A meleg srác

9. rész

Már vagy egy órája mentünk, a várost elhagytuk egy ideje, de Adam még mindig nem árulta el, hogy pontosan hová is megyünk. Nem nagyon beszélgettünk. A rádió halkan szólt, én meg az elsuhanó tájat néztem az ablakon keresztül. Fák, bokrok és néhány szántóföld.

Kis idő múlva Adam bekanyarodott egy földes útra, és lassan döcögtünk tovább.
Pár percig még mentünk, majd Adam leállította a motort.
-Hol vagyunk? - kérdeztem.
-Gyere- felelt mosolyogva. Kiszálltunk az autóból, Adam ment előre és én követtem. Az erdő kezdett sűrűsödni, ahogy egyre beljebb haladtunk. Végül Adam megállt, én odaléptem mellé. A lélegzetem is elakadt. Amit láttam az csodálatos volt. Előttünk egy kisebb szakadék tátongott, melynek alján egy patak csobogott. Ha viszont a távolba néztem, rengeteg fa és szántóföld volt, ameddig a szem ellát. Városi gyerek lévén ilyet ritkán látok. Egyből beleszerettem ebbe a helybe.
-Ez gyönyörű- mondtam, miután feleszméltem.
-Szerintem is- felelt mosolyogva.-gyakran járok ide, ha valamin gondolkodom, vagy csak egyedül szeretnék lenni. Olyan megnyugtató hallgatni a természet hangjait.
-Mióta jársz ide?-kérdeztem.
-Akkor jártam itt először, miután az első barátommal szakítottunk. 15 éves lehettem és mivel időre volt szükségem, elszöktem otthonról. Akkor keveredtem ide.
-Elszöktél otthonról?-csodálkoztam.
-Igen. Összepakoltam pár napi ruhát meg nasit és eljöttem. De végül este haza mentem. Nem bírtam ki a pihe-puha ágyam nélkül.- mondta nevetve, és ezen én is mosolyogtam.
Beszélgettünk még egy kicsit gyerekkori élményekről és ilyesmikről, amikor váratlanul megkordult a hasam.
-Jaj, majd' elfelejtettem, hoztam nasit.- szólt Adam, és a kocsihoz indult. Egy pléddel és némi kajával a ketében jött vissza. Leterítette a plédet és lerakta a kaját. Evés közben folytattuk a beszélgetést. Nagyon jól éreztem magam. Elég későre járt már, mert a nap lassan elindult lefelé. Adam közelebb jött hozzám és kezét az én kezem mellé tette. Így figyeltük a naplementét. Adam-re néztem, pont engem figyelt. Elvesztem abban a gyönyörű szempárban. Éreztem, ahogy Adam tekintete a szemem és az ajkam között cikázik, majd lassan közelebb hajolt. A gyomrom nagysága verekedett egy borsóéval, a szívem a torkomban dobogott. Egyik kezével megfogta az arcom és ajkát az ajkamra tapasztotta.