Bromance

3. díj //ómájgád//

Nagyon szépen köszönöm a díjat Do_SooRa :3 Tök gáz, hogy alig (szinte nem is) haladok a történettel, de kapom a díjakat, de ennek ellenére persze nagyon örülök neki :D <3 
Na, bele is kezdenék, mivel fel vagyok pörögve és fölösleges, ismétlődő dolgokat nem akarok leírni (chh, de aztán fogadjunk sikerül)

Szabályzat:
-Tedd ki a szabályzatot
-Jelöld meg azt, akitől kaptad (megtörtént)
-10 tény magadról
-10 válasz a feltett kérdésekre
-10 kérdés
-10 jelölt

10 tény rólam:

-volt pár kisebb balesetem az utóbbi időben, ezért sem raktam fel részt, viszont a napokban meglepően sokat írtam (noha egyszerre 69 külön sztorihoz) így hát hamarosan érkezik a folytatás, készülőben van egy Markson os, egy Yoonseok háromrészes, Kaisoo, Chanbaek, Sungniel, természetesen Jikook is (jaj, hogy hagyhatnám őket ki, hisz kedvencek <3) és másik könyveken hamarosan szeretnék közzé tenni hetero és hosszabb yaoi történeteket. Ha igényt tartatok rá, egy külön, kisebb részben írhatok némelyikről szereplőlistát, esetleg rövid leírást. c:

-az elmúlt egy évben kétszer törtem el valamimet, de egyik esetben sem voltam kórházban (sooo ezért ne baromkodjatok az isten háta mögött kettesben senkivel (legalább is ne olyannal, aki nem tud elsősegélyt nyújtani), térerő nélkül. Jöhet akkor a kérdés: utána miért nem mentem el orvoshoz? Nem éreztem súlyosnak a helyzetet //pf...csak járni nem tudtam :"D//, tehát a saját hülyeségem miatt bevállaltam, hogy az elkövetkezendő fél évben KI-BEBASZOTTUL fájni fog a kis lábujjam. Gyerekek. Egy tanács. Bármilyet is estek, ha egy kicsit is fáj, menjetek el megnézetni! c: a másik eset pedig a következő pont)

-egyszer annyira szarul jött össze minden, hogy mérgemben akkorát vertem a falba, hogy eltörött a jobb csuklóm, amikor anyum kérdezte, csak azt válaszoltam, hogy elestem, de persze nem hitt nekem, mivel tisztában van vele ő is, hogy milyen szeleburdi kisgyerek is voltam és hogy mennyire megtanultam esni. Tehát kellett egy kis idő, míg elhitettem vele, hogy de igenis a vízen csúsztam el. Ugye ez esetben sem tettem látogatást a kórházban (pedig abban az utcában lakom, amelyikben a kórház is van, lol) és ezt egy kicsit bánom is, mivel ez alig egy hónapja történt és még mindig érzem (szép lenne úgy bemenni, hogy hééé, bocsika, egy hónapja történt....). Most is, ahogy a csukóm a laptoppal érintkezik, kellemesen bele-bele hasítgat az anyja kínja. Nagyon érzékeny és így utólag sem tartom fontosnak, hogy elmenjek, but i don't know why. Egy kibaszott mazochista vagyok. ._.

-nem szeretem a kórházakat. Múlt héten muszáj volt tennem egy látogatást, de annyira be voltam parázva, hogy a napok óta tartó fájdalmam tíz perc üldögélés után a váróban elmúlt. Megittam egy pohár forrócsokit és azóta teljesen jól vagyok xD

-eddig igazán érdekfeszítő tényeket írtam, de most hadd legyen valami tényleg érdekes is: két kezes vagyok. Vízszintes felületen jobb (pl: füzet), függőlegesen (pl: tábla) bal kézzel írok

-van egy gitárom, de nem tudok rajta játszani. Csak furulyázni és zongorázni, de ezek közül is csak a furulyát tanultam, kemény két évig.

-két hete nem néztem a Hwarangot és el vagyok maradva ügyesen ._.

-a rossz dolgozataimat elégetem

-Jungkook huszadik szülinapján lesz a tizedik évfordulónk a legjobb barátnőimmel, soo 2007. szeptember 1-én találkoztunk és bolondultunk bele egymás hülyeségeibe xD

-akár egész nap is képes lennék az ágyban fetrengeni, azon gondolkodva, milyen is lenne/lehet a kedvenc párosaimnak. Jó. Ez picit (nagyon) pszichopatául hangzik (ne tessék félreérteni nem vagyok perverz [...de], csak annyira jó őket együtt látni c: