A kezdetektől

Eltitkolták 1.

                                                        ~Sarah~

Hogy nevettem észre semmit? Hogy titkolták tőlem eddig??? Na de kezdjük az elején... Egy teljesen átlagos reggel. Gyors készülődés, reggeli és ahogy Zec ígérte együtt mentünk suliba. Tőle nagyon szokatlanul egész úton hasznos tippekkel látott el a tanárokkal és a diákokkal kapcsolatban. Akkor még nem értettem mi ütött belé és mi ez a hirtelen kedvesség. Leparkoltunk a suli előtt és ő hirtelen kiszállt. Gondoltam ennyi volt, máris itt hagy de nem csak ki akarta nyitni nekem a kocsi ajtót...

-Na jó figyelj! Nagyon cuki vagy meg minden de most már elmondhatnád hogy mi ütött beléd?-kérdeztem mert tényleg nagyon érdekelt hiszen tudtam jól, hogy valami nagyon nincs rendben.

-Minden okés! Viszem a táskád!-mondta. Szóhoz sem tudtam jutni elvette a táskám bezárta a kocsit és egy laza mozdulattal átkarolt. Hiába próbáltam kibújni nem hagyta és itt már túlságosan is gyanús volt nekem de hagytam. A suli előtt ott volt az a helyes srác is. Ma is eszméletlenül jól nézett ki de figyeltem arra hogy ne bámuljam meg. Ő viszont nagyon feltűnően méregetett majd berohant és pontosan előttünk becsapta az ajtót.

-Pff... Barom!-jegyezte meg Zec majd ajtót nyitott nekem és kedvesen előre engedett.

Bent le akartam tőle válni és úgy voltam vele egy havi kedvesség után most már nem kínzom szegényt csak egy kaját melegítettem meg viszont ő nem hagyta hogy elvegyem a táskám és lelépjek. Megfogta a kezem és felkísért az osztályomba és mintha valami általános iskolás lennék bekísért a terembe és lepakolt nekem. Már nagyon sokan bent voltak és mindenki minket nézett. Ez nem lehet igaz. Tudhattam volna... Le akar égetni! Pedig még nem is ártottam neki. Még ez lezajlott bennem ő már ki is ment a folyosóra de én utána futottam.

-Te megőrültél??? Miért akarsz mindenáron leégetni? Pedig már kezdtem azt hinni, hogy kedves vagy és végre olyan vagy mint egy igazi testvér de...

Befogta a számat és láttam, hogy könnyes a szeme... Ettől automatikusan én is bekönnyeztem pedig tényleg nem értettem, hogy mi történik.

-Igazad van...-kezdte. -Valami fontos dologról kell beszélnünk.... Magadtól is észrevetted, hogy valami mostanában nagyon nincs rendben. Anya tegnap nem jött haza, apa pedig már hetek óta "tárgyaláson" van...-a tárgyaláson szót eléggé gúnyosan ejtette úgyhogy éreztem, hogy komoly dologról lesz szó.

-Figyelj hugi! Nem a suli folyosóján szokás ezt megbeszélni egyszerűen csak szükségem van rád és megígérem, hogyha hazamegyünk én mindent elmondok, de egy perc múlva csengetnek. Te csak ne gondolkozz semmin légy vidám beszélgess és ha bármi baj van tudd, hogy melletted vagyok!

Szóhoz sem tudtam jutni. Otthagyott és teljesen leblokkoltam. A lábaim nem mozdultak a szememből pedig kicsordultak az első könnycseppek. Legbelül már tudtam mit akar mondani, de én magam sem tudtam elfogadni a tényt... a csengő nem zavart a tanár nem jött be első órára én pedig csak álltam ott még egy hang meg nem szólalt mögöttem.

-Szia! Figyelj minden okés?-kérdezte valaki kedvesen.

Gyorsan megtöröltem a szemem és mosolyogva megfordultam. Egy kb velem egy magas, hosszú barna hajú lányt pillantottam meg, arca mosolygós volt és egyszerűen sugárzott belőle a jó kedv. Szóval amikor ránéztem nekem sem kellett sokat erőlködnöm ahhoz hogy ne vegyen észre semmit.

-Szia! Persze minden rendben! Sarah vagyok!-mutatkoztam be kedvesen a már arcról ismert osztálytársamnak.

-Én Elena! Örülök hogy megismertelek!

Az egész napot együtt töltöttük egyszerűen nem is gondoltam, hogy ilyen jó érzés találni valakit akivel ennyire jól ki lehet jönni. A mai napom egyetlen pozitívuma hogy egy igaz barátnőt kaptam.