Segítség!

*23*

Lola szemszöge
Nem tudom mi van. Minden sötét. Csak Ryan torzitott hangját hallom. Megpróbálom kinyitni a szemem. Sikerült. Megláttam Trist. Aztán Ryant.
-jól vagy Lola? -kérdezte Ryan. 
-hogy tehetted ezt? -kérdeztem könnyes szemekkel.
-nem ugy volt ahogy gondolod. Ashley csak egy barát. Jacknek a csaja. Csak azért volt ott mert náluk nem volt viz és Jack megkért rá hogy had fürödjön nálunk. Én bent voltam a szobámba és nyomkodtam a telefonom. Bocsáss meg kérlek Lola. -látszott rajta hogy őszinte.
-semmi baj. Megértem. És én kérek bocsánatot hogy igy fel kaptam a vizet. -kértem bocsánatot. Megöleltük egymást. Hirtelen éles fájdalom hasított a testembe. Nagyon fájt. A testem elnehezedett. Az ágyra akartam esni de Ryan elkapott. A nevemet kiabálta aztán hívta az orvosokat. Beértek az orvosok aztán elsötétült minden. Nem tudom hol vagyok. Nem hallok semmit. Apa jelenik meg előttem. Azt mondja hogy menjek vele. Nem tudom hogy hova. Kinyújtja a kezét. Félek. Nem tudom hogy mit akar. Nem akarok vele menni. De  nagyon hiányzik.

Ryan szemszöge.
Egész jó volt addig míg valami belé hasított és már nem bírt ülni. Vissza esett volna az ágyra de én elkaptam. Hívtam az orvokokat. Kivizsgálták. Azt mondták az orvosok hogy enyhe agyrázkódása van és biztosan rosszabb lesz az állpota. Nem akarom elhinni. Ez mind miattam van. Ha nem hagyom hogy Jack behozza a barátnőjét ez mind nem törénik meg. Annyira utálom magam.

Visszamentem a kórterembe. Ott volt Taylor. Épp Lolát nézte. Amikor meglátott engem odajött.
-nem lesz semmi baj. Lola erős, túl fogja élni. -mondta Taylor nyugtatóan és a kezét a vállamra tette.
-nem, ez mind az én hibám. Ha én nem vagyok nem ez lenne. Ha valami baja lesz én soha nem fogom megbocsájtani magamnak-mondtam sírva. Igen. Sírtam. Tudom hogy ez egy fiu szájából furán hangzik de igen. Nagyon szeretem Lolát. Nagyon. -meg akarok halni-mondtam.
-ne mondj ilyet. És mi lesz Lolával? Ne csak magadra gondolj. -Taylor egy kicsit dühösebb lett. Odamentem a székhez és leültem Lola mellé. Megfogtam a kezét.
-minden rendben lesz kicsim, ígérem. -szorítottam meg a kezét a könnyeimmel küszködve.
-szeretlek -mondtam és a homlokom a kezére tettem utat engedve néhány könnycseppnek.

Nagyon sokat voltam itt. Azóta csak ülök Lola mellett. Nem akarom magára hagyni. Nyílt az ajtó és.....  Beca (?) lépett be rajta.
-látom még igy is vele foglalkozol. Ryan nem veszed észre hogy kár vele törődni? -mondta Beca lenézően.
-menj innen el Beca. Nem fogtad fel még mindig hogy már nem érdekelsz?
-én most azért jöttem hogy lásd hogy én sokkal jobb vagyok nála. Ő nem ér semmit. -annyira lenéző volt.
-húzz már el innen Beca. Utállak érted? Bánok minden egyes percet amit veled töltöttem. Ha nem mész el magadtól én foglak ki rakni-kiabáltam. Nagyon fel tudja húzni az agyvizemet ez a csaj.
-oké Ryan, elmegyek. De majd meglátod hogy egy hónap mulva sírva fogsz utánnam jönni.
-na húzz el. Ott az ajtó. -és végre elment. Remélem hogy örökre.