Segítség!

*11*

    Reggel amikor felkeltem Matt feküdt mellettem és engem nézett. Én rámosolyogtam.
-figyelj én gondolkodtam ezen az egészen- elég komoly lett a hangja.
-micsodán?
-én szeretlek téged Lola. De nem ugy mint egy barátot hanem én szerelmes vagyok beléd. -hajtotta le a fejét. Nagyon jól esett amit mondott.
-én is. Szeretlek. -mosolyogtam rá mire ő csak felkapta a fejét. Megcsókoltam. De abba a csókba benne volt minden. A fájdalom és a boldogság. Fájt hogy nem Ryan csókolt most. De boldog voltam hogy van még ember a földön akinek fontos vagyok.

A suliba ketten mentünk be kézen fogva. Nem érdekelt senki és semmi. Még ő sem. Egyszerüen csak boldog akartam lenni. De az fura volt hogy amikor bementünk akkor Ryan ugy nézett mint aki meg akar ölni de egybe örült is. Nem értem. Suli után haza akartunk menni Mattal de valaki megfogta a karomat.
-Lola. Beszélhetünk? - most mi vaan? Én teljns meg fogok őrülni.
-mondd Ryan- kiváncsi voltam rá, hogy mit akart.
-de kettesben, légyszi- sóhajtottam egyet és oda fordultam Matthaz és mondtam neki hogy  menhen nyugodtan majd megyek utána. Ő el is ment de nehezen.
-mondd Ryan mit szeretnél?
-miért jársz ezzel a gyerekkel? -kérdezte felvont szemöldökkel.
-nem tartozom neked magyarázattam, semmi közöd hozzá de ha nagyon tudni akarod azért mert szeretem és ő fontosnak tart és törődik velem nem ugy mint egyesek-az egyesek szót rá értettem
-de engem nagyon is érdekel mert féltelek. Már rég óta ismerlek és tudom hogy milyen vagy. Féltelek érted? Félek hogy azt teszi majd veled amit én. De ha boldog vagy nekem mind egy. De nekem lesz  igazam, majd meglátod. - unalmasan hallgattam végig. Mit törődik velem?!
-örülök hogy ezt el mondtad. Majd észben tartom. -forgattam meg a szemem.
-már nem érzel irántam semmit?
-nem. Semmit. -mondtam közel hajolva hozzám és elmentem.

-Ryan szemszöge-
Én tényleg csak jót akarok neki. Nem tudom mit lát ebben a gyerekben. Nagyon féltem őt. Talán túlságosan is. Féltem hogy megbántja Matt, hogy ágyba viszi, hogy kihasználja és még azt se akarom hogy megcsókolja. Nem. Nem gondolhatok ilyenekre. Neki is van valakije és nekem is. Nem szabad vele törődnöm. Nem.

Haza ér rtem és észre vettem hogy nincs otthol senki. Vágyik gondoltam én. Amikor felmntem a szobámba ott ült az ágyon Beca. Jaj nee.
-szia Beca-mentem oda a szekrényemhez.
-te meg hol voltál ilyen sokáig? Mindenhol kerestelek. Mit képzelsz magadról hogy csak úgy elmész és nem is szólsz? -nyávogta. Fuuu most jöttem rá hogy milyen kényes.
-Lolával voltam. De nem tartozom magyarázattal- jelentettem ki.
-már megint avval a kis fruskával voltál nem sza....
- ne merészeld igy hívni Lolát. Nem fruska. Ő egy normális lány aki nem hisztizik ha a barátja nem volt itthol egy fél órát. -én mát nem birom ezt a lányt.
- hát szerintem neki sose lesz senkije- röhögött.
-na jó. Neekm elegem van belőled. Ott az ajtó és szépen ballagj ki rajta.
-hogy mondtad? -istenem de kényes.
-mondom. Menjél kifele. -ő erre megfogta a táskását és elment. Én becsaptam utánna az ajtót. Elmentem lezuhanyoztam és ágyba bujtam.