In the land of Gods&Monsters

2

„And I lost myself when I lost you
And I still get trashed, darling, when I hear your tunes"
Lana Del Rey – Terrence Loves You

2016.01.06.

Lara Whitmore vacsorát készített. Egy régi dallamot dúdolt és igyekezett nem odaégetni a tejszínes-gombás spagetti szószt. A lépcső felől lábdobogás hallatszott, és egy pillanattal később az amerikai konyhás nappaliba berobogott tizenhét éves fia, Junior.
- Léptem Anya! Majd jövök!
- Héhéhéé! Állj csak meg – indult el felé Lara – Mégis hova mész? És mikor jössz? Apád menjen el érted?
- Koncertre megyünk, Robby-val és Alan-nel – olyan hanyag arccal közölte mindezt, hogy Lara már készítette magát, egy jó anyai fejmosásra az édes fia számára – Hangosítsd fel Elle!
Junior szemét a TV-re függesztette, és olyan érdeklődéssel nézte, mint anyját mostanában egyáltalán nem.
- ... most már hivatalos! Slash és Duff McKagen után tegnap Axl Rose is megerősítette, hogy a Guns N' Roses régi felállásában fog zenélni a Coachella Fesztiválon! Ennek egy generációnyi rajongó örülhet, bár sokan mondják, hogy Izzy Stradlin és Steven Adler nélkül...
Lara a szája elé kapta a kezét, gyerekei értetlenül nézték a TV-re meredő édesanyjukat.
- Kik ezek Anya? Öregek és régiek... - Elle nézte a homályos, rossz minőségű felvételeket egy nagyon régi koncertről, aminek képeit gyorsan vágták össze a rövid riporthoz.
- Hülye, ezt se tudod? – torkolta le a bátyja egyből – A Guns N' Roses az egyik legjobb rockbanda volt a 90-venes években.
- Meg előtte is – jutott szóhoz ismét Lara – Mindenki ismerte őket. Nagyon nagy együttes voltak.
Gyorsan összeszedte magát, bár a főzőn hagyott szószt már régen elfelejtette. Sőt azt is, hogy mit akart mondani a fiának.
- Anya, elmehetek majd a Coachella-ra? – kérdezte Junior.
- Erre majd visszatérünk akkor – a fiú csak egy szemforgatással válaszolt, és egy „Akkor majd jövök"-kel elintézte a családját, és mire Lara megszólalt volna, már magára kapta bőrkabátját és bevágódott mögötte az ajtó.
- Ne foglalkozz vele Anya, mostanában nagyon idióta – Elle még csak tizenhárom éves volt, és Lara szerencséjére még nem foglalkozott fiúkkal. Hálásan rámosolygott lányára, pedig egyébként se haragudott Junior-ra mert elment. Az zavarta, hogy a fia igyekezett kizárni őt az életéből. Pedig még olyan fiatal volt. Hiába, Junior vérében van a lázadás. Megrázta a fejét és szélesen elmosolyodott. Lara felkapta a telefonját, és kiment a teraszra. Kikeresett egy számára oly kedves nevet, amit sajnos az utóbbi időben ritkán hívott fel.
- Halló? – szólt bele a telefonba egy ismerősen rekedt hang, Lara szíve nagyot dobbant.
- Szia, én vagyok... Lara.
- Lara, bébi, de rég hallottam rólad – Lara ismerte annyira a férfit, hogy kihallja a valódi örömöt a hangjából.
- Igaz? – kérdezte izgatottan – Megbeszéltétek? Megcsináljátok?
- Aha, ja. Fasza lesz nagyon – Slash vigyorgott a vonal másik végén – Jössz?
- Én... Nagyon szeretnék. Annyira hiányoztok, mi van Duff-al?
- Megvan, sokat mesélhetne. Majd gyere el egy próbára. Jó lenne látni is már téged.
Lara belenevetett a telefonba.
- És... ő hogy van?
- Hát... normális. Tudja, hogy miket baszott el régen – Slash szünetet tartott – Leültünk és megbeszéltünk sok mindent. Beszélt rólad is.
- És mit mondtál neki?
- Hogy tartjuk a kapcsolatot. Megadtam neki a számod. Szerintem fel fog hívni, csak.. tudod milyen. Gyűjti az erejét, meg azt a kibaszott nagy büszkeségét is arrébb kell tegye.
- Nekem az is elég, ha újra együtt látlak titeket.
- Tényleg gyere el meghallgatni minket, kell valaki aki leellenőrzi, hogy megvan-e még az igazi Guns-hangzás.
- Attól nem félek. Hogy vannak a srácok?
- Kösz, jól. London nemsokára gimis lesz, Cash meg elkezdett gitározni – a büszke apa hangja még szokatlanul csengett Lara-nak, de rájött, hogy nincs miért az legyen. Felnőttek, megöregednek lassan, neki is két gyereke van – És Junior, meg a kicsi Elle?
- Junior-nak remekül megy, hogy kikészítsen mindenkit maga körül, főleg engem.
- Majd kinövi, mi is milyenek voltunk...
- Ajjajj ne is mondd – nevetett fel ismét a nő – Szerencsére Elle még az én kislányom.
Slash is nevetett.
- Hiányzol Angyalka. Ígérd meg, hogy eljössz megnézni minket.
- Megígérem.
Beszéltek még pár szót, de aztán Slash-nek mennie kellett. Elfoglalt híresség volt, rengeteg kötelezettséggel. Lara a fejét csóválta, pont ő, aki régen is utálta ezeket.
- Anya, mikor lesz vacsi? – csoszogott ki a teraszra Elle. Lara felnyögött mikor eszébe jutott a szósz.
- Hát... azt hiszem amit főztem annak annyi – megdörzsölte a szemét - Milyen pizza-t rendeljünk?
Elle felkacagott.
- Jaj Anya.. mindig ezt csinálod.
- Hé ez nem igaz – igyekezett leszögezni Lara – Válassz pizza-t, aztán megrendeljük jó? De előtte felhívom apádat, oké?
Elle bólintott, és visszament a házba, ő pedig nagyot sóhajtva nyúlt ismét a telefonjáért. Kicsengett, semmi. Hangposta. Lara dühös lett.
- Szia, csak azt akartam megkérdezni mikor szándékozol hazajönni. Engem nem érdekelsz, de gondoltam szeretnéd tudni, hogy Junior koncertre ment a barátaival, Elle-nek pedig szüksége lenne az apjára. Hívj fel, ha van egy kis időd a családodra Grant!

1985.07.01.

Lara hasogatófejfájással ébredt, szemét bántotta a gyenge fény. Feltornázta magát egykanapén, és körbenézett. Hol a francbavagyok? Mocsok, szétdobált kajásdobozok, csikkek, piásüvegek voltakmindenhol, és szétszaggatott matracokon felfedezte a tegnap esti srácokat.Mármint, csak néhányan feküdtek matracon. Például az egymásba gabalyodva alvóMichelle és Axl. Slash, akire Lara úgy emlékezett, jó fej volt és beszélgetettis vele sokat, azonban csak úgy kiterülve feküdt a padlón, bőrdzsekijéveltakarózva, egy üres wiskhy-s üveget szorongatva még álmában is. Izzy és Duffegyütt osztoztak egy matracon, de mindketten lelógtak minden irányban. Lara aszemét dörzsölve próbált feltápászkodni, de megszédült és visszahuppant arozoga kanapéra. Remélte nem ébresztett fel senkit sem. Nem volt velük tegnapmég valaki? De... Steven, talán. Őt nem látta az helységben, amit a derengőfényben most jobban megnézett. Gitártokok, erősítők, dobfelszerelés... a srácokbiztos itt gyakorolnak. Lábujjhegyen osont ki a fény irányába, és a nyikorgóajtón óvatosan kimászva nagyot szippantott a friss levegőből. Továbbra semtudta merre lehet, vagy mennyi az idő, de úgy érezte még nem késett el amunkájából. Nem lenne túl jó már a harmadik napon kirúgatni magát. Míg atöbbiek alszanak, úgy se tud elindulni egyedül, mert még mindig fogalma semvolt róla, mi merre is van West-Hollywood-ban. Jobb ötlete nem lévén,rágyújtott. Az legalább jó másnaposság ellen is.
- Milyen korán kelt valaki – Lara megrezzent a mély hangtól, ami a háta mögülszólalt meg – Csak nem rossz a lelkiismereted Angyalka?
Duff tegnap így szólította, és rajta maradt. Egyetlen éjszaka alatt. Szuper.
- Nekem? Ugyan miért lenne? – kérdezett vissza Lara.
- Ki tudja – tűnődött el Axl – Nem mondtad el miért jöttél ilyen messzireotthonról.
- Nem kérdezted – vont vállat Lara – Tegnap túlságosan lekötött Michelle.
Axl is rágyújtott, majd jóleső nyögéssel leroskadt a fal tövébe. A mellékutcakihalt volt, bár Lara látott egy másik garázs előtt néhány lézengő embert. Alány továbbra is háttal állt Axl-nek, aki most újra megszólalt.
- Szóval? Te ki elől menekülsz?
- Miért érdekel? Nem tűnsz olyannak, aki foglalkozik másokkal – Lara megfordultés kihívóan felvont szemöldökkel állt meg Axl előtt. A férfi halkan, rekedtenfelnevetett.
- Nem, nem szoktam – lepöccintette a hamut cigarettája végéről – De teérdekelsz.
Lara pedig maga sem tudta miért, de leült Axl mellé, és újabb cigarettát vettelő. A vörös hajú készségesen tartotta oda öngyújtóját.
- Philadelphia jó hely, az olyan embereknek mint a családom. Az apámnak, akiügyvéd, és a Yale-n végzett, a bátyámnak, aki most a Yale-re jár, és anyámnak,akinek élete legnagyobb teljesítménye volt, hogy hozzáment apámhoz... Phillymegfelelő város. Csak én voltam elcseszett senki a családomban. Templomba járóálszentek, arrogánsak, önzőek... Anyám csak arra akart használni, hogy minéljobban tudjon férjhez adni, hogy a társadalmi státuszunk emelkedjen. Undorítóanképmutatóak. Elegem volt belőlük. Szóval eljöttem.
Axl csak hümmögött. Lara nem tudta eldönteni, hogy most mit gondolhat róla.Elkényeztetett kislányka, akinek túl sok volt a jóból. Általában ezt mondtákrá. Mivel a teljes történetet senkinek sem mondta el.
- És te? Te se vagy idevalósi, Michelle mondta – Lara érdeklődve nézett amellette ülőre. Nem volt benne biztos, hogy Axl egyáltalán válaszolni fog, deaz felé döntötte a fejét, és egy pillanatig csak nézték egymást, majdmegszólalt.
- Indiana-ban születtem. A nevelőapám vert minket, engem meg a testvéreim,anyám nem akart elválni tőle.. ezért eljöttem. Röviden ennyi.
Lara bólintott. Úgy érezte sokkal több van még ebben a történetben, de Axlnyilvánvalóan nem bízott benne annyira, hogy elmondja. Nem baj, majd fog.
- És te mihez akarsz kezdeni?
- Én... - Lara zavartan elmosolyodott – Történelmet és irodalmat tanultam egyetemen,de nem fejeztem be.
- Nem ezt kérdeztem – kötekedett Axl.
Lara beletúrt sötét, hullámos hajába, a férfi csúfondáros mosollyal az arcánvárta a válaszát.
- Írni szeretnék.
Axl meglepettnek tűnt.
- Az első könyvedből kérek majd egy dedikált példányt.
- Mindenképp – röhögött fel Lara – Kár, hogy még írógépem sincs.
Pillanatnyi csend után újra megszólalt:
- Most viszont mennem kéne, délután dolgozom. Merre van Michelle lakása?Átöltöznék.
Axl elmagyarázta hogyan jut haza, Lara pedig el is indult. Majd összefutnakMichelle-el valamikor. Érezte a hátán Axl pillantását, de nem fordult meg. Csakmikor a sarkon fordult el, nézett hátra a válla fölött. A férfi ott állt, aholhagyta, a falnak támaszkodva. Őt nézte.