Segítség!

*22*

Egész héten nagyon jól el voltunk. Ma suli után elmentünk Trissel megenni egy fagyit(kép fent). Taylor elment cuccokat vásárolni. Ryan egyedül ment haza. Mentünk haza fele Trissel. Nagyon jól elvoltunk addig amig be nem léptem a házba. Amikor bementem egy lány ült a kanapén egy kendővel körbetekerve. Ryan épp most jött le a lépcsőn. Amikor meglátott engem lesápadt.
-ez meg mi a..... -kérdeztem Ryantől
-Lola, kicsim ez nem az aminek látszik ő csak az.... -nem tudta befejezni a mondatát mert közbevágtam.
-nem vagyok arra kiváncsi hogy mit keres itt. Sem a részletekre. Undorító vagy Ryan. -megfogtam és kimetem az ajtón. Ryan utánam akart jönni de Tris megálította.
-jobb lesz ha most békén hagyod. -mondta Tris. -majd én utána megyek. -és evvel eljött. Futott utánam és a nevemet kiabálta. Én futottam. Nem tudom hogy hova csak el. Miért kell nekem egyfojtába csalódnom? Nem akartam hogy Tris utol érjen. Át akartam szaladni az úton csak nem vettem észre hogy jön valami. És neki mentem. Neki csapódtam. Annyit éreztem hogy leesek a földre és utánna sötétség.

Ryan szemszöge:
Nem hagyta hogy elmagyarázzam. Hülye vagyok. Miért engedtem meg hogy Ashley ide jöjjön? Amikor Tris elment én leborultam a földre. Két percet ülhettem ott amikor megszólalt a telefonom. Tris hívott, azt mondta hogy Lolát elütötték és kórházban van. Úr Isten, mit tettem?

Amikor beértem a kórházba és megláttam hogy Lola eszméletlenül fekszik az ágyon... azt hittem meg szakad a szivem. Oda mentem hozzá. Aztán Trishez fordultam.
-elütötte egy busz. Most nem fog felébredni egy kicsi ideig. Nem tudják hogy mi van vele. Az is lehet hogy agyrázkódása van de az is hogy..... hogy nem fog emlékezni ránk. -mondta Tris. Amikor meghallottam a szavakat csak meredtem előre.
-ur Isten mit tettem Tris-mondam. Nem válaszolt. Megértem.