel igyekszünk a kedvébe járni és a nagyiék is mindenben támogatnak minket. A suliban ez a srác teljesen megőrít. Úgy érzem kezd elmenni az eszem. A legrosszabb, hogy egyik este Elena kitalálta, hogy majd ő segít nekem elvette a telóm és ráírt... Teljesen kiakadtam, de legalább lekoptatott.  Így könnyebb lesz a nyári felejtés. Bár néha azt érzem, hogy beérném annyival is ha csak beszélgetne velem, ha csak barátok lehetnénk, de nem. Sajnos semmi biztató vagy reményt keltő jelet nem kaptam felőle. Elene sokszor próbálta velem elhitetni, hogy tuti van esélyed vagy legalábbis lesz! De be kellett vallani, hogy ez nevetséges! Ilyen nem létezik! Nincsenek köztes helyzetek! Valakinek vagy bejössz vagy nem. És mindkettőt lehet érzékelni, ha tetszel valakinek azt látod az illetőn és ha nem... hát akkor sem nehéz észrevenni az érdektelenséget, hogy konkrétan semmi figyelmet nem kapsz attól akitől legjobban várnád. Ez fájt. Sokszor sírtam és éreztem azt, hogy belesüllyedek a depresszióba. Eközben nem akartam azt, hogy Elena ebből bármit érzékeljen. Tudta a helyzetem tudott rólam és a családomról mindent tudtad hogy nem könnyű most ez nekem mégsem akartam, hogy érezze rajtam ezt az egészet. A suliban igyekeztem még a szokásosnál is vidámabb lenni, egésznap csak hülyéskedtünk és szerintem legalább már a fél suli ki volt tőlünk, ha nem az egész. Csak azért nem szólt be senki a gáz viselkedésünk miatt, mert Zec a báttyám neki pedig van tekintélye az iskolába. A nyári szünet szerencsére hamar eljött. Nem voltam igazából sehol otthon ültem a gondolataimmal és igyekeztem minden erőmmel a felejtésre koncentrálni. Nem értem miért nem mondta nekem senki, hogy ha ilyen erősen koncentrálok rosszabb lesz mint volt!? Az érzések bennem a nyár alatt erősödtek pedig igyekeztem az időm nagy részét anyával tölteni, Zec pedig igyekezett minden estéjét kocsmákban tölteni... Egy gyors hosszú depis nyár. Új fogadalmaim, hogy nem érdekel senki főleg nem Tom és minden időmet tanulással töltöm. Képes vagyok én erre?