In the land of Gods&Monsters

9

I was a kid who could only drink
Dance on tables, makin' deals with devils like a drunk beauty queen(..)
And it's all... because of you
(Lana del Rey – Because of you)

1986.01.31.

- KÉÉÉSSSSZ! – rontott be a próbaterembe Izzy. A kezében pedig ott szorongatta a banda első demóját. A dolgot általános ünneplés fogadta. Persze mindenki ott volt, aki számít. Lara boldogan koccintott a srácok első komoly sikerére. Nagy lépés, fontos lehetőség volt a demó elkészítése, és ha tetszik a producernek, akkor a srácok aláírhatnak a kiadóhoz. Ráadásul nem is akármelyikhez, hanem a Geffen Records-hoz! A lány elmondhatatlanul büszke volt a fiúkra, és ezt igyekezett is sokszor elmondani nekik. Főleg Axl-nek.
- Fantasztikusak vagytok – súgta a férfi fülébe, aki átkarolta a nyakát, és magához húzta egy csókra. Jellegzetes, Axl-es mozdulat volt, és Lara imádta.
- Már csak az hiányzik, hogy te is mutass valamit.
Lara kérdőn ráncolta a szemöldökét.
- Amiket írtál. Tudom, hogy írsz. Hallom néha, hajnalban, amikor kiosonsz mellőlem.
A lány szégyenlősen elfordította a fejét.
- Még semmi sincs, ami készen lenne.
Axl megértően bólintott.
- Csak, majd szólj, ha mégis, Angyalka.
Larának kimondhatatlanul jól esett, hogy Axl egyáltalán érdeklődött az írásai iránt. Igazából tényleg nem volt kész még semmi, de szívesen és lelkesen írogatott.
- ÁLLJ!! ÁLLJ!! – Duff hangja hirtelen mennydörgött keresztül az általános hangzavaron – Elfogyott a whiskey!
- NEEEE – csatlakozott kissé eltorzult, rekedt hangon Slash is – Ki itta meg a whiskey-met?!
Lara körbenézett, és gyorsan a háta mögé rejtette az üres üveget, persze felesleges volt. Az egész társaság tudta, hogy a lányok közül ő a legnagyobb whiskey-fogyasztó, és ha eltulajdonított Jack Daniels-üvegeket kerestek, végül mindig nála találták meg. Most is egyből mindenki őt gyanúsította.
- Angyalka – állt meg előtte komolyan Slash és Duff.
- Jó, én voltam, igen – duzzogott a lány. Axl persze remekül szórakozott a jeleneten.
- Ezért most muszáj eljönnöd velünk, hogy vegyünk legalább egy újat – mondta ki az ítéletet Slash.
- Mi? Kizárt! Nem megyek ki ebbe a rohadt hidegbe!
- De muszáj – röhögött Duff – Mert nekünk nincs lóvénk még egy üvegre.
A lány segélykérőn nézett Axl-re, de ő épp nem volt lovagias kedvében. Meg persze neki se volt pénze, szokásosan. A vörös ördög cigaretta ízű csókot adott Lara-nak.
- Vegyél ezeknek a szerencsétleneknek egy üveg piát.
- Na jó, menjünk – azzal felkapta Axl bőrdzsekijét.
- Héé – háborodott fel azonnal a tulajdonos.
- Kiküldesz az esőbe ezzel a két idiótával, ez az ára. Nem akarok megfagyni.
Azzal el is indult kifelé, nem is foglalkozva vele, hogy a két említett követi-e. Kint tényleg hideg volt, de a lány élvezte a fojtogató meleg után.
- Tudod – érte utol őt Slash – Axl tényleg odáig van érted. Imádja ezt a hülye dzsekit. Mi hozzá se érhetünk.
Duff kevésbé volt érzelmes hangulatban.
- Cigit?
- Ja, kösz.
Lara elrejtette mosolyát a kabát nyakába, és jólesően ízlelte a cigit, miközben igyekezett a lehető legjobban elraktározni göndör barátjának mondatát. Axl tényleg odáig van érted.

1986.03.26.

A Guns 'N Roses három napja megállás nélkül bulizott. A banda Santa Monica-ba ment, hogy aláírják a szerződésüket a Geffen Records-hoz. Persze nem csak a srácok, természetes volt, hogy Lara, Michelle és Briana is velük tartott. Két nappal korábban érkeztek a rettentő előkelő szállodába, és majdnem elszúrták az egészet. A még alá sem írt szerződést megünneplendő, hatalmas bulit csaptak, és alkoholt rendeltek leendő menedzserük számlájára. Utólag senki sem vállalta a csodás ötletért a felelősséget, főleg mikor kiderült, hogy Tim nem díjazza a dolgot és inkább lemondott a lehetőségről, hogy a továbbiakban velük dolgozzon. Aztán végül mégis lett menedzser, Alan Niven vállalta őket, és mégis lett szerződés.
- Lesz egy kibaszott lemezünk! – Axl ezzel a mondattal adta a lányok, és az egész világ tudtára, hogy aláírták. Hogy végre elérték, amiért annyit küzdöttek és hajtottak.
Azóta eltelt egy nap, de a lelkesedés nem hagyott alább. Ez akkora dolog volt, hogy szinte még mindig nem hitték el. Axl és Lara hotelszobájában általános, állandó buli alakult ki. Folyt az alkohol, szólt a zene, és valaki mindig hozott valamilyen anyagot, amitől újra indult az ünneplés.

Lara éppen lehunyt szemmel élvezte a hatást, mikor megérezte a forró ajkakat a nyakán. Jólesően sóhajtott fel, a férfi borostája finoman karcolta a bőrét.
- Akarlak Angyalka – nem szerelmes suttogás volt ez, hanem mohó kijelentés. Lara pedig nem akart ellenkezni.
- A tiéd vagyok Axl.
- Gyere – Lara tulajdonképpen fel sem fogta, hogy mi történik, teljes kábulatban követte Axl-t és kapaszkodott szétcsúszó világának egyetlen biztos pontjába, a férfi kezébe.

2016.04.12.

- Gyere velem Los Angeles-be!
- Axl ez nem ilyen egyszerű... a srácok...
- Imádom a gyerekeid, és úgy vettem észre ők is kedvelnek.
- Igen de... - Lara sóhajtott. Axl mindig úgy tudott hatni rá, mint most. De ezt nem lehet, nem rúghatja csak úgy fel az életét – Ha ezt meglépem, nincs visszaút. Mi lesz ha...
Megkeményítette a szívét és kimondta a legnagyobb félelmét.
- Mi lesz, ha te megint megteszed? Ha megint megcsalsz?
Axl bólintott, megértette. Lara még mindig nem mer benne bízni.
- Soha többé nem lesz ilyen. Életem legnagyobb hibái voltak azok... Akkor még nem értettem... Hülye voltam, idióta barom. Egyszer elengedtelek, nem követem el még egyszer.
A nő szorosan lehunyta a szemét. Újra látta maga előtt az egészet, az összes lányt... Adriana, Rachel, és még ki tudja kik. Nem. Ez Axl. Élete szerelme.
- Jó. De nagyon okosan kell csinálnunk... Grant nem fog...- nem tudta befejezni, Axl olyan csókkal hallgattatta el, amitől megremegett lelke.
Csak órák teltek el, amikor már Junior és Elle társaságában készültek kilépni a LAX egyik termináljából. Lara nem volt benne biztos, hogy jó anya amiért ezt teszi, de egyik gyereke sem akadékoskodott, amikor azt kérte tőlük, hogy szedjenek össze minél több cuccot.
- Nem tudom, hogy lesznek-e fotósok – nyögte Axl kicsit sem lelkesen.
- Axl, itt mindig vannak – Lara számtalanszor vágta át magát a tömegen, a fotósok és újságírók gyűrűjén annak idején, gyakran Axl, valamelyik másik fiú, vagy testőr karjába kapaszkodva – Legyen rajtatok napszemüveg!
- Le fognak minket fotózni? – Elle határtalanul lelkesnek tűnt.
- Valószínűleg – bólintott Axl – De ez nem játék, nem szeretném, ha bárki is bántana titeket.
- Nem lesz semmi gond – Lara igyekezett határozott maradni, de úgy tűnt inkább magát nyugtatja, mint a srácokat.
- Ha pedig igen, akkor megverem őket – közölte a vörös hajú férfi vigyorogva.
Lara mosolyogva forgatta a szemét:
- Axl, nem verekedhetsz meg az egész világgal.
- Majd meglátjuk – puha csókot nyomott a nő füle mögé. Nem teljesen tudta még, hogyan viselkedjenek a gyerekek előtt.
Junior látta anyja zavarát is, de tetszett neki az a közvetlenség ahogy egymással viselkedtek. Az apjával sosem volt ilyen.
- Menjünk – szánta el magát végül Lara. Jobb lesz ezen minél hamarabb túlesni. A nő a lánya kezét fogta meg, és Axl mellett indult el, Junior a férfi másik oldalán haladt. Először nem keltettek nagy feltűnést, de persze észrevették őket és a vakuk rögtön csattogni kezdtek, kérdések záporoztak rájuk. Lara önkéntelenül húzódott közelebb a férfihoz, a biztonsághoz, ahogy régen. Ez is valami ismerős, még új dolog volt.
Grant sokkal később telefonált, mint ahogy Lara várta. Addigra már Axl Malibu-i villájának a nappalijában volt, és a tengerparti naplementét nézve vörösbort kortyolgatott. Az internetes bulvároldalak pedig addigra már kiderítették ki ő, és ki volt húsz éve.
- Szia – meglepően nyugodt volt, magát is meglepte vele.
- Nem hiszem el, hogy ezt tetted – kezdett bele egyből Grant, ideges volt, hadart, de próbálta titkolni – Bár megleptél, életedben először megleptél.
- Mit akarsz tőlem?
- Mit? Természetesen a gyerekeimet – most már egyértelműen dühös volt – Ne akard, hogy a bíróságon intézzem el. Az ügyvédjeim kicsinálnak téged és a drogos rockeredet.
Lara nem is számított másra.
- Te pedig ne akard, hogy a médiában intézzem el – ezért nem tiltakozott nagyon a fotósok ellen délután – Láttak, lefotóztak vele. Már kiderítették, hogy mi volt köztünk a múltban. Ismerik a nevem. Elég egyetlen nyilatkozatot kiadnom, hogy miért hagytalak el. Az egész világ szemében én csak egy cserbenhagyott, szegény nő leszek, aki visszatért régi szerelméhez, hogy megpróbáljon rendes életet biztosítani a gyerekeinek.
- Nem, nem tudsz semmit bizonyítani ellenem.
- Igazából lehet, hogy nem is kell – tűnődött el Lara – Addigra akkora lesz a médianyomás, hogy nincs bíróság, ami neked ítélne.
- Számító egy kurva vagy te.
- Nem Grant, csak most először azt teszem, amit én akarok, nem azt, amit te mondasz.
- Mondtam, hogy megleptél.
- Ez a specialitásom.
- Élvezd ki a rockeredet, aztán meglátjuk mi lesz a vége.
Grant fröcsögve nyomta ki a telefont, Lara pedig fellélegzett. Csak most érezte meg, hogy milyen görcsösen húzta össze izmait. Közben lement a nap, már csak a sötét nézett vissza rá.
- Minden rendben lesz – Axl valószínűleg régóta ott volt, de nem akarta zavarni Larát. Ez a nő harca volt, neki kellett megvívnia, ő mellette lesz, és vigyáz rá – Itt vagyok.
Olyan szelíden vonta ölelésébe Larát, mintha attól félne, hogy bármikor összetörhet.
- Itt vagyok – ismételte, megnyugtató, karcos hangján.