Bromance

[fighter] TaeKook × JiKook - Merry Christmas #5/3

Páros: Jimin és JungKook [BTS]
Műfaj: yaoi/slash, avagy fiú×fiú, fanfiction
Részek száma: előreláthatólag 5 [fiveshots]
Pozíció: bandatagok
Életkor: maradt
Figyelmeztetés: +16
Magyarázat: ehhez a részhez sincs (((asszem)))
Hozzáfűzés: kitsi tsigáim, hát itt volnék a harmadik résszel, melyet nehezen, de végül megszültem. Remélem tetszeni fog és most nem papolok sokat, szóóóóval, boldog karátsonyt! ❤❤❤

//itt a részed, Doni :D//

Ja és...kinek mit hozott a Jézuska?? 😆

Ja és és és és és....nem harapok ám, ha leírjátok a véleményeteket :33

Író: tsigabiga

-Ez nem igaz... nem vagyok őrangyal... - simította meg feje tetejét.

-De, az vagy. Ha te nem adsz erőt már halott lennék. - fújta ki levegőjét társa mellkasára - Olyan hülye vagyok...

-Dehogy vagy az! - szorította magához jelzésként, hogy ez nem tetszett neki - Ne mondj ilyet!

-De...az vagyok. Egy nagy idióta. És ezt te is tudod. Ha nem jutsz eszembe...ha nem érzem meg szereteted, engem most már a pokol tüze égetne... - megremegett saját mondata hallatán.

Jimin szíve összeszorult. Valóban így van? Tényleg ennyire összetört és reménytelen lett volna a maknae? És...én voltam a megmentője? Neeem, nem. Nem szabad elhinnem. Nem lehetek számára olyan fontos személy... legalább is...eddig úgy tudtam... ahj, annyira rossz volt látni azokat a vágásokat, hozzájuk érni és megtisztítani őket. A hideg ráz tőlük. De ugye ez volt neki az első és az utolsó öngyilkossági kísérlete? Bár szavait összerakva talán igen, de már nem tudom. Amikor azt mondtam neki, hogy ne tegye, mégis megtette. Bízzak benne? Muszáj lesz, hisz szeretem.

-Hyung, én elmegyek vécére. - engedte el őt, s halkan kicsoszogott a szobából. Lába rettenetesen fájt, járni is alig bírt. Remegve állt meg a vécé előtt, s fejét a falnak döntve végezte el dolgát.

Jimin féltette. Míg a kisebb csak pisilni ment ki, addig ő majd szétrobbant belülről. Egyszerűen nem volt képes bízni benne. Attól félt, hogy kárt tesz magában, akármennyire sem akart erre gondolni.

-Jimin... - szólt hozzá halkan Nam.

-Igen, hyung? - nézett fel rá.

-Jin hyung mindent elmondott amit tudott... Én...nagyon sajnálom azt, ami történt - ült le mellé az ágyra és egyik kezét a combjára tette.

-Ne te sajnáld! - tekintett el az idősebbről - Az a rohadt Taehyung sajnálja... bár nem ér el vele semmit. Attól még ugyanúgy fájni fog mindkettőnknek...már nem tud változtatni a dolgokon. - sóhajtott.

-Tudom. JungKookkal mi van? - kérdezte kisebb szünet után - Láttam pár...kötést rajta. És rajtad is. - fogta meg bekötött kezét, de ő elrántotta és a takaró alá dugta. NamJoon pontosan jól tudta mit jelentenek azok a kötések, de Jimin szájából is hallani akarta, akármennyire is fájdalmas volt belátni a valóságot.

Lehajtott fejjel, könnyekkel küszködve válaszolt. - Megpróbált öngyilkos lenni. Tudtam mire készül...mégsem próbáltam túl erősen megállítani. Akár meg is halhatott volna. - húzta arca elé a takarót és sírni kezdett. Nam a hátát simogatta, hogy megnyugtassa.

-És most hol van? - kérdezte halkan.

-Vécén. - vette el arca elől a takarót, s azzal egyetemben, hogy ezt kimondta egy nagy koppanást hallottak a mellékhelyiség felől. Jimin nem törődve a mellette ülő hyungjával lerántotta magáról a fehér tárgyat és kirohant a szobából. Nyomában NamJoonnal szaladt a vécé felé, s lélegzete elakadt, mikor meglátta a nyitott ajtót és a két helyiség közt fekvő maknaet. Lehunyt szemekkel, résnyire nyílt ajkakkal - JungKook! - üvöltötte el magát térdre borulva mellette.