A kezdetektől

Lepörgött év 1.

~Tom~
Ahogy telt az idő egyre több minden történt. A kis Ramos csaj egyre viccesebb volt és egyre jobban kezdtem megérteni az érzéseimet. Rájöttem hogy kell nekem és szükségem van rá, de ez mást mint ezelőtt... Volt már barátnőm bár főleg kavarásaim nem nagy cucc ez viszont ez a kis csaj valamiért más és képtelen lennék ráhajtani. Full gáz vagyok de ez van. Most először érzem azt, hogy ez nekem nem menne. Ahogy egyre jobban belemélyűltem ezekbe az érzésekbe és a gondolataimba, egyre kevesebb időt kezdtem el a barátaimmal tölteni, egyre több időt akartam egyedül tölteni és konkrétan csak a péntek estéken volt kedvem kimozdulni és egy laza pasis estét tartani ahol néha még szöszi is megjelent. Nehéz megmagyarázni a viselkedésemet, de amikor megláttam egyszerűen mondtam a srácoknak, hogy lépjünk. Nem tudtam volna visszafogni az érzéseimet főleg nem részegen és nem akartam egy kilencedikes kiscsaj előtt beégni. Még csak most kezdem elfogadni a tényt hogy talán bejön... de bennem van még az is, hogy mi van ha mégsem? Mi van ha ez teljesen más. Ez egyáltalán nem megazokott. Olyan mintha ismerném egyszerűen csak kötődést érzek és mégis csak küzdök ellene. Ha ezt valakinek elmondanám tuti bolondnak nézne. A tanév során szöszi egyszer rámírt, de túl hirtelen jött nem volt hozzá kedvem szóval lekoptattam... Elbasztam... De nem érdekelt eljött a nyári szünet és úgy gondoltam, hogy bőven elég időm lesz elfelejteni. Minden napom ivással telt, részeg esték sorozta volt az egész nyár. A kis csajt nem láttam viszont a báttyával gyakran találkoztam. Velük kapcsolatban már nem nyomoztam többé. Úgy gondoltam ez is segíthet a felejtésben, ha semmi hozzá köthetővel nem foglalkozok. Végzős leszek. Innentől kezdve meg kellett fogadnom, hogy csak magammal és a tanulással fogok foglalkozni. Sokat lazultam az elmúlt három évben és igenis szeretnék jó egyetemre menni. Szóval nem terelheti el a figyelmemet semmi és senki... Vajon képes leszek ezt betartani?